Fejezetek Tarhos Község történetéből. (4. rész):

Árvíz

A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21–27. között különösen sok csapadék hullott, ám július 27-től a Körösök felső és középső szakaszán apadás indult meg. Rendellenes jelenségek nem mutatkoztak, és akkor váratlanul olyan dolog történt, amire a legtapasztaltabb szakemberek sem számítottak: 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes jelzés nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése. 

Helikopter, honvédségi kétéltűek, a lánctalpas úszó gépkocsik vitték a homokzsákok ezreit a hosszúfoki lokalizációs védvonal és a tarhosi körtöltés erősítéséhez.

A gátszakadás során kiömlött mintegy 208 millió köbméter víztömeg a Kettős-Körös jobb parti töltésének Doboztól Hosszúfokig terjedő szakasza, a Hosszúfoki-főcsatorna és a Gyepes-csatorna által közbezárt 10 ezer 500 hektáron helyezkedett el. A víz teljesen körülzárta Tarhost (sziget lett Tarhos ….), helyi védelemvezetést szerveztek a tarhosi és a dobozi körgát, valamint a Hosszúfoki-főcsatorna jobb parti töltésének védelmére. A területi bizottság elrendelte Tarhos, Bélmegyer, és Újladány kiürítését, a veszélyeztetett Tarhos, Újladány és Bélmegyer községekből és a külterületekről alig 12 óra alatt 4086 embert és a jószágállományt kitelepítették: Tarhosról 1215 embert fogadtak be, Békés külterületéről a 283 tanyából 638-an települtek Békésre. Közülük 260-an laknak kollégiumokban, a többieket magánházaknál, rokonoknál helyezték el. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában mintegy 100, a gimnázium fiúkollégiumában 50—55 személy van. A Tarhosi Gyógypedagógiai Intézet tantestülete és a gyerekek a Szántó Albert utcai új általános iskolában találtak ideiglenes otthonra. Az ÁFÉSZ és a békési tanács hizlaldájába 200—230 sertést vittek, a többit a Viharsarok Tsz telepén helyezték el. A szarvasmarhák, a lovak Murony közelében karámban voltak.[1]

 

A vízitársulatokat Tarhos és Doboz védelmére vonták be, a tarhosi védekezés nagy feladat volt, különösen a Tordaci kanyartól a Hosszúfoki főcsatornáig 2,5 km-es szakaszon : a soha vizet nem látott, elhanyagolt, fákkal, cserjékkel benőtt, magassági hiányos körtöltéssel kellett a körbezárt község házait, értékeit megmenteni. A Tarhost körülvevő árvíz hatására a töltés átázott, roskadozott, megcsúszott. A védelmi anyagokat csak lánctalpas úszó gépkocsik segítségével lehetett a helyszínre vinni.

 

A kiömlött víz közvetlenül fenyegette Tarhos községet, melynek körgátja védelmi műnek csak nagy jóakarattal volt nevezhető. A körtöltés fákkal, bokrokkal erősen benőtt szakaszai, dzsungelszerű benyomást keltettek. A mintegy 2,0-2,5 m magasságú víz ellen nyúlgáttal, mentett oldali homokzsákos megtámasztással kellett védekezni. A védelmi anyagok biztosítása itt is, részben lánctalpas honvédségi járművekkel történt. A tarhosi védekezés vezetője Bényei Gábor, a Kettős-, és Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója volt, akit később Cserkúti András üzemmérnök váltott.

 

A tarhosi körtöltés 1980. augusztus 5-én.[2]

 

Bényei Gábor a hosszúfoki töltésen.

 

A körtöltés nyugati része, tarhosi körgát Békés felé eső szakaszának állapota tarthatatlanná vált, ezért mögötte egy második védvonal építését rendeltek el: az új védtöltést 78 ezer köbméter föld felhasználásával nyolc nap alatt építették meg. A munkálatok irányítója itt Túri Miklós technikus volt…. és ezzel Tarhost megmentették.[3]

A védekezésben szakemberek, vízügyesek, vízművesek, helyi lakosok vettek részt, de a néphadsereg állománya is jelentős számban – Tarhos környékén kb. 500 fő - jelen volt.

A hosszúfoki védekezés rendkívüliségéről az alkalmazott, illetve felhasznált anyagok nagysága mutatja meg: homokzsákból 1.174.757 darabot, terméskőből 15.425 tonnát, műanyag fóliából 27.105 kg-ot, árvédelmi rőzséből 7.100 kévét, árvédelmi karóból 21.063 darabot,fáklyából 85.415 darabot, fenyő fűrészáruból 217 m3 –t, Cs-1 lemezből 844 darabot, Cs-2 lemezből 1.150 darabot, pátrialemezből 2.737 darabot használtak fel.[4]

 

A töltésszakadás ideiglenes elzárását július 31. és augusztus 4. között hat árvízvédelmiosztag készítette el vízről, pontonokról, kétsoros acéllemez szádfallal. A Kettős-Körös töltésének helyreállítása október 4-én este fejeződött be. 

Az 1980-as árvízben elpusztult kelet-békési tanyavilág, hatalmas káresemény volt, amely jelentősen érintette Tarhost is.

 

 

Tarhos, 1980. augusztus 19. Árvízi védekezés Békéstarhosnál a Kettős-Körös mentén.

 

– A gátak keményen bírják a roppant megpróbáltatásokat – fogad a töltésen Szamos Sándor, aki „békeidőben” a tanács adóügyi előadója, s a fáradtság jelei láthatók rajta. – Több helyen észleltünk csurgást, szivárgást, ezeket időben felfogtuk. Egy emberként vannak itt a falubeliek, idősek és fiatalok, mérnökök és tsz-tagok. Az idősebbek figyelőszolgálatot tartanak, a fiatalok pedig homokzsákokkal dolgoznak, nagyon derekasan. Sorolja, mi mindent is készítettek el az elmúlt, könnyűnek nem mondható napokban. Építettek útlezárást, nyúlgátat, bordás megtámasztást. – Az árvíznél egész vízügyi szakemberekké válunk – jegyzi meg, majd dicséri a fiatalokat: Kiss Tibi, Budai Tibi, Lipcsei Feri és még jó néhányan bárki előtt példaként állhatnak; munkájukról csak az elismerés hangján lehet szólni. Igazi emberek, pedig még alig múltak 18 évesek. – Hol van a legkritikusabb szakasz? – A Hosszúfoki-csatorna gátja és a községet ölelő körtöltés csatlakozásában. Ez a szakasz csaknem négyméteres mély vizet tart. Homokzsákokkal erősítjük. Kaptunk segítséget a honvédségtől, és a környező községekből, városokból. Vésztőről, Mezőberényből, Okányból, Békésről, Békéscsabáról, Gyuláról. A bajban nem maradtunk magunk. Falunkat nem hagyjuk, megvédjük. Ha kell, a nap 24 órájában 24-et itt dolgozunk. – Majd búcsúzáskor még utánam szól: – Többen megfogadtuk, ha sikerül falunkat megvédeni, akkor egy évig szakállt növesztünk, csak jövőre a gátszakadás évfordulóján vágjuk le. Lám, tréfálkozni a bajban sem felejtettek el… …Helytállás a faluért.(Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus 2.)

 

A kitelepített tarhosiak augusztus 19-től térhettek vissza a településre.

 

 

---

[1] Felváltva állják a sarat. Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus 2., 3. oldal.

[2] Magyar Vízgazdálkodás, 1980. 20. évfolyam, 9. szám. Budapest, 1980., 31. oldal.

[3] Pálinkás Lajos nyugalmazott műszaki igazgatóhelyettes-főmérnök, védelemvezető-helyettes visszaemlékezése. Körös-vidéki Hírlevél - 2010-07 – Különszám. Gyula, 2010., 4. oldal.

[4] Takács Lajos, akkori védelemvezető nyugalmazott vízügyi igazgató visszaemlékezése. Körös-vidéki Hírlevél - 2010-07 – Különszám. Gyula, 2010., 3. oldal.