1993/1994 

Bajnoki cím az NB II-ben, irány az NB I/B

Az 1993/1994-es szezonban az NB II-ben 14 csapat indult el, és a főszponzor nevét hivatalosan is felvéve COLORS SE Békés néven induló újonc gárdánknak a több NB I-es játékossal megerősített Makó, a szegedi Tisza Volán, az Alap, Martfű, a nagy hagyományokkal rendelkező Tiszaföldvár, Túrkeve, Soltvadkert, Sándorfalva, a békéscsabai Mirelite SE, a kecskeméti Dutép, a Tiszakécske, Kecel és a Rácalmás csapataival kellett megküzdeni a főszponzor által kitűzött bajnoki címért.

A fenti cél elérése érdekében megerősítésre került a csapat: Békéscsabáról az NB I-es csapattól hozzánk került Tóth Gyula kapus, Bogárdi Ottó, Kiss Sándor, később Greksza János, valamint Szarvasról Fekete József is.

Az első két mérkőzést idegenbe vívta meg csapatunk: 1993 augusztusában az otthonában mindenkire veszélyes Rácalmásra látogatott csapatunk, amely az alábbi összeállításban lépett elöszőr pályára az NB II-ben:

Szikora - Kiss S. 2, Fekete 1, BOGÁRDI 12 (6), OLÁH 11(2), Kádas, Szilágyi L. 1, csere: Soczó  kapus), Gombkötő, Weigert,Szilágyi A. Edző: Varga László

A mérkőzést csapatunk 16-11-es félidei vezetés után, végig meggyőző teljesítménnyel, Bogárdi és Oláh kitűnő játékával magabiztosan győzte le a Rácalmás gárdáját.

A következő mérkőzésen Tiszakécskén szerepelt csapatunk, ahol a hazai gárda 18-14-es félidei vezetését ledolgozva 30-30-as, döntetlen eredményt ér el, így két idegenbeli mérkőzés után veretlen a csapat.

 

Fontos esemény történt városunk életében 1993 szeptember 10-én: dr. Boross Péter belügyminiszter, dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselő és dr. Simon Imre megyei közgyűlés elnöke jelenlétében ünnepélyes keretek közt átadásra került a Csíkos utcában elkészült Sportcsarnok. Az ünnepélyes megnyitó után különböző sporteseményekre került sor, amelyek közül kiemelkedett a 18 órakor kezdődött kézilabda-mérkőzés. A magyar ifjúsági válogatott ellenfele a román NB I/B-ben második helyen álló Kolozsvár gárdája volt, amely végül 24-21-re győzött a magyar fiatalok ellen.

A saját csapatunk pályaavatója még mindig váratott magára, mivel Szegeden csapott össze a Tisza Volán csapatával. Hiába mutatkozott be a kapuban Tóth Gyula, 12-11-es félidei vezetésünk után a szikrázóan kemény, durva jelenetekben bővelkedő mérkőzésen a nagy önfegyelemmel küzdő csapatunk elszenvedte első vereségét, amely Bogárdi korai sérülés miatti kiválásának, a második félidőben kihagyott helyzeteknek, és a játékvezetői teljesítménynek köszönhető. Jellemző a második félidőben történtekre, hogy a csapatok folyamatosan kettős, sőt alkalmanként hármas emberhátrányban voltak kénytelenek játszani.

Végeredmény: Tisza Volán – COLORS SE Békés 20-18

 

A pályaavatón a Kecel gárdáját fogadtuk, és csapatunk fölényesen, 17-5-ös félidei vezetés után 31-19-re magabiztosan győzött. Az első félidőben óriási tempót diktáló békési csapat legázolta a vendégegyüttest. A második félidő közepén már 16 góllal is vezettünk, aztán a biztos vezetés tudatában kicsit kiengedtek, és „csak” így lett 12 gólos győzelem.

Álljon itt az első hazai mérkőzést vívó csapatunk összeállítása:

Tóth - Kiss S. 2, FEKETE 7, OLÁH 12, Szatmári 1, Greksza 2, Weigert 2, csere: Soczó (kapus), KÁDAS 1, Szilágyi L., Szilágyi A. 2. Edző: Varga László

 

Szeptember 22-én szerdán  Magyar Kupa mérkőzésen az NB II. Északkeleti csoportjának élmezőnyébe tartozó Gyöngyös csapatát fogadtuk, de sajnos nem a Sportcsarnokban, hanem szabadtéren , mert a Sportcsarnok parkettája megmozdult. Mindezen körülmények ellenére Fekete 10, Oláh 13, Kádas 5, Szilágyi Attila 4, Greksza 3, Kiss Sándor és Gombkötő 1-1 góljával 37-19-re megvertük a Gyöngyös csapatát.

A következő fordulóban a csoport rangadójára került sor: az addig minden mérkőzését megnyerő, és a néhány éve még világválogatottban is játszó Szabó Lászlóval, valamint szegedi NB I-es játékosokkal megerősített Makó fogadta csapatunkat.

A mérkőzést 700 néző tekintette meg, és amely fergeteges hazai rohamokat hozott. A 15. percben 3 gólos hazai vezetésnél csapatunk védekezésben és támadásban is taktikát változtatott, és félidőre nemcsak a hátrányát dolgozta le, hanem egygólos vezetésre is szert tett (11-10). Csapatunk kiváló játékkal a második félidő közepére 4-5 gólos előnyt harcolt ki, amelyet a makói gárda a hazai pálya minden előnyét kihasználva,az utolsó öt percben folyamatos kettős emberelőnyben játszva a mérkőzés vége előtt másodpercekkel lőtt góllal egyenlített ki. A végeredmény: Makó KC – COLORS SE Békés 23-23.

Csapatunk az alábbi összeállításban szerepelt:

TÓTH - Kiss S. 1, FEKETE 4, OLÁH 11, Kádas, GREKSZA 4, SZILÁGYI A. 3, csere: Szikora (kapus), Szatmári, Szilágy L., Gombkötő, Takács. Edző. Varga László

 

A következő fordulóban gyenge játékkal, 16-10-es félidei vezetés után 27-24-re vertük a Sándorfalva együttesét, utána pedig a hetek óta sérülés miatt hiányzó Bogárdi, valamint a mérkőzés előtt műtött gólerős Oláh hiányában a hazai pályán addig veretlen kecskeméti Dutép ellen nyert szívvel-lélekkel játszó csapatunk, 18-16-ra.

 

Magyar Kupa mérkőzésen az NB I/B negyedik helyén álló Törökszentmiklóst fogadtuk. A mérkőzés elején a vendégcsapat jelentős előnyre tett szert, amelyet meg is tartott a félidőben (12-18).

A folytatásban csapatunk hallatlan akarattal és jó játékkal felzárkózott: ki kell emelni a védekezés hatékonyságát, minek következtében a vendégek az utolsó 15 percben mindössze 2 gólt értek el. Parázs hangulatban, nagy izgalmak között ért végett a találkozó Kiss Sándor időntúli büntetőjével, mely a békési csapat továbbjutását jelentette. Végeredmény:

COLORS SE Békés – Törökszentmiklós 25-25.

 

A következő fordulókban rangadó várt csapatunkra: először a Tiszaföldvár gárdája érkezett Békésre, majd Békéscsabán a helyi Mirelite SE fogadta csapatunkat.

Az október közepén rendezett mérkőzésen a Tiszaföldvár kezdetben 1-2 góllal vezetett, ezután azonban a békésiek immár jól ismert küzdőszelleme és a két csapat közötti erőnléti és technikai különbség már az eredményben is megmutatkozott. A második félidőben a csapat folyamatosan növelte előnyét a szívósan küzdő vendégekkel szemben. A megérdemelt győzelemmel a csapat 2 pontos hátrányban volt a dobogót vezető Makóval szemben.

Végeredmény: COLORS SE Békés – Tiszaföldvár 25-19.

A Békés megyei rangadóra nagyon készült mindkét csapat, mivel mindkét oldalon több volt NB I-es kézilabdázó szerepelt. A 400 néző előtt játszott mérkőzést 10-6-os félidei állás után megérdemelten nyerte fegyelmezetten játszó csapatunk 24-19-re. Íme az összeállítások:

Mirelite: Murányi – Kovács 2, Molnár 5, Lovász 4, Szőke, Barna, Szentmihályi 3, csere: Rácz (kapus), Komáromi, Orbán 2, Kaiszler, ZOLTÁN 3. Edző: Lukács János

Békés: TÓTH – WEIGERT 5, Kiss S. 4, FEKETE 10, Kádas 1, Greksza 2, Szilágyi A. 2, csere: Szöllősi (kapus), Szatmári, Takács, Gombkötő, Oláh. Edző. Varga László

 

Október végén az Alap gárdáját fogadtuk, és a sérülése és műtéte után újra játszó – igaz csak támadásban szerepet vállaló – Oláh Béla 9 góljával 29-24-re győzött csapatunk, amely a következő fordulóban az őszi elsőség szempontjából jelentős mérkőzésen az otthonában addig veretlen Soltvadkerten lépett pályára.

A kemény, de sportszerű mérkőzésen, korrekt játékvezetés mellett, Oláh (13) és Fekete (8) gólerős játékával, Weigert és Kádas kiváló védekezésével, valamint Tóth Gyula bravúros védéseivel megérdemelten nyert csapatunk 28-19-re.

 

A következő forduló az élcsapatok rémálma volt, míg a Makó a Mirelte ellen Békéscsabán, addig a csapatunk a kultúráltan játszó Martfű ellen nyert itthon nyögvenyelősen 1 góllal.

A Martfű elleni mérkőzés a hazai csapatnak az őszi első hely, a vendégeknek a dobogóra kerülés miatt volt fontos, ennek megfelelően a pályán óriási taktikai csata folyt, a csapatok szinte akcióról akcióra változtatták védekezési és támadási variációikat.

A véghajrá rendkívüli izgalmakat hozott: jellemző, hogy 19-19-es állásnál a békési győztes gól – amelyet Szilágy Attila szerzett – a mérkőzés lefújása előtt 3 másodperccel született.

A győzelem azt jelentette, hogy csapatunk az első helyről várhatta a tavaszi folytatást.

 

De még nem volt vége a szezonnak, hisz egy csodálatos kézilabda mérkőzéssel zárult az év: 1993. november 17-én, szerdán Magyar Kupa mérkőzésen a legjobb 16 közzé jutásért hazai pályán fogadtuk az NB I-es Ózd csapatát.

A kezdés előtt háromnegyed órával a közönség már hangolt, hatalmas hangorkánban, igazi kupahangulatban kezdődött a találkozó, a hazaiak közül hiányzott egyik legjobbjuk Fekete, illetve pályára lépett békési színekben az Újkígyósról a héten leigazolt román beállós Sorin Schuller.

Az 5. percben 2-1-re, a 17. percben már 7-3-ra vezettek a hazaiak a az NB I-es Ózdi Kohász ellen, akik úgy tűnt, könnyedén vették a mérkőzést, de a félidő közepén Csörgő vezérletével három gólt szereztek fáradó csapatunk ellen, amely így is egy gólt megőrzött a félidő végére előnyéből (7-6).

A fordulás után gyorsan fordítottak a vendégek (40. perc:10-11), ám a határtalan lelkesedéssel küzdő és jól játszó békésiek Kiss Sándor szemfüles góljaival és az egykori válogatott Oláh Béla heteseivel a közönség fergeteges biztatása mellett ismét átvették a vezetést (48. perc:16-14). Izgalmasan alakult a hajrá, az utolsó tíz percben a hátrányban levő ózdiak mindent megpróbáltak, egészpályás letámadásra jöttek ki. A békésiek azonban Greksza leheletfinom cseleivel, Kiss villámgyors megugrásaival, Oláh trükkjeivel és Szilágyi Attila szélről elért góljaival felőrölték a hajrában sokat szabálytalankodó ózdiak ellenállását. Az 58. percben elért Kiss találattal már háromra nőtt a végig csere nélkül játszó (!) békési csapat előnye, amit a lefújásig meg is tartottak a hazaiak, akiket méltán jutalmazott vastapssal lelkes szurkolótáboruk. A lefújás után még percekig tartott az ünneplés a békési Sportcsarnokban.

Végeredmény: COLORS SE Békés – Ózdi Kohász 22-19

Íme a csapatok összeállítása:

Békés: TÓTH – Kádas, KISS 9, GREKSZA, OLÁH 9 (4), Schuller 1, SZILÁGYI A. 3. Edző. Varga László

Ózd: Perekrosztov – Jakab 4, Hujber 3, Vitális, Fuják, Krasznij 7 (2), Bialaszek, csere: Horváth F. (kapus), Deák 1 (1), Üveges, Csörgő, Barnóczki 1. Edző: Závodszky Istán

Kiállítások: 4, ill. 6 perc. Hétméteresek: 6/4, ill. 3/3

Varga László edző véleménye a mérkőzés után: „Ezt a sikert nem kalkulálhattuk be, s már annak is örülhettünk, hogy néhány száz embernek kellemes sportprogramot biztosíthattunk. Rutinos játékosaink révén többször is váltani tudtunk a mérkőzés folyamán, s végül is az Ózd nem tudott megtörni bennünket. Élveztük a játékot, különösen Kiss, Oláh és Tóth voltak elemükben, de a társaik is többet produkáltak a szokottnál.”

Kiss Sándor, aki remek balkezes gólokat lőtt: „Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, de sokszor volt már az úgy, hogy az erősebb könnyedén veszi a kisebbet, mint most a vendégek. Amikor szorosan alakult a meccs, akkor meg erőlködtek. Felszabadultabban játszottunk, hiszen remek volt a közönség, jó volt a csapat, s én is többet vállaltam a szokottnál. De csak az utolsó percben lehettünk biztosak a győzelmünkben!”

A Békés Megyei Hírlap 1993. november 19.-i, pénteki száma ilyen főcímmel írt a mérkőzésről: „Kézilabdashow Békésen”.

 

Hogy sokáig ne örülhessünk, arról gondoskodott az Ózdi Kohász vezetősége, amely úgy gondolta, hogyha már pályán nem tudott továbbjutni csapatuk, akkor megteszik azt az asztal mellől: óvást nyújtottak be arra hivatkozva, hogy a mérkőzés előtt Újkígyósról igazolt román beállós, Sorin Schuller jogtalanul szerepelt a találkozón.

Nos, miután az Ózd csapata az NB I-ben szerepelt és nagyobb érdekérvényesítő potenciállal rendelkezett, az eljárás során nem sok jóra számíthattunk: az óvás hosszú huzavona után az MKSZ elnökségi asztalára került, amely többségi szavazás után az alábbi határozatot küldte meg az érintetteknek:

„ A COLORS SE Békés fellebbezését elutasítja, s megállapítja, hogy a jogi igazgatási és átigazolási bizottság helyesen járt el. Sorin Schuller sem nemzetközi, sem belföldi játékengedéllyel nem rendelkezett a mérkőzés kezdési időpontjában.

Kérjük a fentiek tudomásulvételét.”

A határozatot Takács János, a COLORS SE Békés ügyvezető elnöke a következőkben kommentálta:

„Meglep az MKSZ elnökségének határozata, amely szerint Sorin Schuller játékengedéllyel nem rendelkezett volna. Akkor nem értem, miként játszhatott korábban magyar csapatban? Furcsa, hogy az elnökség nem a korábban a fegyelmi bizottság által hozott indokolást erősítette meg, hanem egy új indokolást kreált, aminek a valótlanságát a játékengedélyen és az igazoláson lévő dátum és bélyegző megcáfol. Ennek ellenére mi tudomásul vesszük a döntést azzal, hogy az erkölcsi győzelem a miénk, s veretlenül estünk ki a Magyar Kupából. Ennél nagyobb bravúrt talán csak a végső győztes mondhat magáénak.”

 

A fentieken túl is, városunk büszke lehetett csapatára, amely újoncként 13 mérkőzésből 10-et megnyert, 2 döntetlent ért el, és csak a Tisza Volán elleni szegedi, parázs hangulatú találkozón szenvedett vereséget úgy, hogy egyik legjobbja, Bogárdi Ottó a mérkőzés elején súlyosan megsérült, és később műteni is kellett.

A csapathoz a szezon elején sok új ember érkezett, akik kiválasztásánál nem csak szakmai, hanem emberi szempontokat is figyelembe vett a vezetés.

A csapat különösen hazai pályán nyújtott kitűnő szereplést, hiszen másfél éve veretlen volt Békésen. Az őszi szezonban Oláh Béla 118, Fekete 85, Bogárdi Ottó három mérkőzésen 51, Kiss Sándor 49 gólt ért el.

A tavaszi idényben a két legnagyobb vetélytárs érkezett Békésre, így csapatunk lépéselőnybe került velük szemben. Ráadásul a Makó elleni rangadó volt a szezon utolsó találkozója, s elképzelhető volt – ami később be is igazolódott -, hogy ezen a találkozón dől el a bajnoki cím, és a feljutás sorsa.

 

A tavaszi szezon kezdete előtt, januárban Békésen került megrendezésre a Hírlap Kupa, amelyen csapatunk oda-vissza mérkőzéseken küzdött meg a Köröstarcsa, a Gyomendrőd és Kondoros csapatával. Csapatunk 100 %-os teljesítménnyel megnyerte a kupát, a gólkirály Oláh Béla lett 40 góllal, amely jó tavaszi szezont sejtetett.

 

A tavasz első fordulójában Sándorfalván lépett fel csapatunk, ahol a kellemetlen, hűvös, esős időben lejátszott találkozón Schuller 8, Oláh 7, Bogárdi 6 és Kiss 4 góljával, 15-10-es félidei vezetés után 28-23-ra nyert a helyi fiatal csapat ellen.

 

A következő mérkőzésen a kecskeméti Dutép csapata látogatott városunkba, akik ellen csapatunknak nélkülöznie kellett Tóth Gyulát és Greksza Jánost. Kapunkat Szöllősi Imre védte, cseréje Ardeleán Péter volt. Feledhető mérkőzésen 16-9-es félidei vezetés után, 25-23-ra nyertünk. Majd a két éve otthonában veretlen Tiszafölváron nyertünk Paulcsik kiemelkedő játékával, és 6 góljával, 29-27-re.

 

Megyei rangadó! 1994. április közepén a csabai Mirelite gárdáját fogadtuk, akik a mérkőzés elején nagyon jól tartották magukat, s csak küzdelmes találkozón tudtuk legyőzni őket 23-19-re. Íme az összeállítások:

Békés: Tóth – Schuller 4, Kiss S. 4, OLÁH 9, Bogárdi 3, Kádas 2, Szilágyi A., csere: Szöllősi (kapus), Greksza 1, Paulcsik, Takács, Weigert. Edző. Varga László

Mirelite: Murányi – Kovács 3, Molnár, Komáromi 4, Szentmihályi 2, Barna 5, Földi 1, csere: Szőke 2, Hajszán, Joó, Zoltán 2. Edző: Lukács János

 

A szezonbeli második vereségét Alapon szenvedte el csapatunk (Alap-Békés 25-22) úgy, hogy Oláh hamar harcképtelenné vált a mérkőzésen. Játékosunkat a helyi orvosi ellátás hiányában a szomszéd község kórházába kellett a mérkőzés közben szállítani.

 

Rangadóra utazott csapatunk Martfűre, ahol a helyiek a dobogó harmadik helyéért harcoltak, mi pedig a bajnoki címért. 500 néző előtt az első perctől óriási iramú, rendkívül feszült, izgalmas mérkőzést vívtak a felek. Csapatunk nem engedte ki a kezdeményezést a kezéből, és végig egy-két góllal vezetve érte el újabb győzelmét: Martfűi VSE – COLORS SE Békés 21-23.

Ki kell emelni Tóth Gyula remek védéseit, Oláh 6 és Schuller 4 gólját, valamint a 95 %-os lövőteljesítménnyel 11 gólt szerző Bogárdi Ottó játékát.

 

A forduló után így festett az NB II. állása:

1.) Makó                                20    16    2    2   583-496  34 pont

2.) COLORS SE Békés        20    16    2    2   506-434  34 pont

3.) Tisza Volán                      20    13    1    6   484-438  27 pont

  

A következő vendég a Rácalmás csapata volt, amelyet 13-11-es félidei vezetés után állva hagyott csapatunk, és 30-16-ra megnyerte a mérkőzést.

Utána 24-22-re idegenben nyert először csapatunk a Túrkeve ellen, majd itthon 27-18-ra léptük le a Tiszakécske gárdáját.

 

Június elején a táblázat harmadik helyén álló Tisza Volán csapata érkezett, akik ellen Szegeden az őszi szezonban vereséget szenvedett csapatunk. Visszavágás fűtötte játékosainkat, akik rendkívül izgalmas csatát vívtak az NB I-es Szeged fiókcsapatával. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a kapuban kezdőként szóhoz jutott Szöllősi, valamint a 12 gólig jutott Bogárdi. A félidőben 11-9-re vezettünk, a második játékrészben a vendégek csak szabálytalanságok árán tudták játékosainkat megállítani, viszont a hétméteresekből Bogárdi kíméletlen ítéletvégrehajtónak bizonyult, így 20-16-ra győztünk.

 

Az utolsó előtti fordulóban a 12. helyen található Kecel gárdájával mérkőztünk idegenben, ahol minősíthetetlen játékkal 30-22-re kikapott csapatunk, ami azt jelentette, hogy mivel a Makó 35-21-re megverte a Túrkevét, 2 ponttal ellépett előlünk, így a bajnoki címről való döntést a Békésen megvívott, utolsó bajnoki mérkőzés döntötte el.

A képlet egyszerű volt: békési győzelem esetén, pontegyenlőség miatt a csapatok egymás elleni eredményét vették figyelembe, amely számunkra volt jobb, ezért győzelmével a Békés csapata jut fel az NB I/B-be.

A Makó csapatáról tudni kellett, hogy több volt NB I-es játékos erősítette, mint pl.: Szabó, Dobó, Paku és Zsódi.

A bajnoki döntőnek beillő mérkőzés iránt olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy csak Makóról 400 jegyigénylés érkezett.

Már a bemelegítés perceiben telt ház és hatalmas hangorkán fogadta a bajnoki címre pályázó két csapat játékosait. Kicsinek bizonyult a Sportcsarnok, de a kintrekedők a helyi televíziósok jóvoltából egyenes adásban nézhették a mérkőzést.

500 szerencsés néző előtt kezdődött a meccs, amely jól indult számunkra, mivel Schuller kiharcolt egy büntetőt, amelyet Bogárdi értékesített is. Aztán átvették az irányítást a vendégek, a 4. percben 2-3-ra, majd 4-6-ra is vezettek. Ekkor nagyon kellettek Tóth Gyula bravúros védései, amellyel tartotta a lelket a békési csapatban. A változatos, fej-fej melletti küzdelemben a hazaiak mindig tudtak újítani és egyenlíteni. A játékrész utolsó harmadában jobban bírták a békésiek a hajrát, és előbb 11-9-re, majd 12-10-re is vezettek, amit az utolsó pillanatban Zsódi szorosabbá tett (félidő. 12-11).

Szünet után tovább forrósodott a hangulat az amúgy is meleg csarnokban. A 36. percben újra és utoljára vezetést szereztek a Csongrád megyeiek (13-14). Ekkor az idegesség, a kapkodás és a pontatlanság jellemezte a hazaiak játékát, a Makó védelme pedig keményen zárt. A 42. percben Oláh egyenlítőgólja volt a jel a huszáros békési rohamra. Három góllal vezettek a hazaiak (19-16), amikor Tóth Gyula megbabonázta az addig biztos hetesdobó Zsódit és Szabót.

Ahogy közeledett a vége, úgy lett egyre nagyobb a két együttes közötti különbség. A megtáltosodott hazaiak két perc alatt újabb három gólt dobtak – amelyből Kiss kétszer is úgy lőtt gólt, hogy előtte labdát szerzett -, s elhúztak 22-16-ra az 53. percben.

A második Kiss találat után elszabadult a pokol: makói nézők szaladtak be a pályára, hogy bántalmazzák a bírókat. Pillanatok alatt összecsődült a tömeg, elszabadultak az indulatok, de a rendezők és a helyszínen tartózkodó rendőrök megfékezték a további rendbontást. Egy makói nézőt kikísértek, majd a makói kispadról ásványvizes flakonnal megdobták az egyik bírót, de lassan helyreállt a rend.

A makói csapat játékosai bevonultak az öltözőbe, és nem akartak pályára lépni. A bírók a szabályoknak megfelelően 5 perc türelmi időt hagytak, majd lefújták a mérkőzést. (Ezek után a Makó jelezte, hogy kész a folytatásra….)

A hazai nézők némi tétovázás után elözönlötték a pályát és példátlan ünneplésben részesítették kedvenceiket. Folyt a pezsgő, a levegőbe dobálás, majd Szabó József, a Dél-Magyarországi Kézilabda Szövetség elnöke a hazai csapat játékosai nyakába akasztotta az aranyérmeket.

Izgalmas, jó mérkőzést vívott a két csapat. A Csongrád megyeiek nem tudták megismételni addigi jó teljesítményüket, kiváltképp a tőlük megszokott mérkőzésenkénti harmincgólos átlagot, amelyet az ellenfeleknek lőttek. A békésiek fegyelmezett védekezéssel, a holtpontokon sikeresen túljutva, emlékezetes hajrát vágtak ki, és hagyták állva a Makót.

Vélemények a mérkőzés után:

Varga László, a COLORS SE Békés edzője: „Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy levonul a Makó. Ettől függetlenül az örömünk teljes, mert a munkát elvégeztük, s ha végig játszottuk volna a meccset, akkor is nyertünk volna. A drámai véghajrában felülkerekedtünk, s önmagunkhoz képest óriási teljesítményt nyújtottunk.”

Kander László, a Makó edzője: „Már az első félidőben is sorozatosan sújtott bennünket ítéleteivel Taizs játékvezető, amellyel nagyon kilógott a „lóláb”! Sajnálom, hogy későn határoztuk el magunkat a játék folytatására, de öt perc kevés, hogy lehiggadjunk. Két év munkája ment veszendőbe, mert szerettünk volna megnyerni a bajnokságot. Ezzel együtt le a kalappal a békésiek előtt, mert ma jobbak voltak, s nem is velük volt bajunk……”

Takács János, a COLORS SE Békés ügyvezető elnöke: „A fiúk ezzel a teljesítménnyel egy kissé feladták a leckét a városnak, az önkormányzatnak, hiszen a magasabb osztályban való szereplés legkevesebb négymilliós költséget jelent. Nem lenne szerencsés, ha át kellene adnunk a jogot éppen a Makónak vagy az NB I/B-ből kiesett csapatnak. Kötelezettség felénk az, hogy megteremtsük a lehetőséget, a feltételt, ha már kivívta a csapat a magasabb osztályba kerülést.”

 

Íme a csapat összeállítások:

Békés: TÓTH – Schuller 1, Kiss S. 3, Oláh 4,  KÁDAS, GREKSZA, SZILÁGYI A. 4, csere: Bogárdi 7 (5), Weigert. Edző. Varga László

Makó: Barna – Gera 2, Szabó L. 3 (1), Paku 5 (1), Zsódi 4 (3), Dobó, Vincze, csere: Szabó A., Gilinger, Balogh. Edző: Kander László

Kiállítások: 6, ill. 2 perc Hétméteresek: 5/5, ill. 7/5

 

S bár a Makó később megóvta a mérkőzést, annak eredménye nem változott, és a tabella végeredménye az alábbi lett:

1.) COLORS SE Békés        26    21    2    3   651-550  44 pont

2.) Makói KC                        26    21    2    3   776-628  44 pont

3.) Tisza Volán                      26    17    1    8   639-577  35 pont

A bajnokcsapat tagjai: Szöllősi Imre, Tóth Gyula (kapusok), Bogárdi Ottó, Greksza János, Kádas László, Kiss Sándor, Oláh Béla, Sorin Schuller, Szilágyi Attila, Szilágyi Lajos, Takács László, Paulcsik János, Weigert László (mezőnyjátékosok). Edző: Varga László

Szerepeljen azok neve is, akik kevesebbszer jutottak szóhoz, de ők maguk is hozzájárultak a bajnok címhez: Ardeleán Péter, Soczó Attila, Szikora (kapusok), Fekete József, Gombkötő Zoltán, Szatmári László (mezőnyjátékosok).