Békés város történelmi vízrajza

a kezdetektől a XIX. század végéig.

Békés, 2020.


„Örökösei vagy őseid szellemi kincseinek,

és rajtad a sor megőrizni őket.”

                                                                                                                                               Babits Mihály


BEVEZETÉS

Dánfok, önálló középkori, kisnemesi falu történetének feldolgozása során tapasztaltam meg, hogy mennyiben más volt Békés és környékének a folyószabályozás előtti vízrajza, és az mennyire befolyásolta a települések megalakulását, életét, történetét.

„A Kettős-körös-csatorna és a belvízlevezető csatornák ásása teljesen megváltoztatta Békés község határának arculatát. Megváltozott az egész határ képe. A régi vizállásos területeket lecsapoló erek, fokok legtöbb helyen nyom nélkül eltűntek. Az eke elsimító munkája a kisebbeket teljesen eltűntette, mint ahogy a nevüknek egy részét is elszántotta az emlékezetből az idő.”[1] – foglalta össze Banner János. 

Tanulmányomban a békési nép kitartó küzdelmét kívánom bemutatni a különböző forrásokban szereplő, sokszor hiányos anyagok felhasználásával, a 19. század végéig, amikorra a folyószabályozás hosszú folyamata lényegében befejeződött.

Küzdelmes évszázadokon át álltak helyt elődeink, hiszen nem feledhetjük, városunktól nem messze, ma már Mezőberény külterületéhez tartozó körösmenti Kereki valamikor Nemeskereki néven önálló falu volt, amely a török megszállást követően újjáalakult, de a Körös árvizei miatt lakó elköltöztek, hogy aztán fontos szerepet játszanak Endrőd újratelepülésében. 

Elsősorban Békés és közvetlen környezetére vonatkozó adatok, leírások kerülnek bemutatásra azzal, hogy figyelemmel kellett lenni a korra jellemző földrajzi – történelmi viszonyokra is, így például a középkorból a vára miatt fontos Gyuláról több adat származik, mint Békésről.

Nemcsak a korabeli vízrajzi leírásokkal ismerkedhetünk meg ezen tanulmányban, hanem a korabeli közlekedési viszonyokkal, a vízhez kapcsolódó tevékenységekkel, a vízszabályozás hosszú folyamatával, az abban fontos szerepet betöltő személyekkel is.


Békés vármegye megalakulása:

A régészeti kutatások szerint a megye mai területe lakott volt már az i. e. 5-4. évezredben (Körös-kultúra). Időszámításunk kezdetéig a neolitikum, rézkor, bronzkor állattenyésztő és földművelő népcsoportjai váltakozva lakták (a keletről az i.e. 7. században megjelenő szkíták, a nyugatról az i.e. 4. században betelepülő kelták), majd az i. sz. első évezredben állattenyésztő lovas nomádok követték egymást (szarmata-jazigok (2-4. század), hunok (5. század első fele), gepidák (5. század második harmada, avarok (6. század vége – 8. század)).

2. Békés vármegye kialakulása.


Békés megye kialakulásának módját és időpontját nem ismerjük: a honfoglaló magyarok a mai Békés megye területét a 9. század végén szállhattak meg. A megye - és az Alföld - területének kisebb-nagyobb foltjai a honfoglalás előtt is lakottak voltak.

Anonymus regényes Gesta Hungaroruma-ban a következőket írja:

.. .Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig (Crisium), és senki sem merte a kezét emelni ellenük.

...Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő meg Vélek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva, a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva, a Kórógy (Couroug) vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Osbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös (Cris) folyón a Szarvas-halomnál (in Ceruino Monte) átúsztattak, s onnan továbblovagolva a Tekerő (Tekereu) vize mellett ütöttek tábort...[2]

A honfoglalás során a Körösök völgyét és a Tisza középső, mai Csongrád megyei szakaszát Ond törzse szállta meg.

Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Körös és a Berettyó mentén is találhatók különböző ma már ismeretlen célú »ördögárkok« és gátak, melyeket Gallacz János XIII. századbeli lecsapoló és ármentesítő létesítményeknek tekint. Ezek magyarázatául e területeken a monostorok, apátságok XII. századtól kezdve sűrűn egymást követő létesítése szolgál.[3]

Az ide települők századokon át a hidrográfiai adottságokat hasznosították mind a települések megalapításában, mind a gazdálkodásban: „A Körösök ártéri pereme és az ármentes térszín vonala volt a benépesülés, a megtelepedés helye. A Körösök víziútját jól lehetett hasznosítani mind a szállításban, mind a közlekedésben. Másrészt a két táj találkozási vonala jó lehetőséget biztosított a földműveléshez és az állattenyésztéshez is, ugyanakkor a halászat és a pákászat is századokon át fontos gazdasági tevékenység volt.”[4]

A megye megszervezése I. (Szent) István uralkodása alatt indult meg intenzíven. Szent István koráig ugyanis Magyarországon nem volt közigazgatás, sőt a későbbi értelemben vett Magyarország sem létezett. A Kárpát-medence egyes részein különböző törzsfők gyakoroltak hatalmat saját törzsük népei meg esetleg más törzsfőktől elhódított népek felett. A lovasnomád elitek — amilyenek a magyar vezetők is voltak a 10. században — nem területek, hanem emberek felett uralkodtak.

Szent István az egyházmegyék és a közigazgatási funkciót betöltő megyék (vármegyék) szervezését gyakorlatilag egyetlen kezdeményezéssel végezte. A gyér adatok ellenére is rendre kimutatható, hogy az egyházmegyék és a vármegyék területileg megfeleltek egymásnak, vagy úgy, hogy egy egyházmegye területén több vármegye létesült, s ez esetben a vármegye és az egyházmegye főesperessége esett egybe, vagy úgy, hogy az életre hívott püspökség területén egyetlen vármegye alakult. Az Alföldön mindkét eset megtalálható.

A megye kialakulásának elengedhetetlenül fontos feltétele volt a vár. Megyének (a vár megyéjének) azt a területet tekintjük, amelynek — nem földrajzi, hanem — igazgatási központjában a vár állt, és a vár körüli vidék alkotta a várnak a határát (szláv eredetű szóval megyéjét), azt a térséget, amelyre a várnak, mint adminisztratív központnak a fennhatósága kiterjedt.[5]

 

A király hatalma a királyi birtokon alapult: István a királyi birtokállományt kiterjesztette, a királyi vármegyeék kiépítésével valójában az egész ország területét hatalma alá vonta. Ezeken a területeken alakultak ki a királyi birtokok gazdasági és igazgatási egységei. A királyi birtokközpontok, királyi várak lakossága többféle elemből alakult ki: legelőkelőbb elemei a harcos elemek (miles), a katonáskodó várjobbágyok. A termelést, a királyi birtokok megművelését, vagy a vár és katonái számára szükséges eszközök gyártását a várnép végzi.[6]



3. Békés vármegye 1550-ben.

 

A békési területen a királyi vármegye megszervezésére Vata 1046. évi leverését követően kerülhetett sor, vagy legalábbis az esetleg korábban — Vata és társai megkeresztelkedésével párhuzamosan — megindult folyamat ekkor vehetett nagy lendületet.

Mindmáig nyitott kérdés, hogy mindjárt a 11. század közepén létrejött-e Békés megye, vagy csak bizonyos idő elteltével szakadt-e ki a nagy területű s Békés mellett alkalmasint Zarándot is magában foglaló Bihar megyéből. 1203. évi adat még Békés szoros kapcsolatát mutatja Biharral, viszont az 1310-es évek első felében már bizonyosan önálló megye.[7]

Békés vármegye első említése okleveles adatok alapján: 1327.[8]


(Békés vármegye megalakulásáról a Dánfokról szóló 1. részben - https://bekesihelytortenet.blogspot.com/2023/01/danfok-1.html -, Békés megalakulásáról pedig a Dánfokról szóló 2. részben - https://bekesihelytortenet.blogspot.com/2023/01/danfok-2.html - olvashatunk bővebben.)

Folytatjuk!

Szerző: Dr. Baji Mihály

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





[1] Dr. Banner János: Adatok a békési határ XVIII. századbeli vízrajzához. 2. oldal

[2] Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981) 9-10. oldal

[3] Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon Budapest, 1960. 66. oldal

[5] Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. Szeged, 2003. 97-99. oldal Dél-Alföldi évszázadok 20.

[6] Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1991. 51. oldal

[7] Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. Szeged, 2003. 108. oldal Dél-Alföldi évszázadok 20.

[8] Szabó Ferenc: A megyerendszer az Alföldön a középkortól napjainkig. Két és fél évszázad az Alföld történetéből. Szeged, 2008. 61. oldal Dél-Alföldi évszázadok 25.

 

 

 

 



  



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  17. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatással ismerkedhetünk meg: A vízügyi igazgatás szervezetrendszere: 1788-ban, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság megalakulásával új fejezet kezdődött a magyarországi műszaki munkák történetében: létrejöttek azok a szervezeti keretek, amelyek az adott körülmények között korszerű, központosított irányítást lehetővé tették. Az új szerv létrehozását 1787-ben maga az uralkodó kezdeményezte. A Bécsben működő főigazgatóság nem tudta áttekinteni az egész birodalom műszaki ügyeit, ezért szükség volt arra, hogy az egyes tartományokban (Csehország, Morvaország, Ausztria), valamint Magyarországon - a helyi kormányszerveknek alárendelt - építési igazgatóságokat hozzanak létre. Az új szervezet, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság, a kamara és a helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. Tevékenysé...
További információk
  Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  18. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatáson belül a vízitársulatokkal folytatjuk: A vízitársulatok: Az 1820-as években szerepet kaptak a vízügyi irányításban a vízgazdálkodási feladatok ellátására létrejött társulatok is. Egyre világosabbá vált, hogy a birtokosok és a községek érdekeit szolgáló vízimunkálatokat nem lehet teljes egészében állami támogatásból fedezni, hanem szükség van társadalmi segítségre is. Egy-egy község vagy birtokos a maga területein azonban nem tudott eredményes munkát végezni, ezért egy-egy vízfolyás mellett az érdekeltek összefogásával társulások jöttek létre. Ezek megalakítására az 1807:17.tc. adott lehetőséget. A szervezetek ekkor még önkéntesek voltak, senkit sem lehetett arra kényszeríteni, hogy belépjen. Mivel az általuk végzett munka nem a sóalap költségeit vagy a kamarát terhelte, a főigazgatóság nem sokat törődött tevékenységükkel. Műsza...
További információk
Kép
  Fejezetek Tarhos Község történetéből.  (4. rész): Árvíz A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21–27. között különösen sok csapadék hullott, ám július 27-től a Körösök felső és középső szakaszán apadás indult meg. Rendellenes jelenségek nem mutatkoztak, és akkor váratlanul olyan dolog történt, amire a legtapasztaltabb szakemberek sem számítottak: 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes jelzés nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése.  Helikopter, honvédségi kétéltűek, a lánctalpas úszó gépkocsik vitték a homokzsákok ezreit a hosszúfoki lokalizációs védvonal és a tarhosi körtöltés erősítéséhez. A gátszakadás során kiömlött mintegy 208 millió köbméter víztömeg a Kettős-Körös jobb parti töltésének Doboztól Hosszúfokig terjedő szakasza, a Hosszúfoki-főcsatorna és a Gyepes-csatorna által közbezárt 10 ezer 500 hektáron helyezkedett el. A víz teljesen körülzárta Tarhost (sziget lett Tarhos ….), helyi védelemvezetést szerveztek a tarh...
További információk