A SZURKOLÓK

ULTRAS AZZURRI

 

Kezdetek

 

A békési közönség - nevével ellentétben - mindig a vérmesebb szurkolók közzé tartozott, különleges atmoszférát, hangulatot varázsolva a békési Sportcsarnokba, mely miliő teherként nehezedik az ellenfél csapatára, játékosaira, szurkolóira, és magukra a játékvezetőkre is, miközben szárnyakat ad a hazai játékosoknak. Legyen az gyermek, nő, esetleg nyugdíjas, valamennyien a csapat plusz egy tagjának számítanak a mérkőzéseken.

A hazai pálya mellett idegenben is sokszor bíztatják kedvenceiket, talán nincs Magyarországon olyan pálya, csarnok, ahol a békési csapat játszott, ne fordult volna meg békési szurkoló.

A szurkolók közül kiemelkedik egy társaság, akik magukat Ultras Azzurrinak (Kék Ultráknak) hívják, síppal, dobbal – na jó, nádi hegedűvel nem – buzdítják – néha nem irodalmi stílusban - kedvenceiket, zászlókat lengetve énekelik dalaikat, és akik csoportosan jelennek meg idegenben is, hogy győzelembe hajtsák a békési kézilabda csapatot.

Az ő történetük a következők:

Hivatalosan 1993-ban alakultak az Ultras Azzuri – és sok év után 2008-ban ünnepelték alapításuk 15. születésnapját -, de már a békési keménymag 1991-ben tiszteletét tette az akkor még megyei II. osztályú focicsapat meccsein. Kezdetben mindösszesen csak nyolcan voltak, pár hónap múlva többen csapódtak hozzájuk, lett is pénztárgép-szalag eső, kevés pirotechnika, és létrejött a Békés-Hooligans, mintegy hetven fővel.

Fontos esemény volt az 1992. augusztus 29-én, szombaton, Békésen vívott labdarugó mérkőzés, amelyet a Békési SE és a Békéscsabai MÁV SE csapatai közt rendeztek. A 700 néző előtt vívott találkozó heves küzdelmet hozott, a szurkolók számára élvezhető volt. A híradások nem szóltak arról, hogy a mérkőzés vége után kezdődött a „harmadik félidő”: kisebbfajta tumultus, pofozkodás, rugdosódás történt, amiben főszerepet játszottak a békési szurkolók, azon belül is nagy számban képviselték magukat a helyi bőrfejűek.

A balhé, és héthónapnyi működés után a Békés-Hooligans feloszlott.

Egyébként a mérkőzést a békési csapat nyerte 2-0-ás félidei vezetés után 3-0-ra.

 

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltás idején Magyarországon megerősödtek a skinhead mozgalmak, amely mozgalom egyik keleti bázisa Eger után Békés városa volt. Településünkön a Csemői kocsma, és a Kazamata szolgált szórakozásul a helyi bőrfejű fiataloknak, és helyi zenekar is létrejött, Titkolt Ellenállás néven.

A folytatásban néhány fiatal – Balogh István, Kovács Árpád, Tóth István (Totó) – úgy gondolták, hogy szervezett formában kellene szurkolni a békési csapatoknak, legyen az kézi, vagy foci. Az új szervezet megalakulásában fontos szerepet játszott, hogy volt egy hely – a Kiskörös Vendéglő -, ahol a szurkolók és játékosok közösen összegyűlhettek, beszélgethettek, így ötven fővel létrejött az Ultra Blue Boys, és azon belül alakult egy keményebb csoport, a brit, harapósabb szurkolást favorizáló Blue Terror.

 

Ahhoz, hogy a társaság elsősorban a kézilabda mérkőzésekre koncentráljon, két esemény volt szükséges: 1993. szeptember 10.-én ünnepélyes keretek közt átadták a város új Sportcsarnokát, amely kultúrált körülményeket biztosított a sporteseményeknek.

A másik döntő momentum, az 1993/1994-es, NB II-es bajnokság utolsó, 1994. június 18.-i mérkőzése volt, amely a bajnoki címről, és az NB I/B-be való feljutásról döntött.

A COLORS SE Békés és a Makó együttesei közt zajló találkozót nagy érdeklődés kísérte, mivel békési győzelem esetén a bajnoki címet ünnepelhette volna egyébként újonc csapatunk.

A végig kiélezett találkozón hatalmas hangorkánnal buzdították a békési szurkolók kedvenceiket, akik az 53. percben már hat góllal vezettek. Ekkor egy makói szurkoló berohant a pályára, és inzultálta a játékvezetőt. Több sem kellett a békési szurkolóknak, pillanatok alatt összecsődült a tömeg, elszabadultak az indulatok, a rendezők és a helyszínen tartózkodó rendőrök nehezen, de megfékezték a tömeget, és a rendzavaró makói személyt kivezették.

Ultrák, vagy huligánok?

 

Kezdetben kérdéses volt, hogy milyen stílusú szurkolást honosodik meg városunkban. Alapvetően kétféle szurkolói stílusról beszélhetünk: az egyiket az olasz mintát követő ultrák képviselik, akik szurkolói tevékenységük során elsősorban a látványra helyezik a hangsúlyt. Előszeretettel készítenek kedvenc csapatuk mérkőzésére koreográfiát, ők azok, akik transzparenseikkel teleaggatják a sportcsarnokot, és a pirotechnikai eszközök igénybevételétől sem idegenkednek.

A másik az Angolhonban kialakult huligán mentalitás, akik a buzdítás lényegét az ultrákéhoz hasonlatos fergeteges hangerő mellett, a látvány helyett inkább a minél erőteljesebb külső megjelenésre, és ebből kifolyólag az erőszakra helyezik.

Kezdetben keveredett az angol és olasz hatás a békési szurkolók körében, amely tükröződött a csoportok nevében, és dalaiban is:

„A békési csárda ki van festve,

Odajár az Ultra Blue Boys minden este.

Az ellenfél azt hiszi, hogy a Békést elveri,

Hát egy nagy ló….t, még egy ló….t.”

 

Jól példázza az angol hatást, hogy a társaság kezdetben sokat énekelte a Liverpool focicsapat szurkolóinak, a Kop-nak híres indulóját, a „You will never walk alone”-t – igaz, kicsit békésies tájszólásban -, illetve a csak a Huligán dalként ismert indulót:

„Szenvedélyünk a kézi,

lássuk, most kit ütünk ki.

Ha pályán nem, majd a lelátón,

hisz mi vagyunk a legjobbak a világon.

Énekeljünk együtt, ünnepeljünk együtt,

ha felhangzik a hoolie kórus:

Hoolie-hoolie hooligans,

hooligans, hooligans,

hoolie-hoolie hooligans,

éj –á-ó-ó.

 

Hosszas tanakodás után aztán az olasz, ultra-érzés kerekedett felül, így 1993-ban megalakult az Ultras Azzuri (kék ultrák) formáció, más kérdés, hogy még az 1994/1995-ös szezonban is kitették az Ultra Blue Boys, és a Blue Terror zászlókat.

 

Az induláskor hamar eldőlt, hogy kék-fehér a választott színe a keménymagnak, és hogy a vezető kimondva-kimondatlanul Kovács Árpád lett, azzal együtt, hogy rajta kívül voltak más, „erős emberek” is a csoporton belül. A szurkolók jelképe a halálfejes zászló lett, amely egyfelől létük relativitására utal, másrészt arra, hogy a kalózokhoz hasonlóan szívesen lopnak el, rabolnak el bajnoki pontokat más csapatoktól.

Voltunk, vagyunk, leszünk

1993-ban hivatalosan is létrejött az Ultras Azzurri, akik otthon 50-60-an, idegenben általában 10-15-en buzdították a békési csapatot. Fénykorukban a csoporton belül NO FACE GROUP (Arctalan csoport, jelképe az arcnélküli szellem figura) és BULLDOGS néven önálló formációk is létrejöttek. Bár a kezdetekben elég szépszámú bőrfejű jelent meg a szurkolók közt, alapjában – a fenti események kivételével – békés természetűek voltak.

 

Nem kerülték el a tragédiák sem a társaságot: 1998. december 6-án, 39 éves korában elhunyt Kelemen István - vagy ahogy mindenki ismerte, Kece, a postás -, együttesünk volt játékosa, aki idegenben is rendszeresen szurkolt a csapatnak, az egész város ismerte sportszeretetéről.

 

A kép jobb szélén Kelemen István (Kece) 1959. 05. 19. – 1998. 12. 06.

A hazai mérkőzések jellegzetes alakja volt Kiss Ferenc – a fia után sokan csak „öreg Kifli”-ként ismerték -, aki 2004. július 6-án, 58 éves korában távozott el közülünk.

 Kiss Ferenc 1945. 09. 29. – 2004. 07. 06.

 

A legutolsó veszteség a B-közép korai időszakában minden hazai mérkőzésen jelenlévő Bárdos Miklós volt, aki 30 évesen távozott el közülünk.

A szurkolótábor korösszetétele változó: tizenévesektől a negyvenesekig. Az alapítók közül már csak kevesen járnak a mérkőzésekre, sokan elköltöztek, külföldön dolgoznak, tanulnak, megnősültek, így már számukra nem a szurkolás az elsődleges. Helyettük fiatalabbak érkeztek, sőt megérték azt az időket is, hogy lányok csatlakoznak a keménymaghoz.

 

A szurkolók 1996-ban önálló kiadvánnyal jelentek meg a mérkőzéseken, Szurkolói Hírek néven.

Az újság mérkőzés beszámolókat, játékosok bemutatását, valamint az aktuális bajnoki tabellát tartalmazta. Az elképzelés szerint minden hazai mérkőzésen megjelent volna, azonban a kiadvány csak két számot élt meg……

 

Magáról a keménymagról is jelentek meg híradások az újságokban: „Ultra jelenség” néven 1994. november 12-én a Békés Megyei Napban jelent meg cikk a békési ultrákról, de a 3. félidő, szurkolók által írt, országos kiadványból is információkat szerezhetett az olvasó.

A csapat szurkolóinak honlapjáról a Békési Újság 2006. június 13 – i számában jelent meg cikk, amely jelentős publicitást jelentett a honlapnak, hiszen az újság ingyenesen eljutott valamennyi békési postaládába.

 

Az Ultras Azzurri születésnek ötéves évfordulóján a szurkolók remek koreográfiával léptek fel, majd kedvenceikkel fotózkodtak, a végén pedig jöhetett egy kis sörözés.

 

2003-ban, a tízéves évfordulón egy többoldalas kiadvánnyal lepték meg a Sportcsarnokba kilátogató közönséget, mely az Ultras Azzurri történetét, dalait, a szurkolókról készült fotókat tartalmazta.

A 15 éves születésnapot hatalmas, a szurkolói csoportosulás monogramját tartalmazó koreográfiával ünnepelték meg.

Alaposan kitettek magukért a 2001. december 21-én, pénteken, Békésen megrendezett Magyarország – Szlovákia férfi válogatott mérkőzésen, amelyen buzdításuknak is köszönhetően 34-21-re nyert, egyébként tartalékos együttesünk.

Fontos esemény volt a 2006-os év a szurkolótábor életében, két okból is: a csapat hivatalos honlapját megelőzve, Molnár Gergely jóvoltából létrejött az Ultras Azzurri honlapja – www.gportal.hu/portal/bfkc -, amely napi kapcsolatot teremt a szurkolók közt, rengeteg képpel, információval, beszámolóval.

 

A másik esemény, hogy ismételten feléledt a Baráti Kör, amely a pártoló tagok befizetéseiből különböző formában támogatta a csapatot: vacsorát szervezett nekik, mosógépet és hűtőt vásároltak, anyagilag támogatták az együttest. A Baráti Kör vezetősége háromtagú – Durkó Zoltánné, Balogh István, Tar Ferenc -, elnök Tar Ferenc, az Ultras Azzurri-t Balogh István képviseli.

A csapat és a szurkolók első közös vacsorájára 2007. január 10-én került sor a Baráti Kör szervezésében, amelyet aztán több követett.

2006-ban az Ultras Azzurrin belül új szurkolói csoportosulások jöttek létre: néhány hölgy gondolta úgy, hogy csoportosan buzdítják kedvenceiket, illetve No Face Hunters (Arctalan vadászok) néven gondolta egy-két szurkoló a szurkolást folytatni, de mindvégig az Ultras Azzurri kebelén belül.

 

Nagyon szerették a legutóbbi csapatukat, élükön az agilis, fiatal Bakó Botond edzővel. Még egy elvesztett mérkőzés után is kikövetelték, hogy a csapat és az edző pacsizzon velük, meghökkenést okozva más, nem békési nézőkben, szurkolókban.

2007. november elején, a Veszprém elleni hazai mérkőzésen a szurkolók hivatalosan is elbúcsúztatták Szikora Gábort, a Békési FKC volt kapusát, aki többször szerepelt a csapat színeiben, de lelkes játékáért, egyéniségéért nagyon szerette a békési közönség, igazi csapatember volt.

A szurkolótábor eleinte kisebb dobokat és dudákat használt, de több koreográfiát, és a papír-eső, pénztárgép-szalag sem maradhatott el. Manapság kevesebb koreográfiát használnak, a zászlók már több mint 10 évesek, nagyobbak a dobok, és haladva a korral, gázdudákat is bevetnek a mérkőzéseken. A 2007-es évben beszereztek egy légószirénát, valamint elkészültek az ízléses egyenpólók és sálak is, amelyeket más, a keménymaghoz nem tartozó, békési szurkolók is szívesen viselnek, nemcsak otthon, hanem idegenben is.

Szurkolói mentalitás

Sokszor kérdezik a szurkolóktól, miért szorítanak ennyire csapatok győzelméért, miért utaznak el akár idegenbe is? A válasz egyszerű: csak.

A legfrappánsabb választ Esterházy Péter író adja meg: „Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a mienk.

Ha beállt ez a birtokviszony, akkor könnyen el is tudjuk mondani, mért jó a csapat, mért érezzük oly közel hozzánk, mért látjuk egy-egy sikerült szezonban a saját életünket tükröződni.”

„A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint. Szurkolónak lenni költői létet jelent.”

„Nem a jobbiknak kell győzni, hanem nekünk!”

 

Milyen az igazi szurkoló?  Az ultrának nincs arca, gyakran egy kapucnival fedi le a fejét…..az ultra nem öltözik normális módon, nem követi a divatot…rajta feszül kedvenc csapatának öltözéke…azt ultra nem szűnik meg, ha leveszi mezét vagy sálját.

Túl a mérkőzésen, utazáson, összeköti őket egy torkukszakadtából énekelt dal, összeköti őket egy barát biztonsága, aki viszi-hozza egy idegenbeli mérkőzésről….összeköti őket az öröme egy idegenbeli meccsre való indulásnak, és a fáradtsága a visszaútnak….megismered őket, mert beszélnek egymás közt anélkül, hogy kinyitnák a szájukat:

„Olyan erőt, amit ez ád,

Lehet-e szebb, valami más,

Mit az ellenfél nem törhet át,

Mintha száz hangon zúg a biztatás!”

 

Kapcsolataink

Szurkolók

A keménymag megalakulásakor – amikor még elsősorban a foci-mérkőzéseket látogatták - jó kapcsolatokat ápoltak a csabai Viola Settore szurkolóival, a hódmezővásárhelyi Blue Fronttal, és a szarvasi Happy Deers-szel.

 

Miután a Békés-Hooligans feloszlott, sok békési fiatal a Ferencváros mérkőzésein jelent meg, a Green Korps nevű fővárosi kötelékben. Emiatt rossz viszony alakult ki a csabai szurkolókkal: az 1994/1995-ös szezonban – 1994. november 11-én – a megyei székhelyen rendeztek rangadót, ahol a békésiek – idézve az akkori szurkolói újságot – „100 kék-fehér ultrájuk azzal tette beszámíthatatlanná a Violákat, hogy egy gigantikus, Ferencváros-emblémás zászlót bontottak ki”. Ismerve az akkori Ferencváros - Békéscsaba (zöldek a lilák ellen, és fordítva) ellentéteket, alaposan felhergelték a hazai szurkolókat.

A szembenállás másik oka az lehetett, hogy sok, volt békéscsabai játékos került az akkor már biztosabb anyagi körülmények közt működő Békési FKC-hez, illetve senki sem szereti, ha szomszédvár csapata sikeresebb, minta sajátja, és szurkolói nem futnak el, ha egy kis pofozkodásra kerül sor.

1996. március 30-án megyei rangadót játszottunk a szomszédvár, Békéscsaba csapata ellen: a két csapat rangadóját nagy várakozás előzte meg, a közönség is nagyobb létszámban látogatott ki. A pályán még csak melegítettek a csapatok, de a nézőtéren már komoly ütközet folyt a két szurkolótábor keménymagja közt, amelynek a rendőrség vetett végett.

Történt ugyanis, hogy a találkozó előtt a helyi szurkolók 3-4 fős csoportja fiataljainktól – akik vagy tucatnyian békésen nézték – elvette a halálfejes Ultras Azzurri zászlót, amelyet néhány volt játékossal megerősített keménymag a szünetben néhány pofon kiosztása után visszaszerzett, majd a rendőrök orra előtt visszaiszkolt helyére. Ezen rangadóig a békéscsabai rendőrség sohasem izolálta el a két szurkolótábort egymástól, de ezután mindig.

A rangadót kedvenceink nyerték meg 31-27-re, Kádas László edző a következőket nyilatkozta:” Végezetül szeretném megköszönni szurkolóink buzdítását, és azon felnőtt szimpatizánsaink segítségét, akik megakadályozták a sajnálatos módon kialakult botrány további kibontakozását.”

 

Nem erősítette meg a barátságot a két szurkolótábor közt az 1998. áprilisában, Békéscsabán rendezett rangadó, amelyet a békéscsabai szurkolók ingyen tekinthettek meg a csabai sportcsarnokban, míg a békésieknek fizetniük kellett.

Az 1998/1999-es bajnoki szezonra egyesült az Újkígyós és a Csaba Előre KC, és Újkígyós-Csaba KC néven indultak. Érdekessége volt az egyesülésnek, hogy míg az Újkígyós színe piros-fekete volt, a csabaiaké lila-fehér, addig az egyesített csapat sok esetben zöld-sárga szerelésben játszott, ami alkalmat teremtett a békési szurkolók heccelődésére.

Az egyesülés után a bajnoki mérkőzéseket Újkígyóson, a helyi sportcsarnokban rendezték meg, ahol mégegyszer volt egy kisebb összezördülés a két tábor tagjai közt, de aztán ezek a csetepaték megszűntek, miután Békéscsabán a minőségi férfi kézilabda megszűnt.

Az utóbbi évben többször előfordult, hogy a csabai keménymagból néhányan átjöttek Békésre kézilabda mérkőzést nézni, sőt egy alkalommal 4-5-en még be is álltak a Békési FKC-nak szurkolni a békési B-középbe.

 

Kifejezetten rossz kapcsolat alakult ki a makói hagymásokkal a békésieknek, amiről a kezdetek-kezdetén a makóiak tehettek, persze aztán a mi fiainkat sem kellett félteni, volt, hogy Makón pofozták le a helyi szurkolókat, volt, hogy három-négy békési szurkolóra vagy tucatnyi makói biztonsági ember ügyelt, miután elhitették velük, hogy egy busznyi kék ultra érkezik még Békésről.

 

Mindig nagy csatát vívott együttesünk a Szarvasi HC gárdájával – elég csak a kiállítási arányokra, vagy a büntetők számára tekintenünk -, ehhez képest jó kapcsolat alakult ki a helyi Happy Blue Deers (Boldog kék szarvasok) és az Ultras Azzurri között. Barátkozásuk alapját a közös ellenfél – Békéscsaba – „szeretete” adta. A barátkozásuk nyomán nem egy esetben előfordult, hogy egyik szurkolótábor segített szurkolni a másiknak az aktuális, békéscsabai mérkőzésen. Később a kapcsolat megszakadt, miután a szarvasi csapat kiesett az NB I/B-ből.

Mellettük jó kapcsolat alakult ki a tiszaföldvári ultrákkal, jellemző, hogy a békésiek nekik adták az Ultra Blue Boys zászlót, de miután különböző osztályokban szerepeltek a csapatok, így a kapcsolat megszakadt.

 

Kezdetben nem nagyon kedvelték az orosházi szurkolókat sem: 2000. november végén a bajnoki címre pályázó Orosháza érkezett vendégségbe Békésre. A vendégeket jelentős számú szurkoló kísérte el, akik részére egy egész szektort lezártak, a helyi szurkolók nem kis bosszúságára, hiszen Orosházán a békési szurkolókat a kapu mögé ültették, ahonnan nem lehetett látni a meccset. A találkozót a vendégek nyerték meg 23-18-ra – és így őszi bajnokok lettek -, köszönhetően a mindvégig bosszantó hibák sorozatát vétő játékvezetőknek, akik a békési csapatnak kiosztott kiállítások mellett négy hazai szabályos gólt nem adtak meg.

Nem erősítette a barátság kialakulását, hogy a vendégeket sokáig úri szurkolóknak tartották a békésiek, akik egész dobzenekarral jártak szurkolni, és akiknek a szponzor minden kelléket megvett (zászló, pólók, dobok). Miután a két szurkolótábor jobban megismerte egymást, rendeződtek a viszonyok, sőt napjainkban nem egyszer jönnek orosházi szurkolók Békésre, hogy a helyi csapatot buzdításukkal biztassák.

 

Külön lapra tartozik a ceglédi szurkolókkal való barátkozás: 1995. áprilisában hazai pályán fogadtuk a vendégeket, akik a jelenlévő szurkolóik biztatása mellett 27-22-re nyertek Békésen. Talán nem kellett volna…….ugyanis a harmadik félidőt emlékezetessé tették a helyi huligánok: először a vendég szurkolók buszát kergették, és dobálták egész Békésen keresztül, majd a ceglédi csapat volt kénytelen ablak nélküli busszal folytatni a hazafele utat a hűvös áprilisi éjszakában, mivel kővel bedobták buszuk ablakait.

Volt is nagy balhé, rendőrségi nyomozás, az Ultras Azzurriról a mérkőzés közben készült videó hatósági megtekintése, de az elkövető(ke)t a mai napig nem találták meg.

 

1997. október közepén Kiskunmajsán szerepelt együttesünk, ahol a sereghajtó hazaiak kifogtak csapatunkon, hiszen 27-25-re megnyerték a találkozót. A mérkőzés után rendezői hiányosságok miatt némi perpatvar kerekedett, a kivonuló rendőrség pedig ez esetben a teljesen vétlen ificsapat tagjait és edzőjét „találta meg”.

 

Az Ultras Azzuri tagja nem kedvelik a gyöngyösi szurkolókat, mivel irritálta őket, hogy szinte még meg sem alakultak, de a Heves megyeiek már egyes szurkolói honlapokon a legjobb szurkolótáborok közzé tartozónak kiáltották ki magukat. Nem segítette a jobb kapcsolatok kialakulását az sem, hogy a 2007/2008-as bajnokság alapszakaszában, a 2007. december elején megrendezett Békési FKC – Komlói BSK rangadón gyöngyösi szurkolók biztatták a vendégeket.

A fentiek ellenére békésnek mondják magukat a békési ultrák, nem keresik a balhét, de nem is térnek ki előle.

 

Edzők

 

A helyi edzőket mindig is tisztelték a helyi szurkolók, még akkor is, ha egy mérkőzés hevében nem is mindig értettek egyet az edző döntésével.

Különösen tisztelték a csapatot NB I/B-be vezető Varga Lászlót, és a felnőtt együttest is irányító, de elsősorban az utánpótlás területén sikeres Kádas Lászlót, valamint a fiatal, agilis Bakó Botondot.

Vegyesebb érzelmekkel fogadták Gávai Ferencet, aki játékosként került csapatunkhoz, majd edző lett, de többször is távozott együttesünktől.

2000. október közepén fiatal, rutintalan együttesünk vereséget szenvedett Szarvason. A hazaiaknál szerepelt Gávai Ferenc, aki az előző szezonban a Békés játékosa volt, és nem éppen baráti körülmények közt távozott. A helyszínen jelenlévő szépszámú békési szurkoló láthatta, hogy volt játékos-edzőnk túlzott hévvel akart bizonyítani új csapatában.

Aztán a következő szezonban Békésen lett ismét edző, amit a szurkolók vegyes érzelmekkel fogadtak, annak ellenére, hogy csapatunkat - történelmében először – feljutatta az első osztályba.

Az NB I-ben eltöltött első év kevés sikerélménnyel örvendeztette meg a szurkolókat, és a sikertelenség után csapaton belül a széthúzás jelei mutatkoztak, ezért a Pick-Szeged elleni hazai mérkőzés előtt a szurkolók „Közlemény” címmel kiadott röpiraton fejezték ki nem tetszésüket.

Miután csapatunk nem teljesítette a bennmaradást – a visszalépések miatt indulhatott ismét az NB I-ben -, Gávai edző a szezon végén ismét, és végleg távozott, de előtte még „A Békési FKC kézilabdázóinak tündöklése és bukása” címmel megjelent cikkben a sikertelenség okát elsősorban – néha alappal, néha alaptalanul – másokban kereste, amivel ismét nem vívta ki a keménymag tetszését. Edzői döntéseivel, játékosok elküldésével sokan, sokszor nem értettek egyet vele.

A 2008/2009-es szezonban ismét ő lett együttesünk edzője, és a szurkoló-tábor a csapat érdekeit is figyelembe véve – a régi sérelmeket félretéve –, a közös cél elérése céljából teljes támogatásáról biztosította az új edzőt.

 

Mindezektől függetlenül valamennyi békési edző rendszeresen megköszönte a szurkolók buzdítását, a csapat plusz egy emberének minősítették őket, akik akár befújják az ellenfél kapujába a labdát.

 

Bírók

A játékvezetőkkel kapcsolatban vegyes érzelmek alakultak a szurkolókban: volt akiket megtapsoltak, volt akiket megkergettek, illetve más, melegebb éghajlatra kívánták őket.

Minden szurkoló tisztában vele, hogy bár a mérkőzés végén lehet, hogy a statisztikai mutatók (büntetők, kiállítások) mindkét csapatnál azonosak, de a mérkőzés közben egy-egy játékvezetői ítélet nagyban befolyásolhatja annak végeredményét.

Nehezen viselik el a szurkolók azt is, hogy a nagycsapatokat rendre tisztelik a bírók, többet elnéznek nekik a pályán, mint a kisebb csapatok játékosainak.

 

1996. októberében a Törökszentmiklós csapatától szenvedett 28-26-os vereséget fiatal, átalakult együttesünk. A lefújás után a rendezőknek akadt munkájuk, meg kellett védeniük a játékvezetőket a feldühödött nézősereg haragjától. Kádas László edző a mérkőzés után az alábbiakat nyilatkozta: „Szerencsére a játékvezetőknek sikerült elmenekülniük a szurkolók elől”.

2003. október közepén, hazai pályán kikapott együttesünk a Tatabánya gárdájától. A mérkőzés 42. percében, a korabeli tudósítás szerint „egy téves játékvezetői ítéletkor, amikor egy vendégjátékosról pattant az oldalvonalon túlra a labda, a közönség – és kivételesen nem az Ultras Azzurri soraiból (az író megjegyzése) – soraiból néhányan beléptek a küzdőtérre. A rendezőket dicséri, hogy másodperceken belül ott teremtek és visszaparancsolták a békési szurkolókat, amiben egyébként szerepe volt a helyiek edzőjének, Kádas Lászlónak is.”

 

2006. novemberében egygólos vereséget szenvedett együttesünk Nyíregyházán. A helyszínen két autóval jelen lévő békési keménymag sokáig kereste és várta a játékvezetőket, hogy egy baráti csevely során átbeszélhessék a mérkőzés eseményeit. A találkozóra – a játékvezetők szerencséjére – nem került sor….

 

2007. februárjában a Százhalombatta csapatát iskolázta le együttesünk, 38-28-ra. Bár a szurkolók ezúttal különösebben nem bántották a bírókat, tevékenységüket a megyei napilap írója ismerte el, „Kakukktojás a békési csarnokban” címmel, az alábbiak szerint:

„Pénteken megszólalt a pacsirta, a közelgő tavaszt jelezte. Szombaton Békésen azonban másik két füttyös madár lépett elő, mégpedig főszereplővé a Békés – Százhalombatta mérkőzésen. A Dobrovits, Tájok játékvezető duó azonban kakukkmadárnak bizonyult, meglehetősen hamisan fütyültek. Szerencsére a találkozó lendületét nem tudták megtörni, de amit műveltek, az rendkívül bosszantó volt. Mindkét csapat terhére tévedtek, össze-vissza fütyörésztek, rendkívül indiszponáltan működtek. Nem először tapasztalhatjuk, hogy milyen nagyképűen vezetnek mérkőzést, és mennyire félreértik ezt a szép játékot. Kisdobosok kakaózsúros találkozóján sem engednék ilyen párost közreműködni. Jellemző, hogy a 32. percben dr. Czinát, majd három perccel később Jurkot is piroslappal fölküldték a nézőtérre. Sőt, van, aki hallotta a mérkőzés szünetében, amint kijelentették: Czinát mindenképp végleg ki fogjuk állítani… De a vendégek edzőjének, Sótonyi Lászlónak is kijárt: érthetően méltatlankodott a rossz felfogású bíráskodás miatt, amiért őt is lappal jutalmazták. De elég rápillantani a statisztikára: hatvanból 36 perc kiállítás….”

Barangolások hazánkban

A békési szurkolók sokszor, sok helyen támogatták szurkolásukkal kedvenceiket, hogy azok minél jobb eredményt érjenek el idegenben. Bebarangolták már kishazánkat, és néhány fontos idegenbeli találkozón is demonstrálták, hogy szükség van egy jó csapatra a dél-alföldi végeken. Idegenbeli mérkőzéseken olyan békési szurkolók is melléjük társulnak, viselve a csapat sálját, pólóját, akik egyébként a hazai mérkőzéseken nem állnak be a keménymagba.

 

1994/1995-ös bajnoki szezonban csapatunk Lajosmizsén játszott (végeredmény: Mizse KC – Békési FKC 20-20), és a korabeli tudósítás szerint: „ ….a békési B-közép sokadszor kísérte el szépszámmal csapatát az idegenbeli mérkőzésre”.

Az 1997-es év kiemelkedett a barangolások közül: november közepén mintegy 100 békési szurkoló biztatása mellett győzött csapatunk 30-25-re Makón.

1997. december közepén együttesünk a később NB I-ben induló Kiskőrös otthonában vendégeskedett, és nagy csatában kapott ki 30-28-ra. A jelenlévő 150 békési szurkoló külön koreográfiával készült a rangadóra, végig biztatták csapatukat, nem rajtuk múlott a győzelem.

 

A 2005/2006-os rájátszásban, 2006. május közepén fontos mérkőzést játszottak kedvenceink Csömörön, a tét a bennmaradás volt. A szombat esti, kiesés szempontjából fontos találkozóra szépszámú, 50-60 fő békési szurkoló kísérte el a csapatot, akik szurkolásukkal szinte hazai pályát teremtettek, sokszor átsegítették együttesünket a holtponton. A győztes találkozó után Szőke István edző a csapat nyolcadik emberének ismerte el a szurkolókat.

 

A 2006-os és 2007-es években az ultrák – kiegészülve a Baráti Kör tagjaival – alaposan körbe utazták Magyarországot: a Tatabánya – Komló – Nyíregyháza háromszögben sok helyen buzdításukkal támogatták kedvenceiket. Gyöngyösön, Komlón kb. 20 békési szurkoló támogatta a Békési FKC –t, utóbbi helyen a hazai drukkerekkel együtt kiváló hangulatot varázsoltak a komlói sportcsarnokba.

 

Békési szurkolók Komlón

 

Nyíregyházára két csoportban utaztak az ultrák: egy csoportjuk hamarabb indult, mivel Tokaj felé kerültek, ahol egy kis lélekmelegítőre tettek szert a mérkőzés előtt. Bár a találkozót csapatunk a játékvezetőknek köszönhetően egy góllal elvesztette, a kiváló Tokaji Aszú a szurkolók keserű szájízét kicsit megédesítette.

 

Százhalombattán, az alapszakaszban egy autónyi szurkoló képviselte az Ultras Azzurit, majd a rájátszásban már 20-25-en, hazai hangulatot varázsolva a pályára, ezzel nagyban segítve a békési kedvenceket a győzelem megszerzésében.

A 2006/2007-es bajnokságban az 5. helyért játszhatott csapatunk a Debreceni KSE alakulatával, és a kiváló bajnoki szereplésnek, és a távolságnak köszönhetően a békési szurkolók többször meglátogathatták a cívisvárost: az alapszakaszbeli találkozóra mintegy 100 békési szurkoló érkezett egy autóbusszal, és több autóval, de a rájátszásbeli találkozókon is hallaták hangjukat a Hódosi csarnokban.

Debrecenbe kéne menni……

 

A 2007/2008-as bajnokság alapszakaszából két találkozó kell kiemelni, ahová elutaztak a szurkolók: Balatonfüreden a kedvezőtlen időjárás ellenére két autóval jelentek meg a szurkolók, nem rajtuk múlt, hogy csapatunk egy góllal kikapott. Az alapszakasz utolsó találkozóján a már jól ismert Tatabányára utazott a kétautónyi keménymag, ezzel is biztosítva, hogy a hazai pálya hangulatát élvező együttesünk magabiztos győzelmet arasson a Tatai HAC ellen, így elérve a bajnoki felsőházat. A győzelem után a szurkolók a csapat tagjaival alaposan megünnepelték a sikert a büfében……..

Szurkolói dalok

Sokszor szóvá tették a szurkolók részére, hogy nem mindig értik, hogy mit énekelnek, ezért íme néhány, fentebb még le nem írt szurkolói dal, publikusabb változatban, időrendi sorrendben:

 

1.)    Békés drukker szombat délben,

sörös üveg a kezében,

elindul a Sportcsarnok felé.

Elindultam szombat délben,

hazaértem másnap este,

jaj, de szégyellem magam.

A Csíkos utca nem apácazárda,

a Csíkos utca nem fényes lokál,

szombatonként a lelátó megtelik,

sok ezer őrölt békési gólra vár.

 

2.)    Angliában jártam,

nem is tudja tán,

a rendőrkapitány,

hogy lopott az ingem,

és lopott a gatyám.

Tolvajok, gyilkosok.

Hoologans, hooligans.

A Csíkos utca nem apácazárda,

a Csíkos utca nem fényes lokál,

szombatonként a lelátó megtelik,

sok ezer őrölt békési gólra vár.

 

3.)    Ütő a kézben, nap fenn az égen,

a békési drukker mindig harcra készen.

Makóra mentünk, bajnokok lettünk,

mindenkit össze-vissza vertünk.                  

 

4.)    Szeresd a Békést, dalolj velünk,

ha nem szereted, agyonverünk.

Ez a város legjobb csapata,

szurkolj neki, így teszed legjobban.                                                                                                

5.)    When you walk through a storm,

hold your head up high,

And don’t be afraid of the dark.

There’s a golden sky,

and the sweet silver song of a lark.

Walk on through the wind,

walk on through the rain,

though your dreams be tossed and blown.

Walk on, walk on, with hope in your heart,

and you’ll never walk alone.

 

6.)    Édesanyám, kedves anyám,

csak az a kérésem,

hogy kék-fehér mezt, kék-fehér mezt,

csináltasson nékem.

Kék-fehér mez sej-haj,

Békés címer rajta,

ez illik-illik-illik,

ez illik-illik-illik,

a békési srácra.

Kék-fehér mez sej-haj,

Az van arra írva, hogy

ez illik-illik-illik,

ez illik-illik-illik,

a békési srácra.

 

7.)    Mi békésiek vagyunk,

a Békésnek szurkolunk.

Kék-fehér a mi színünk,

fehér Istenben hiszünk.

Gólkülönbség nem vitás,

mi nyerjük meg a csatát.

Olé olé olé olé,

olé, olé.

Olé olé olé olé,

olé, olé.

 

8.)    Minden békésinek a szíve dobog,

kék-fehér zászló az égbe lobog.

Bajnok lesz újra az arany csapat,

reszkess…….(aktuális ellenfél neve),

és add meg magad!

Repülj te lángoló, kék-fehér zászló,

vezess az NB I-en át.

Vezesd a harcra, a diadalra,

vezesd a Békés táborát.

 

9.)    Kék-fehérek, B-F-K-C,

ezt dalolják az ultrák.

Játékosok szíve dobban,

a dalaink hallatán.

Idegenben és otthon is,

a Békésnek szurkolunk.

Utunkban nem állhat senki,

mi mindenkit meg…..unk.

 

    10.)  Győzni kell, minden áron,

      kék-fehér siker a láthatáron.

      Gyerünk fiúk, hajtani kell,

            és a győzelem már nem veszett el.

 

    11.) Lőjetek egy gólt!

            Itt küzdeni, hajtani kell.

            Feladni sosem lehet,

            a győzelem oly közel.

            Szárnyaljatok kék sasok,

            a jobbak ti vagytok.

            Békésért éljetek, érte haljatok!

 

     12.) Mi itt vagyunk, mi itt vagyunk

            a Békésnek szurkolunk.

            Mi itt vagyunk, mi itt vagyunk,

            Békés városát biztatjuk.

 

     13.) Lőj egy gólt!

            Lőj egy gólt!

            Oláh Gabi lőj egy gólt!

            Oláh Gabi lőj egy nagy gólt,

            Oláh Gabi lőj egy gólt!