Békés város történelmi vízrajza a kezdetektől a XIX. század végéig. 

4. rész

Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat! A 4. részben talán az egyik legizgalmasabb téma, a település és környékének történelmi vízrajzát ismerhetjük meg, korabeli leírásokkal és sok-sok térképpel:

Békés történelmi vízrajza:

A Fehér-Körös eredeti medre a szabályozás előtt Gyula és Békés belsőségén haladt keresztül. A testvérfolyó, a Fekete-Körös Doboz község felől érkezve szintén Békés központja felé tartott. Ez a vízfolyás a Malomvég városrészen (a Malomvég elnevezés onnan származik, hogy az 1700-as években e városrész végén állott a 4 kerekű vízimalom), a mai Tátra utca és Keserű sor között, érte el Békés város szélét, és innen indult a városközpont felé. A rendkívül kanyargós Fekete-Körös a városban tett még egy kanyart, keresztezte a mai Rákóczi utat, és a Fábián utcai híd felett torkollott a Fehér-Körösbe.

Az egyesülés után Békésről kifelé haladó vízfolyás a régi térképek egy részén továbbra is Fehér-Körös néven szerepel a Sebes-Körös torkolatáig. Több leírásban és térképen e folyót, a békési egyesülés után Egyesült-Körös vagy Nagy-Körös néven említik.

A Fehér-Körös a régibb időkben Gyula városán, a Fekete-Körös Doboz községén folyt és mindkettő Békésen haladt keresztül, sőt e város beltelkei között egyesült. Nem csoda tehát, ha árvizeik a nevezett városokat a legnagyobb veszedelemmel fenyegették.^[1]

A település vízrajzának modernkori leírása alapján a Békés fővízere, a Fehér-Körös Gerla felől lépett településünk területére, hatalmas kanyarulatai egyik zugot a másik után zárták körül. Az első nagyobb volt a Malomérizug (ma Libazug) [mely, „a város éjszaki szélén hajdan rétes ingoványos sziget vólt a két körözs értől egészen körül véve vadlúdak tanyája. Jelenben egy része fűzfákkal van beültetve, a többi része pedig vetemény alá van évenként kiosztva.[2]], aztán a Décserizug, a Katélyzug. Ettől északra a Szécsenzug, Kolduszug (ma Krisztinazug) [id. gróf Weinchheim József harmadik feleségéről, Sercz Krisztináról (1825-1849) elnevezve], a legnagyobb kiterjedésű Bodzászug (a szabályozással keresztül vágott részét ma Kovácszugnak hívják), továbbá Széleszug, a Keskenyzug [csatorna által keresztül vágva, hosszú, keskeny sziget a kettős Körözsön[3]], a Szilbokorzug. Utóbbit később Görög-zug néven neveztek, míg a Bodzás-zug a sok bodzafáról elnevezett félsziget volt.

Beletorkollott a folyóba Csíkos-ér, nevét a mai Csíkos utca őrzi. Az 1844-ben szabályozott ér a benne élő sok csíkról kapta a nevét, és amely valószínűleg a (búza)piactéri Bikaakol-érrel volt összeköttetésben. A Bikaakol a község apaállatainak tartására szolgált, az ér a Bikaakol melletti legelőn, a régi lóvásártéren, a terület beépítése előtt még látható volt hajdani ér.[4]

A Nagy-Hidas-ér a településtől nyugatra a Macskás-éren keresztül vette fel a Kis-Hidas-ér vizét. A Macskás-éri gát a Szeged és Debrecen közötti út része volt, 380 öl hosszú töltés.

A Hidas vízrendszerétől nyugatra, már Murony területén feküdt a Balaton vízállásos mélyedése.

 

A Fehér-Körös legnagyobb mellékvize a város területén lévő Zugnál (külön megnevezés nélkül) beleömlő Fekete-Körös volt, amely vízrendszerével állt összeköttetésben a Rosszerdő határrésznél a Kis-Körös, amely napjainkra gyakorlatilag kiszáradt. A Rosszerdő kanyarulatai után vette fel a Sebes-ér vizét, amelyet több kisebb fok táplált. [Rosszerdő elnevezése a néphagyomány szerint az oda kiköltöztetett bűnöző személyek után ered, miközben Polgár Pál békési jegyző 1864. június 25-i leírásából tudjuk, hogy „Rosszerdő szőllőskertek a régi fekete Kőrözs jobb és bal partján létezett élő vadfák, bokrok és cserjék rosz erdő nevet nyert.”[5]]

7. Békés középkori vízjárása.

 

Ugyanitt ömlött bele a Lápos-ér, és a szétágazásnál a Maró-ér. A Lápos-ér másik ága a Medves-fokba torkollott, amely a Dán-fokkal egyesült Kászmán-ér vizát vette fel. A Fekete-Körös, Medves-fok, Dán-fok és Lápos-ér között fekszik Magsár (Maksár). [A Kettős-Körös és a „Régi Fekete-Körös közti háromszög alakú terület. Lapos és hátas föld. Egykori vizes, lapos részén jó nád termett valaha.[6] Maksár hajdan mocsáros, vízjárta föld, a környékén vólt mak fákról.[7]] Azzal a hellyel szemben, ahol a Medves-fok vizét felveszi, kanyarulatával a Medveszugot alkotta.

A Kis-Körösnek a Diter-fokon és a Horgas Kengyelen keresztül volt összeköttetése más vizekkel is, így a Zuvataggal, a Hagyó-úttal, a Kis- és Nagy-Tordaccal, amelyek rövid kanyarulatok után egyesülnek. A Horgas Kengyelnek a Hangyás-érrel volt kapcsolata, amely a Nagy-Tordacba ömlött, mely aztán a Büngösdbe folyt. A Büngösd a Fás-ér vizével állt összeköttetésben. A Fás-ér Sarkad felől, a ma Tarhoshoz tartozó Békési Erdőn területén lép a határba, majd a Fásmelléken folyt keresztül, majd érintette Tarhos, Szilaslapos, Kárászmegyer (Bélmegyer) határrészeket. Bélmegyeren összeköttetésbe jutva a Tordaccal, észak felé folyva Bokros és Zsíres érintésével elhagyta a békési határt.

Banner János a békési határ XVIII. századbeli vízrajzát az alábbiak szerint, alapos gondossággal írta le (a [ és ] írásjelek közötti szövegrész a szerző vagy más forrásból származó kiegészítése az eredeti szövegnek): „A község fővízere a Fehér-Körös, amely a XVIII. században még önálló pusztaként szereplő Gerla határából lépett a község területére s kissé északnyugat felé folyva a mezőberényi határ felé hagyta el a békési földeket. Hatalmas kanyarulatokkal folyt végig a határon. Egyik zugot a másik után zárta körül. Az első nagyobb zug volt a Maloméri-zug (ma Libazug), amely a bele torkoló Malomértöl kapta nevét. [Malomér a Vízesbánomból a Décseri-kert irányába haladó egykori ér.]

Azután hol az egyik, hol a másik oldalon lévő kanyarulat szerint következnek: Décseri- (kert-) zug, a Körös kanyarulata és a Décs-ere között; a Kastély-zug, amely Békés első birtokosainak, a Maróthyaknak itt épített kastélyától nyerte nevét.

 

Ettől északra van a Szécsen-zug (ma Szécsén- (!) kert; a Koldus-zug (ma Krisztinazug); a legnagyobb kiterjedésű Bodzás-zug (a szabályozással keresztül, vágott részét ma Kovács-zugnak hívják); továbbá a Széles-zug; a Keskeny-zug; a Szilbokor-zug és a határban lévő utolsó kanyarulatba is benyúló Belencéres.  [A két helynév közül az első, a Dicsëri, a község északi végénél a körgát, a Régi Fehér-Körös, a község és a Szécsény-kertbe vezető út között elterülő kertség neve. A nép Dícsëri kert-nek mondja, a községi hivatalos írások és térképek pedig Dícseri kert-nek írják. Egy 1845-ből való térkép azt mutatja, hogy az akkor még igen kanyargós Körösnek két nagy kanyarulatától bezárt zugában van ez a kert: Déts Eri Kert (N. Békés Megyében bekebelezett Békés M. Városa Határához Tartozó Köz Legelő). Északkeleti sarkánál egy ér ömlik a Körösbe.^[8]]

8. A Fehér-Körös és a Vicza.

Baloldalon ömlöttek a Kőrösbe a Fábián foka, amelynek vize a Sőres-halom és a Kerek-halom. mellett elfolyó, ma már ismeretlen nevű ér vizével együtt a Vicza-kanálissal is összeköttetésiben volt. Ez utóbbi viszont a Vicza-fokba ömölve, azzal együtt a Szent Páli (gyermekkoromban még meglévő) temető mellett a Körösbe sietett. A Vicza nevét az újvárosi (V. ker.) házak közt bemélyedő széles árokban lévő néhány száz fából álló erdőcske tartotta fent. Pedig valamikor jelentős vizere volt Békésnek.

Kitűnik ez a Currentalis levelekből, ahol többször találkozunk a nevével. így a többek között 1799-ben, mikor is egy, a malmok megvizsgálására kiküldött vármegyei bizottság a lerontandó malmok közt említi, hogy „Vitza árkán lévő Püski Mihály (tombáczos) malma, már el is rontatott."

9. Békés város és Püsky Mihály malmainak (Békés megye) helyzetrajza. 1792.

 

Beletorkollott még a község területén a Csíkos-ér, mely valószínűleg a vásártéren ma is látható Bikaakol-érrel volt összeköttetésben. Nagy részében mint szabályozott árok ma is végigkísérhető. Nevét különben a Csíkos-utca tartotta fent, amit röviden csak Csíkosnak neveznek. (A Csíkoson lakik.)

A Bikaakol-ér a Temető-halom mellett folyt el. Ezen a részen voltak a szárazmalmok és az uradalmi szélmalom, melynek emlékét a Szélmalmi temető őrzi. Térképünkön fel nem tüntethettük a Jámbor-eret, mely szintén ezen az oldalon ömlött a Körösbe; nevét a kanyargós Jámbor-utca őrzi. [Maga az ér is lassú, kanyargós volt.]

A berényi-út felől a Két Laponyag tájáról jött a Kurvák-ere, mely a Jégvermi-halom lábánál folyt a Körösbe. Az ér balpartján a Körös-zugában feküdt a Jégvermi-kert, jobb partján a Nagy-kert, amelynek berényi-út felőli sarkában fekszik az Égető-halom. Az előbbi kert nevét a halommal együtt az itt állott jégveremről kapta, melynek emlékét őrzi a Jégvermi-utca is.

 

10. Csíkos-ér és Kurvák Ere a Nagykertben. (A térkép bal felső sarkában az „Epres Kert”, jobb oldalon, barna színnel jelölve a település jégverme.)

 

Legészakibb ága a Bű-fok volt; bár nem szenved kétséget, hogy a Horgas Kengyel is valamikor a Körösbe torkolló ér volt, ez már a XVIII. században határozottan ki nem mutatható. [Bűfok vagy Bőfok „tágas medre volt itt a Körösnek. Áradáskor szélesebb lapályon jött, bővebben ömlött ki itt a víz. Vannak nagyon jó termő, iszapos részei, ezért nevezték Bőfoknak.^[9]] A Vicza-fok (nevét a néphagyomány szerint a benne vickándozó sok haltól kapta) és a Körös közt terültek el az Asszony kert és a Malom-végi kertek. A kettőnek egyesített nevét a Malomasszonykért őrzi. [Malomkert a fehér Kőrözs jobb partján hajdan a fehér Kőrözsön vólt vizimalomtól. Asszonykert a malomkerttől csak dűllő uttal elkülönítve ezen téren elsőbben az uradalmi teljhatalmú jogi és vagyom kormányzó egy fiatal özvegy nőnek eszközlött ki egy darab tért szőllöskertnek.[10]]

 

11. A Nagykert és Jégvermi kert. (A bal sarok irányába futó út az ún. nyári berényi út.)

A Kőrös baloldalán a Fábiánfoka torkolatától egyenesen nyugat felé húzódott a Borosgyáni-gát, amely a mocsaras területek déli határát kísérte végig. A gát végződésénél a Borosgyáni-ér mellett emelkedik egy névtelen domb, amely valószínűleg azonos a Gerla és Csaba közti határperben (1719) említett Borosgyán-dombbal.

Az értől északra terült el a Száraz Borosgyán (később Száraz Bánomnak, vagy csak röviden Bánomnak nevezték). Ennek középső részét Kis Állásnak, a Kisréten túli részét Nagy Állásnak, hívták. A kettő között vezetett el az egyik csabai út. A Kisrétet a Borosgyántól, északra húzódó Tőgymegi Fenékkel a Szabó-ér kötötte össze. A Tőgymegi Fenéket a mocsarak közt húzódó s déli végén teljesen elposványosodott Nagy Hidas-ér táplálta, mely a Tövises-sziget mellett húzódott el s egy nagyon bonyolult vízrendszer fővízere volt.

[Hidas falu Békéstől nyugatra, a Hidas ér mellett feküdt, innen kapta nevét is, mert az ér olyan mély volt, hogy még a XIX. században is híd volt rajta. 1295-ben Hidas-eret említik.1553-ban már nem a hidasi – akik közül 1516-ban 4 jobbágyot említenek: Csarnay Péter, Juhász Máté, Kozma Elek és Szabó Máté -, hanem a békési jobbágyokat említenek, világos jele ez annak, hogy Hidas falu már Békésbe olvadt bele. Most Hidashát őrzi nevét.^[11]

Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára az alábbi adatokat tartalmazza Hidasról: 1295 Hidasér, 1450 Hidas, 1510 Hidas, 1553 Hidas puszta.^[12]]

12. Hidashát és környéke.

A Nagy Hidas-ér kisebb nagyobb kanyarulatokkal észak-déli irányban húzódott s a Békés és Berény közti mélyedés vizeit vitte a Tőgymegi Fenékbe. Északi vízgyűjtő területét több ér táplálta. Ezt a területet nagyszámú halom övezi. Néhány ma már elszántotí, ismeretlen nevűt nem említve, itt vannak a kissé távolabb fekvő Hármassziget, Hosszúhalom, Almáshalom és Igahalom. Ez utóbbinak nevében keresik az elpusztult lka község nyomait, mint ezt Karácsonyi is említi. A néphagyomány tényleg ideteszi a nevezett falut. E szerint az Igahalom régebben falu volt, mely a békési várhoz tartozott és itt tartották a várhoz szükséges igavonó jószágokat; itt laktak az igás kocsisok, tehenészek és ökrökkel járó béreseik, akik a vár körül teljesítettek szolgálatot.

A Nagy Hidas-ér a Kapcaszárító halommal szemben fekvő Hidashát mellett délnyugat, majd délkelet felé kanyarodott. Ez utóbbi kanyarulat előtt felvette annak, az ismeretlen nevű érnek a vizét, amely hatalmas kanyarulattal a Lennes-sziget mellett elfolyó s a Kamuti-ér vizét felvevő Rózsás-érrel állott összeköttetésben. A Kamuti-ér beömlése után a Nagy Hidas-ér egy névtelen fok által közvetlen összeköttetésben volt a Rózsás-érrel. [A Rózsás ér a partján nagy mennyiségben előforduló rózsás tövis (szamártövis) után kapta elnevezését.]

A Nagy Hidas-ér a Macskás-éren át vette fel a Kis Hidas-ér vizét, mely ugyannak a mélyedésnek vizét vezette le, mint a Kúrvák-ere. A két Hidas-ér közt foglalnak helyet a Székhalmok és a Macskás-ér két partján emelkedő Kis- és Nagy Máléhalmok. A község és a Macskás-ér közt emelkedik az Akasztóhalom. E területtől északra a Hármas-szigeten túl az alsó Belenczéresi földek közt emelkedik a Töröksziget.

A Hidas vízrendszerétől nyugatra fekszik a Balaton vízállásos mélyedése. Ettől a vidéktől nyugatra már csak egy jelentős mélyedést találunk: a megyeri határból jövő Kondorost völgyet, mely a Gyúri szőlőkön át az úrbéres földek közt halad a berényi, majd az endrődi határ felé.

De nézzük meg a Fehér-Körös jobb partját is. Körösbe torkollott (északról délre haladva) a mezőberényi határhoz tartozó Hosszúfok. (Erről kapta nevét a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat.) Azután a Ludad-hát mellett elfolyó Ludad-ér; a Povád-hát mellett kanyargó Povád-ér. Elhagyta a határt a Fehér-hátról északra haladó Bögre-ér. Dél felé a Kastély-zúg és Décseri-kert közti ágba torkollott a már említett Décs-ere, melyhez több kisebb névtelen fok tartozott. A Maloméri-zugnál ömlött be a Malom-ér. De legnagyobb mellékvize a város területén lévő Zugnál beömlő Fekete-Kőrös volt. A Fekete-Körös vízrendszerével van összeköttetésben az Asszony - kert északi részén a Fehér-Kőrösbe siető Toka-foka és a déli részen befolyó Medves-fok.

13. A Fekete-Körös a dobozi határon.

A Fekete-Körös Dobozon keresztül a Petrezsán-erdőnél lépett a község határába s hatalmas kanyarulatokkal sietett a Fehér-Körösbe. E kanyarulatok zárják körül a Vad-Almászugot, Itatózugot, Bikászugot, Ercsizugot és Petezugot. [A Dobozi tanulmányok leírása szerint Petrezsány 1620 évben: „Ha az Fekete szigetet vagy Petresánt meghaladta marhánk . . .; ... ott által az réten Petresányra ménének . . .; ... Az Petresányra ment által..."
1891 évben: „Petrezsány... erdőrész és rétség a maksári oldalon, uradalmi birtok." A dobozi határ északnyugati csücskében lévő erdő neve. A békési határ, a Fekete-Körös és az Ibrány-fok között terült el. A Petrezsány nevű határrész döntő hányada erdő volt. ^[13]]

A Petezug után még több nagy kanyarulata is volt a Kőrösnek, de ezek már a XVIII. században holt-ágak voltak s mellettük a Rosszerdő nevű határrész terült el, amely mellett kezdődött a Kis-Kőrös. A Rosszerdő-i kanyarulatban van a Kis-Telek-halom. A Rosszerdő-i kanyarulatok után vette fel a Fekete-Kőrös a Sebes-ér vizét, melyet több kisebb fok táplált.

14. Békés déli oldala Huszár Károly térképén.

[Sebes-ér említése a Dobozi tanulmányokban: 1620: „A Sebes ér és Berczikebér edgyütt jön ki bal felől;...a melly Sebes ér vize vagyon, annak a közepén megyén el az Határ ...;... annak alatta egy Sebes ér vagyon..."
A Fekete-Körös bal oldali, sebes folyású mellékere volt, amely a békési Rossz-erdő mellett elhaladva tért vissza a Fekete-Körösbe. Azonos a Sebes-fokkal: 1620: „. . . hallottam a régi Emberektűl, hogy a Sebes fok volt Békésnek és Doboznak Határa ..."
1864: „Sebes fok, mely a' fekete Körözsből vezette ki az árvizet a' dobozi és Békési Maksár oldalra, 1845-ben töltetett." 1891: „Sebesfok. A Maksárban fekvő hajdan sebesen folyó mély ér." Huszár Mátyás írja róla: „ ... a balparton Doboztól Békésig vezet a Sebes-fok nevű csatorna, amelyet emberi szorgalommal, nagyrészt egyenes irányban, 2 ezer öl (3,79 km) hosszúságban, 3 öl (5,69 m) szélességben ástak ki, mélysége azonban nem elegendő. Három és félszer rövidebb útja miatt a víz nagyobb sebességgel folyik benne, összhangban az Óvári-fok torkolatával."^[14]]

Ugyanezen oldalon ömlött bele a Lápos-ér, amely a Lápos dombnál nyugat felé is elágazott. A szétágazás előtt felvette a Maró-ér vizét. A Lápos-ér másik ága a már előbb említett Medvesfokba torkollott, amely a (Dann) Dánfokkal egyesült Kászmán-ér vizét vette fel. Ez utóbbi a Kászmán kerteken húzódott keresztül. A Fehér-Kőrös a Kászmánér-rel zárta közre az egykori Csatár falu helyén lévő Csatári kert-et, amelynek egyetlen vize a Kőgyes-ér. (Ezt a határrészt ma Kőgyescsatárnak hívják.)

15.Csatárkert vízrajza.(A bal alsó sarokban Fábián foka látható, míg a jobb felső sarokban Kászmány ere, illetve a Gyulára vezető út.)

A Fekete-Körös, Medvesfok, Dánfok és Láposér közti részen fekszik a Magsár. (Maksár). Ugyancsak ezen az oldalon folyt bele a Fehér-Kőrösből kiágazó Toka-Foka is. A jobb oldalon a Rosszerdői ki ágazás után csak a Vargahossza ömlött bele. Azzal a hellyel szemben, ahol a Medvesfokot felvette hatalmas kanyarulatával a Medveszugot alkotta. A más említett Kis-Kőrös nagy kerülő folyása után a Vashalommal szemben újra visszatért a Fekete-Kőrösbe. Utolsó nagy kanyarulatát a két Kőrös között a Tűfoka kötötte össze.

De kísérjük végig a Kis-Kőrös folyását is. A Rosszerdői kanyarulatok után egy a régi térképen érnek jelzett kiágazás tűnik fel. A neve: Bánútja. Haan szerint ez a békési vár külső részéből (amely a békési erdőben feküdt) a belső városba vezető út volt s a Kosdér-en keresztül vezetett. A Kosd-ér neve ma ismeretlen, minden valószínűség szerint a XIII. és XIV. század folyamán a Kis-Kőrössel volt azonos. A Bánútja Bánhida városrészben a Vaskapuval végződött.

A Kis-Kőrös első kanyarulatánál vette fel a Szigonyfok-ot, majd nagy kanyarulattal északra folyt s a Diter-domb-bal szemben a Diterfok vizével egyesült, aztán nyugat felé folyt s a Horgos-Kengyel vizét vitte magával. [A Dobozi tanulmányok szerint Déter Doboztól északra, a régi Fekete-Körös jobb partján állott falu. Bár nagyrészt mocsár vette körül, a törökök 1596-ban mégis elpusztították. Neve Karácsonyi szerint a szláv dehtár szóból származik, ami 'kocsikenőcs-készítő'-t jelent. Az elpusztult Déter falu határának nagyobbik része Békéshez, kisebbik része Dobozhoz került.^[15]]

Innen kezdve délnyugat felé folyt s néhány ma már ismeretlen nevű ér felvétele után a Csecsénfok és Andrásfok vizével bővült. Végül a Vashalommal szemben a Fekete-Kőrösbe visszatért.

A két Körös közt fekszik a Rosszerdő laposa. De volt még a Kis-Kőrösnek a Diterfokon és Horgos Kengyel-en keresztül más vizekkel is összeköttetése. Az előbbin keresztül folyt bele. a Zuvatag és a Hagyó-út, amely a Hosszusziget felől igyekezett. Ugyaninnen ágazott ki a Kis- és Nagy Tordacz, melyek rövid kanyarulat után egyesültek.

A Horgas Kengyel-nek a Hangyás-ér-rel volt öszeköttetése, amely a Hangyás-sziget mellett a Nagy-Tordacz vizével egyesült. A Nagy-Tordacz aztán észak felé haladt s a Vénasszony kert-en. keresztül a Büngösd-be folyt, mely a Zad-erével bővülve a Bundasziget és Fehérhát közt folyt el, majd a Döghalom táján elhagyta a határt. A Zadere valamikor összeköttetésben lehetett a Délló körül elfolyó érrel, amelynek további folytatása valószínűleg a Povád, illetve a Décs-erében volt. De összeköttetése volt a Büngösdnek a Fás vizével is.

A Fásér a határ keleti részén, Sarkad felől, erdőborította vidéken az Almás-rét mocsaraitól kísérve lép Békés területére. Húzódás iránya kisebb-nagyobb kanyarulatokkal észak-nyugati. A ma békési erdő-nek nevezett terület már abban az időben is erdő volt. Nagy kanyarulatai közül az erdőnek a város felőli részén a Sószug és a Kotsorzug érdemel említést. Itt folyhatott be valamikor a Fekete-Kőrössel is összeköttetésben álló Gyepes, mely a dobozi határtól a Kereknyárason keresztül lépett a határba. Az említett két zug másik oldalán terül el a Kecskeméti telek és a Horutózug. Mellette fekszik a Várdomb vagy Kolbász-sziget. Innen kezdve elhagyta a Fásér az erdős, mocsaras területet s a Fásmelléken folyt keresztül, majd érintette Féltő, Berke, Tarhos, Szilaslapos, Gereblyés [„1864-ben kírtott erdő rész Bélmegyeren ez előtt varjak kőtő helye.”[16]], Csömör, Mogyorós, Kárászmegyeri határrészeket s Bélmegyeren összeköttetésbe jutott a Tordac vizével; innen tovább észak felé folyva Bokros és Zsires érintésével elhagyta a határt. [„A fásmelléke pedig, még az akkori időben majd haszna vehetetlen, közös nádvágó rét volt, ….”[17]]

Az Almás-rét szintén a sarkadi határból nyúlt át. A békési erdő északi sarkán emelkedett ki belőle az Oláhsziget, a rét közepe táján a Seressziget. Hosszú, kanyargós bemélyedés húzódott rajta végig, melynek egyik kanyarulatában volt a Köpezug, előtte pedig a Köpe- sziget. Az Almás-rét vizét az Almásere vezette le, mely a Hótaszigét mellett szakadt ki a rétéből. Észak felé folyt, egy időre elhagyta a határt, de nagy kanyarulattal visszatért s Vadasmegyer érintésével Kárászmegyer alatt a Fásérbe ömlött. Az Almásrétet táplálta a Hótasziget mellett beömlő Határ ér.”[18]

 

Pesty Frigyes 19. század második feléből származó leírása szerint a település folyóvizei és kiszáradt erei a következők voltak:

„Fehér és fekete Körözs úgy a' Körözs nagy és a hosszúfoki Csatorna, A két Kőrőzs délről éjszakra a várost keresztül vágja, a Nagy Csatorna a város keleti oldalán foly a Povádnál a kettős Körözsbe ömlik. A bihari vagy hosszúfoki csatorna Békés város határát keletről éjszakra körülkeríti 's Pálzugnál a Kettős-Körösbe vezeti Bihar megyéből hozó ár és mocsár vizeit. [„Pálzúg szinte csatornával keresztül vágva egész sziget a kettős Körözsön. Nevét nyerte Pap Pál békési lakostól, kinek családja 97 évig birta ezt haszonbérbe a vólt földesurtól.[19]]

Csikós ér a város éjszak nyugotti részéről Ibrány és Hatházon keresztül Újvároson át a Körözsbe vezeti esső és hó levét, - hajdan mocsáros medrében sok esik találtatott.
Viczaér Újváros déli oldalán a fehér Kőrőzsön jövő árvizt a város alól Borosgyán felé apálykor pedig ismét vissza hozta. Jelenben kiszáradt medrének nagy része házhelyül szolgál.

Hidasér nagyobbszerü vizvezető ér lévén többnyire medre vizzel volt megtelve még ezelőtt néhány évvel is, a kisebbeken gyalog és kocsival keresztül gázoltak, de erre hid készittetett, innen hidasnak neveztetett.

Murva Pecze és Gyór ér a két első jelentéktelen árvizvezető, de az utolsó széles medrü, mocsaras környékü ér volt.

Rózsás ér a partjain nagy mennyiségben tenyészett rózsás tövis (szamártövis) miatt neveztetett igy. Medves, Damfok és Maró ugy Lápos ér a három elsőnek név származása ismeretlen, - Lápos éren pedig az árviz korlátlan idejében az erdőhátról egyenest a tűzi és szerszámfák lápokban Békésre szállitattak.

Décsér vagy Dédér széles és mély medre miatt a többieknél legöregebbnek az az dédnek neveztetett később a dédnév décsre változtatott által. Áradás alkalmával a Körözsből, apálykor pedig vissza vezette a vizet, de medrének egy részében folytonosan viz
volt, csakis az 1863-ik száraz év alkalmával száradt ki egészen, jelenben legszebb vetés díszlik benne.

Sebesfok áradás alkalmával Doboz község alatt jött ki rajta az anya mederbe nem fért
viz, s roppant sebességgel hozta Roszerdő alatt ismét a Körözsbe.
Tú v. futófok az árvíznek leghatalmasab ki és vissza vezetője a fekete Körözsbe, sebessége miatt neveztetett igy.
Kis-Körözs Hajdan a fekete Kőrözs valódi medre volt.
Ditér és Tordacz viz vezető ezek név származásuk ismeretlen.
Zuhatag-hegy Dobozi határfelől rohanva jön rajta a vízár északfele, több kissebb erektől körül véve, árviz alkalmával legkisebb szél is roppantul felkorbácsolta rajta a habokat, úgy hogy a halyósok a mennyire lehetett csendes időben is kerülték.
Büfok tágas medrén a kettős-Körözsből Berényig és Békésig haladt az árviz.
Kurvákere v. feneke teknő alakú medrén az eső és hó lé a Csíkosba vezettetett – név származása ismeretlen.
Csik ér hajdan ingoványos medrében sok esik tartózkodott.

Büngösd csak nem egész Békés megye ár és mocsár vizének a sebes Körözsbe való vezetője volt, mély és bő medre miatt Büngösdnek neveztetett.
Az itt előszámlált erek - Csikós ér és Viczán kívül - mind termékeny szántóföldek.
Bika ér árvizvezető a Büngösdbe, ingoványos s mocsáros talapzatú medrébe ha lábas marha ment - ló v. szarvasmarha - csak nagynehezen jöhetett ki, többször ha észre nem vevődött bele is veszett, - most szántó főid.
Maró és Kászmány ér Maró Gyula felől a Csikós ér és Icczén jövő árvizet a fekete Körözsbe, Kászmány ér pedig a fehér Körözsbe vezette, - név származásuk ismeretlen. Jelenben medreik szántó föld.
Kosdele viz vezető ér volt hajdan környéke legelő volt, s partjára szokták a pásztorok delelés végett nyájaikat hajtani, - most szántó föld.

Fás ér Szalontától a Korhán erét, Sarkadtól pedig a Gyepest veszi magába, s ökörhúgy forma tekervényes medrén vezette a Büngösdbe. Nevét mindkét partján lévő előfáktól vette.
Takácsvájás viz levezető árok a fásérbe. Takács nevezetű békési lakos birván környékét haszonbérbe s földjén keresztül ezen vízlevezető árkot ásta.

Vaskapu hajdan fás folyónak a fekete Körözszseli összeköttetésére készült csatorna
s egyszersmint határvonal volt, s mivel kocsival csak is a rajta lévő hidon lehetett keresztül menni innen vaskapunak neveztetett, - jelenben csak a város fási erdejénél neveztetik igy, lejjebb hajóút és határ árok név alatt ismeretes.
Pálér vízlevezető hajdani Pap Pál nevű haszonbéressétől neveztetik.

Himes szinte vizlevezető a fás mellett, partján termesztetett him vetéstől neveztetett el.
Holt-Kőrözs a Roszerdei szőllöskertek közt, hajdan a fekete Körözs anya medre volt, s csak is 1863-ik évben száradt ki medre, - az előtt folytonossan áló mocsáros vizéből a lakosok temérdek sujmot szedtek.”[20]

Egy jegyzésből, mely a városi jegyzőkönyvbe 1785. Márczius 13-án tétetett, kitűnik, hogy a Görög-zug onnan vette nevét, hogy azt Görög Mihály bírta haszonbérben. Ezen zugot bírák uraimék a válogatott kanczák számára kérték az uradalomtól, mert azoknak Eő felsége kegyelmes parancsolattjából oly különös félen való és más jószágtól ment és üres legelő kívántatik, hogy oda semmiféle más jószág ne járuljon, — olyan alkalmatos hely pedig az egész határon más nem találtatik, mint azon zug.^[21] [Korábban a Görög-zugot Szilbokor-zug néven ismerték.]

 

---

[1] Dr. Gaál Jenő: Békés vármegye közgazdasági és közművelődési állapota. Békés megye 1892-ig. Nemzetgazdasági Szemle – 1892.6. szám Budapest, 1892. Békés megye 1892-ig. 727. oldal

[2] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 24. oldal

[3] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 25. oldal

[4] Békés Város Néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983. 104. oldal

[5] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 24. oldal

[6] Békés Város Néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983. 159. oldal

[7] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 26. oldal

[8] Szabó István: Két í-ző békési helynév. Magyar Népnyelv IV. Szerkesztette: Bárczi Géza és Szabó T. Attila. Debrecen–Kolozsvár, 1942. 423. oldal

[9] Békés Város Néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983. 126. oldal

[10] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 24. oldal

[11] Dr. Vitéz Durkó Antal: Békés Nagyközség története. Békés, 1939. 31. oldal

[12] Virágh Ferenc: Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára 3. Békés megye. Budapest, 1993. 65. oldal

[13] Dobozi tanulmányok. Szerkesztette: Réthy Zsigmond. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989) 252. oldal

[14] Dobozi tanulmányok. Szerkesztette: Réthy Zsigmond. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989) 254. oldal

[15] Dobozi tanulmányok. Szerkesztette: Réthy Zsigmond. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 14. Békéscsaba, 1989) 238. oldal

[16] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 26. oldal

[17] id. Somlyai Gábor: Emlék Irat Békés Városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 32. olda

[18] Dr. Banner János: Adatok a békési határ XVIII. századbeli vízrajzához.

[19] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 25. oldal

[20] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 22-24. oldal

[21] Dr. Hajnal István: Békés város 1714-től 1800-ig. Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1876-1877. Gyula, 1877. 96. oldal