Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  16. rész 

Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a történelem szemszögéből:

A harmadik átfogó szabályozási terv (1879).

Az 1870-es években kiderült, hogy a Körösök szabályozásában hibák is történtek: külföldi szakértők megállapították, hogy az eddigi munka során hiba volt, hogy a töltések túl közel vannak egymáshoz, így 1879-re a Folyammérnöki Hivatal elkészítette az új szabályozási tervet: az új tervben már figyelembe vették, hogy az árhullámok gyorsabban vonulnak le, mint korábban, ill. a szűk és a széles hullámterek váltakozása figyelhető meg a folyószakaszok mentén. A terv célul tűzte ki, hogy a Körösök árhulláma a Tiszáét megelőzve érkezzen Csongrádra, nehogy visszaduzzasszon a befogadó folyó. A fáradozásokat siker koronázta, de ennek következtében túl gyors lett a folyó, így a torkolati kemény agyagpartok nagy terhelésnek vannak kitéve, partvédőművek kellettek.

 

Az 1879. évi decemberi Fekete-Körös töltésszakadások után a Kettős-Körösön, a povádi dombnál keletkezett jégtorlasz a víz színét 7,34 m-re emelte.  A jégtorlaszt a kormány által ideküldött katonai műszaki csapatok sem tudták megszüntetni, ennek következtében 450
m hosszúságban kiszakadt a töltés, így a víz Doboz községet veszélyeztette. Ezen kívül még 11 helyen volt kisebb szakadás. A nagy hidegben végzett elzárást - a fagyott földdel - nem lehetett tökéletesen elvégezni.

Az árvíz 1879. évben Békésen 104 napig, Gyomán 128 napig tartott. „1879. Ez év szomorú megjegyzést érdemel. 1-ször a rendkívüli árvizek…mártius 13-án éjjel Szeged városát és a vele határos Algyő, Tápé és Dorozsma helységeket egészen tönkre tette, melyekben számtalan családok és barmok estek áldozatául, itt a békési határon is tetemes kárt okozott, a várost is keményen fenyegedte, ápril 16-án Bodzászugnál a partot kiszakította és vizes-bánomnak felerészét elborította.” „Ez év deczember 1-től 4-dikéig 28 centiméter vastag hó esett, 5-dukén égzengés villámlással, nyárias esős idővel, tavaszszal hirtelen nagy olvadás lett, a jég és hó torlaszok a körösben a vizet felfogta mely miatt a határunkon is, a nagy Körös part a maksárban két helyen és a Krisztina-zugban egy helyen kiszakadt, erről azután a berényi laposi kertig, a tulsó oldalon pedig a bihari kanális partig mindenütt víz alatt volt, ahol a víz nem volt, közép termés lett.”[1]

A következő év - 1880 - tavaszán újra kiszakadt a helyreállított töltés, és 30 ezer hold került víz alá.

Az 1881-ik évi nagy tavaszi áradást kisebb, november, deczember. január februári és máreziusi, áradások vezették be. Tavasszal hirtelen márczius 8-án áradtak fel a vizek. Az első hatalmas árhullámot márczius hó végén és ápril elején újabb hatalmas árhullámok követték és ezenkívül május és június közepén és november elején vonult le egy-egy nagy árhullám. A Kettős Körösön a márcziusi, áprilisi és a májusi árhullámok; a Hármas Körösön még a júniusi árhullámok is bizonyos mértékig összegeződtek. A Körös alsó szakaszán a Tisza kinyújtotta az áradást, úgy hogy Békésen márczius 4-től június 3-áig. június 10 tői június 22-ig 103 napig, Gyomán pedig márczius 8-tól július 19-ig 133 napig borította a víz a hullámteret.
A tavaszi árvíz több helyen átszakította a folyók gátjait. A Fehér Körösből kitörő árvíz előbb a József nádor csatornába, onnan az Élőviz csatornába ömlött. Gyulát, Csabát, Békést a kitörő árvizek ellen körgátakkal védelmezték, de e városokat is csak úgy tudták megmenteni, hogy a kormány a csatorna gátjait átvágatta és az árvizet a mentesített külső területekre engedte.^[2]

„1881. Ez év mártius elején megesődzött és a hó levével a vizet hirtelen megárasztotta a Körösbe, mely rémítő károkat okozott a Körös melletti határokon….Békés városát is nagyon fenyegedte a veszély, mert az onnan – [Köröstarcsa] – felnyomuló vizek a nagy kertre bejött és itt kör-sáncczal egész soványhátig lett felfogva és meg lett mentve.

1881-ben mártius 14-én a Fehér Körös part a kőgyesnél kiszakadt, elborította Marót, Kászmányt, Gerlát, Pósteleket és igy a békési határnak egyharmadrész alig maradt gabona termővé, mert a sok eső miatt a laposabb földeket nem lehetett bevetni.”[3]

Gallacz János szerint: 1881. évi árvíz töltésszakadást idézett elő az összes folyónál, az Élővíz-csatorna „mentén fekvő Gyula, Csaba és Békés városokat elöntéssel fenyegette annál is inkább, mert az Élővizcsatorna alsó torkolata a Kettős-Körös magas vizállása miatt zsilippel zárva volt s az áradat, lefolyás hiányában az Élővizcsatorna medrében el nem férvén, a városok belsőségében rögtönzött gátakkal feltartóztatható nem volt. Csak az által menekülhetett különösen Gyula és Békés a biztos elöntéstől, hogy az árvíznek, kormányi intézkedés folytán, az Élővizcsatorna különben is gyenge gátjainak megnyitásával a mentett árterületre kifolyás engedtetett. E czélból megnyittatott az Élővizcsatorna balparti töltése Gyula városa alatt az úgynevezett Bárdos-érnél és Békés községe felett a csatorna jobbparti töltése, mi által a gyulai és csabai határoknak egyrésze, illetve Gerla, néhai gróf Wenckheim Károly birtoka elöntetett.”[4]

 

A Kettős-Körös töltése csak azért nem szakadt ki, mert fölötte a Fehér-Körös töltése 6 helyen, a Fekete-Körösé pedig 11 helyen szakadt át.

1881-ben Békés csak úgy menekült meg, hogy az Élővíz-csatorna gátját a kormány rendeletére megnyitották, és a kiömlő víz a gyulai és csabai határ egy részét, továbbá Gerlát borította el.

Az 1881. évi, Köröstarcsát elpusztító, de Békést és Csabát is fenyegetõ árvíz után újabb tervek készültek: az 1881. évi 52. tc. alapján a Körös-völgyi szabályozási munkákat az állam hajtatta végre, a mûvek fenntartását és fejlesztését viszont az érdekeltségi alapon szervezett ármentesítõ társulatokra bízta: „1882-ben Végződött a Körözs szélesítése, melyet a békési nagy zsiliptől a hármas Körözsttőig, a Kettős-Kőrőzs balpartján a kormány rendeletéből beljebb szállíttattak, mely által sok szegény embernek kereseti alkalom nyujtatott, annálfogva is, hogy ez évben a tél nagyon kevés eséssel végződött úgy, hogy többnyire poros uton lehetett járni…úgyan ez évben kotortatta ki a kormány a nagy csatornát, a Vashalomtól kezdve Povádig.”[5]

„1885 ben készült a Fehér-Körözs torkolatánál a nagy kőzsilip, a melynek 50,000 forintba került a felépítése…”[6]

A Körösökön és a Berettyón a hullámtér szélességét és ezeken a művelési ágakat 1887-ben a volt közmunka- és közlekedési minisztérium 48.515 rendeletével állapította meg. Ez a rendelet tulajdonképen a tényleges állapottal számolt és még a Kettős Körösön is a Fehér és Fekete Körös egyesülésétől az 52-ik számú úgynevezett povádi átvágás alsó torkolatáig a hullámtér szélességét 134 шéterbеп meghagyta. A miniszter a Kettős Körösnél a hullámtér szélességét nemcsak az 52-ik számú átvágás alatt, de a felett is a két Körös egyesüléséig 300 méterben a hullámverés ellen fentartható védőfüzes szélességét pedig 10 méterben állapította meg.

Ennek a rendeletnek a megvalósítására nem került sor, mert a következő évben újabb árvíz következett be: „1888 mártius 10-dikéig tartott a nagy hideg, fagy, ebbe a télben a gyümölcs fák is megfagytak, a nagy diófáknak az nagy vastag gajait mind lekellett hánni, ugy a körte fák és almafák is szenvedtek a fagytól, a fel telelt szöllő vesszők mind elfagytak és az erdőn az nyúlak úgy a mezőn is számtalan sok elpusztúlt, ezután mártius 12-én az idő hirtelen meglágyult és a hegyeken nagy hócsuszamlások következtében és a folyókban a térdigérő vastag jeget az áradás összetorolván, sok helyen a védőgátakat által vágta így történt velünk békésiekkel is, mártius 12-dikén betört a víz a maróba két helyen, itt felnőtt, betört a Fehér-Körösbe onnan Csaba alá mártius 18. 19.én betört borogyánba, az után áttört a gyuri réti kaszálókra földekre áttört a vasuton is és igy a m-berényi csabai országutig ekkor a Fehér-Körözs parttól Gyula felé a csikos érig innen Csaba aljáig és a csabai tanyákig, békési határról Berényig és Körözs-Tarcsáig víz alá lett temetve a nagy terület, a mely 60 ezer kateszter holdra számítatott fel ilyen történt több helyen az országba…Gróf Wenckheim Frigyes és neje adományoztak az árviz által károsultak számára, 500 hektoliter buzát és 10,000 forint készpénzt is, a mely nemes tettekért dicsértetett érdemelnek meg…Ez évben készítette Békés városa a Fehér-Körözsre a két kő-zsilipet a mely 60,000 forintjába került…1889-ben szélesítették ki a nagy Csatornát, a partok kijebb tétettek, a szana-zugtól le a povádi temetőn alólig…”[7]

1888 márciusában, a gyors felmelegedésben, rohamos olvadás mellett, a zajló jég a Kettős-Körös szűk hullámterében, a vashalmi kanyarnál összetorlódott. A vízszint ekkor a békési hídnál 6,88 m volt. Az áradó víz a jégtorlaszt felbontotta ugyan, de a felduzzasztott víz a Körös gátját a gerla-pósteleki pusztán 102, illetőleg 25 m szélességben átszakította. A kitört árvíz az alsó fehér körösi és a körös-tisza-marosi társulat árterületének jelentékeny részét elárasztotta, Békést, Mezőberényt, Köröstarcsát és Csabát elöntéssel fenyegette, és csak a békési lakosság szívós 8-10 napon át tartó munkájának köszönhetően menekült meg a település. A lakosság és a segítségül hívott katonaság Békést, Mezőberényt és Köröstarcsát megvédelmezte, Csabának azonban az Élővíz mentén fekvő belsőségeit az árvíz elöntötte. A körös-tisza-marosi társulat aránylag rövid idő alatt Mezőberény körgátjától Köröstarcsa körgátjáig keresztgátat épített és ezzel árterületének lentebb fekvő részeit megvédte.

1888-ban az árveszélyes területeken körgátak épülnek, ezzel növelve településünk védelmét: ezek az 1888-i korai tavaszi áradás miatt létesültek. A védekezés során az Élővíz-csatornát a Cseresznye utcai hídnál el kellett torlaszolni, majd a helyreállítás után a csatornát zsilipekkel látták el.

Az 1889-iki árvíz már kártétel nélkül a töltések között folyt le, a Körösökön a gátak nem szakadtak át.

 

A katasztrofális jellegű 1879, 1881 és 1888-iki árvizek lefolyása után a körösi társulatok védgátjaikat megerősítették és felemelték: az 1888. évi árvíz után, az árvízkatasztrófák (főleg az 1888. évi) tanulságaként, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 34 084/1888. számú, 1888. július 24.-i rendelete alapján kellett elvégezni a társulatoknak a Kettős-Körös töltéseinek 300 m-re kijjebb helyezését. (Ugyanebben a rendeletben írták elő a Fehér-Körös 100 m-es, és a Fekete-Körös 120 m-es töltéstávolságait.)
A bal oldali töltést, a Fehér-és Fekete-Körös összefolyásától, Szanazugtól Békés város felső széléig - a vashalmi kanyarig - 12 162 m hosszúságban, az 1853-ban alakult Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat (Gyula) helyezte át. Ennek az új töltésnek az építési költsége 586 589,- Ft volt.
E megépült töltés folytatásaként az 52 sz. povádi átvágás alsó végéig, a jobb oldali töltést helyezték kijjebb 4 295 m hosszúságban. Ezt a munkát, az 1852-ben alakult Hosszúfoki Ármentesítő Társulat (Békés) végezte 116 188,- Ft költséggel.

A töltések építési tervét a Gyulai Folyammérnöki Hivatal két mérnöke Steineker Gábor és Mészáros Károly készítették. A töltéseket az 1881. évi árvízszint felett 1,20 m magassági biztonsággal 6 m széles koronával, a víz felől 1:3, a mentett oldalon l:2-es rézsűkkel, 0,30
m magasságú töltéskorona domborítással építették ki. A korábbi - 1856-58 évek között épült, bal oldali hullámtérbe került - töltés megmaradt nyárigátnak. Ennek magassága az 1881. évi nagyvíz alatt 1 m-rel, l:10-es rézsűkkel alakították ki. Ez a régi töltés a felső csatlakozástól 100 m hosszúságban érintetlen maradt.
A jobb oldali 4295 m hosszúságú új töltésszakasz, egyben útként is szolgált, ezért a töltéskoronát 8 méter szélesre építették.
Ugyanakkor, a kanyargós 1346 m hosszú folyószakaszt - a Vashalmi-kanyart, v.
53 sz. átvágást - mely több árvíznél, főleg a jeges árvizeknél a töltésszakadások előidézője volt – kiegyenesítették.
Az elkészült munkákkal a Kettős-Körös ezen szakaszán a töltések gyökeres szabályozásával nyerte el ez a folyószakasz mai alakzatát.^[8]

A Fehér-Körös töltéseit 1892-ben ismét magasítani kellett, az 1881. évi felett 1,0-1,20 m-es magassági biztonságra. A töltéskoronát 6-8 m szélesre bővítették. A rézsűk 1:3-1:2 hajlásúak lettek. A Fekete-Körös töltéseit az 1855. évi árvíz után, az 1855. évi vízszint felett 0,8 m-es biztonsággal 2-4 m széles töltéskoronával 1:3-1:1,5-ös rézsűkkel alakították ki. Később az emelkedő árvízszintekhez igazodva, többször magasították és erősítették a töltést.
A Kettős-Körös töltése az 1890. évi vízszint után 1,0-1,2 m-es magassági biztonsággal, 6 m-es koronával és l:3-l:2-es rézsűkkel, azalatt 1,0 m-re 5 m széles padkával lett kiépítve. A századfordulóra azonos méretekkel, az 1895-ös vízszint felett 1,2 m-es magassági biztonsággal megemelték a töltést, a 42.618. sz. Földművelésügyi Miniszteri rendelet alapján.

A szabályozás átmeneti időszakában (1876—1894-ben) a folyók alsó szakaszain különösen a Kettős-Körös, és a Hármas-Körös vonalán az átmetszések egyrésze még nem fejlődött anyamederré, az ideiglenes gátakkal a folyót helyenként összeszorították, a hullámtéri magaslatokat még nem ásták le, a torkolatnál, továbbá a folyó mentén a nagy kiterjedésű hullámtereket nem rekesztették ki, a kanyarok egyrészét nem zárták el és így a munka előrehaladásához képest a helyzet évről évre változott. A vízszint kialakulására zavarólag hatottak az évről évre ismétlődő gátszakadások és jégtorlódások, úgy, hogy az árvizek lefolyását csakis 1889 óta, illetőleg a nagyobb munkálatok befejezése (1894. év) óta vehetjük fel rendszeresnek.

Magának a Kettős-Körösnek vízjárása nagyobbára a Fekete-Körös vízjárásához igazodik. Békésen a vízszint már a Fekete-Körös árhullámának levonulásakor megközelíti a legnagyobbat, illetőleg a tetőző vízállást, a Fehér-Körös később érkező árhulláma már csak mérsékelten és rendszerint egyenletesen emeli a vízszint, de nagyobbára csak késlelteti a tetőzést és kinyújtja az áradást. A Körösök között a Fekete-Köröst tekinthetjük a főfolyónak, nemcsak azért, mert ennek árvízhozama a legnagyobb, de azért is, mert áradásai rendszerint tartósak és erősek. A Fekete-Körös árhulláma rendszerint megelőzi a Fehér-Körösét.^[9]

 

 

40. Körösök szabályozása. 

 

A Körösök rendkívül bonyolult vízszerkezetében is érvényesül az a szabály, hogy a tetőzést a torrens folyók idézik elő, a csendes vízjárásúak pedig csak megnyújtják az áradást. A Körösökön is a lassú, egyenletes áradások, főleg, ha üres medret találnak, lassan haladnak. A gyorsan felszökő, de amellett erős és tartós áradások, hamarosan megtöltik a folyó medrét és hullámterét és általában gyorsan vonulnak le. A második árhullám tetőzése, a mely már telt medret és telt hullámteret talált, gyorsabban halad végig a folyón, mint az első árhullámé. Az áradás kezdetén, a mikor a sebesség növekedése nagy, de a mederben még a szelvény növekedése mérsékelt, a vízszintemelkedés tovaterjedése gyorsabb, mint a tetőzés előrehaladása.^[10]

 

Miután korábban Gyula, Békéscsaba, Békés városából kizárták az élővizet – az 1855. évi árvíz miatt -, és nyáron közegészségügyi problémákat vetett fel, ezért elhatározták, hogy a Fehér-Körösön duzzasztóművet építenek, és a gyulai Élővíz-csatornát közvetlenül innen látják el vízzel egész esztendőben: a gyulai duzzasztómű Poirée-rendszerű, keretes tűsgát. A keretes tűsgát egyszerű kitámasztott gát. Függőlegesen egymás mellé rakott vörösfenyő rudakból - tűkből áll, melyeket tömítő ékek szorítanak egymáshoz. A tűszerű rudak alul a gátfenéken lévő betonküszöbben kialakított horonyba, felül a tűtámasztó állványon átfektetett tűtartó gerendára támaszkodnak. A tervet 1894-ben készítették le, 1896 augusztusában elkezdődött az építkezés, a három száraz nyári hónapra tervezték a munka kivitelezését. Ekkor a Fehér-Körös vízhozamát a tápzsilipen és az Élővíz-csatornán el lehetett vezetni a Kettős-Körösbe. A gát 1896. október végére készült el. Az Élővíz-csatorna Gyula, Békéscsaba, Békés nemcsak vízellátását biztosította, hanem levezette a környező területek belvizeit is.

[A társulati belvízrendszerek kiépítése már az 1850-es években megkezdődött. 1855-ben először a Kettős-Körösbe torkolló Hosszúfoki-főcsatorna készült el. majd a következő évben ennek mellékcsatornái (Köles-éri, Gyepes-, Határ-éri-csatornák).] Tarhos köré védőgát épült 10 000 Ft költségen, a körgát építését 1888-ban fejezték be. Tarhos belvizeinek elvezetésére csatornát építettek az 1880-as években és erre egy gőzgépszivattyút telepítettek.[11]

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

[1] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 188-189. oldal

[2] Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1917 (7. évfolyam) 1. füzet. 25-26. oldal

[3] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 190. oldal

[4] Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról. Nagyvárad, 1896. 247. oldal

[5] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 191. oldal

[6] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 193. oldal

[7] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 196-197. oldal

[8] Góg Imre: A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1991 (73. évfolyam) 1. füzet. 58. oldal

[9] Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1917 (7. évfolyam) 1. füzet. 69. oldal

[10] Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1917 (7. évfolyam) 1. füzet. 78. oldal

[11] Hankó József: Két évszázad a Wenckheim családdal. Gyula, 2000. 124. oldal