Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  19. rész 

Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, néhány gondolat a mérnökökről, és munkásságukról (1. rész):

Mérnökök és munkásságuk a Körösök szabályozásában:

A török kiűzése után a birtokaikba visszakerült földesurak – hosszabb vagy rövidebb időre – már a XVIII. század első felében foglalkoztattak mérnököket az újjátelepítések lebonyolítása, a falu- és birtokhatárok kijelölése, az építkezések irányítása céljából. A legnagyobb birtokos, a kamara szolgálatában 1715-tõl mérnökök dolgoztak, akik igény szerint elláttak állami feladatokat is. Tevékenykedtek műszakiak a vármegyéknél, akik főként utakat, hidakat terveztek, majd a kamaránál és a helytartótanácsnál kialakult az állami műszaki szervezet.^[1]

 

1735-ben Selmecbányán Mikoviny Sámuel megszervezte az első magyarországi műszaki iskolát, a bányatisztképzőt. Az 1770-től akadémiaként működő intézetben matematikát, erőműtant, vízműtant, később kémiát és bányagéptant oktattak. Az 1763-ban Szencen alapított Collegium Oeconomicumot már a mérnökképző előfutárának tekinthetjük. Szencen hároméves reál tanfolyamot szerveztek, amelynek keretében gazdaságtant, kereskedelmi ismereteket és műszaki tudományokat tanítottak.

1777-ben az egyetem Nagyszombatról Budára költözött, ahol a város és az uralkodó megfelelő környezetet igyekezett biztosítani az ország első oktatási intézményének.
A fejlesztés irányát az 1777-ben kiadott tanügyi kódex, a Ratio Educationis határozta meg, amely tovább növelte a matematika és egyéb műszaki tárgyak (építészet, földmérés, vízépítés) szerepét. Az oktatás tartalmának kibővülése miatt a tudományegyetem kinőtte korábbi otthonát, ezért második épület megvásárlására került sor. Itt kizárólag reáliákat oktattak, amihez új berendezésekre, műszerekre és főként rajztermekre volt szükség. 1781-ben az uralkodó elrendelte, hogy a megyék csak képzett mérnököket alkalmazzanak, és ugyanakkor felszólította az egyetemet, készítse elő a földmérő és vízépítő tanfolyam tervét.

Az új mérnökképző alapító rendeletét a kancellária tanügyi bizottsága készítette el, és azt az uralkodó 1782. augusztus 30-án hagyta jóvá. Az új iskola, amelyet a következő évtizedektől Institutum Geometrico-Hydrotechnikumnak neveztek, hároméves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői és mechanikai területen.

Csak olyan egyéneket vettek fel, akik a tudományegyetemen vagy bármelyik vidéki akadémián elvégezték a bölcsészeti tanfolyamot. A továbbképzés az ott megszerzett matematikai, építészeti ismeretekre épült, azt fejlesztette tovább. Az oktatási anyag fő- és melléktárgyakra oszlott. Főtárgyként térképezést, geodéziát, vízépítést, mechanikát, rajzot, melléktárgyként pedig mezőgazdaságtant oktattak.
Mivel a képzés az Institutum Geometricumban általános volt, nagy jelentősége volt annak, hogy a pályakezdők vízépítési, középítészeti vagy út- és hídépítési területen kezdték-e meg gyakorlati tevékenységüket.

A volt hallgatók közül a vármegyék szolgálatába szegődött Bodoky Károly (Békés), sokan kerültek az egyes uradalmak szolgálatába is, ahol a fejlődő majorságoknál szükség volt a műszaki segítségre, pl. ifj. Tessedik Sámuel. Ide tartozott a vízépítők közül Beszédes József is, aki az első vízi társulatoknál tevékenykedtek. Ebből az iskolából kerültek ki végül azok a mérnökök is, aki a folyók felmérésénél és így a Duna-mappációnál is tevékenykedtek: Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál.

Beszédes József (1786—1852)

Beszédes József 1786 február 12-én Magyarkanizsán született, paraszti családból.

 

41. Beszédes József arcképe. 

 

1800-tól Szegeden, 1804-től Temesváron tanult. A szegedi rajzoló iskolában végzett középiskolai tanulmányok után iratkozott be a Mérnöki Intézetbe, ahol 1813-ban szerzett oklevelet. Gyakorlati működését társulati (1811), majd uradalmi mérnökként kezdte: 1811-ben a Sárvíznél volt napidíjas mérnök, de rövidesen az Eszterházyak szolgálatába szegődött, és mocsárlecsapolásokkal foglalkozott. 1817-ben a Rábáról, 1816 - 1819-ben a Kaposról, 1828-ban a Hanságról készített tervet. 1820-ban irányította a Sárvíz-csatorna építését, amit 1825-ben fejeztek be.

 

A kivitelezésre került tervek közül jelentősebbek a Fekete-víz és mocsarainak rendezése, a fehér-körösi malomcsatorna, valamint a Fehér-Körös, utóbb a Kettős- és Hármas-Körös egyes szakaszainak szabályozása Békés megyében. 1831-ben készült el a Fehér-Körös-csatorna tervével, amelynek építését, a nagyváradi építési hivatal fennhatósága alatt befejezte. Nem a hivatal állományában volt, hanem mint uradalmi mérnöktől kértek tőle segítséget. A csatorna Beszédes József legsikeresebb alkotásainak tekinthető: Butyin fölött szakad ki a folyóból, 92 km hosszúságban futott, összegyűjtötte a mocsarak vizét, malmokat hajtott, és Gyulavarsándnál tért vissza a Fehér-Körösbe.

A fentieken kívül 1832—40-ben megépítette a fehér-körösi József nádor malomcsatornát, közben pedig a Fehér-Körös, Fekete-Körös, Csiger és Tőz szabályozását vezette.
Munkássága során az árvizet megelőző intézkedéseket a karbantartáshoz hasonló fontos feladatnak tekintette, így különösen az erdők védelmét. Az erdősítésben nemcsak a talajerózió elleni védekezés eszközét ismerte fel, hanem a mikroklímát szabályozó hatását is. 

1819-ben a szépművészetek és a filozófia doktorává avatták, majd irodalmi munkássága elismeréseként 1831-ben az Akadémia tagjává választották.

 

Vásárhelyi Pál (1795-1846)

A történetírás Vásárhelyi Pált tekinti nemcsak a 19.század, hanem minden idők legkiválóbb magyar vízépítő mérnökének. Adottságai mellett ezt a megbecsülést azzal érdemelte ki, hogy a reformkor küszöbén kezdte meg tevékenységét, amikor a vízimunkálatok, mint az ország gazdasági fejlődésének, polgári átalakulásának előmozdítói, az érdeklődés középpontjában álltak. Vásárhelyi Pál 1795. márc. 25-én született Szepesolasziban, régi székely eredetű, kisnemesi családból.

 

 

42. Vásárhelyi Pál. Barabás Miklós litográfiája

 

A család által nyújtott anyagi bázis lehetőséget teremtett tanulásához, külföldi útjaihoz, de ahhoz is, hogy napi megélhetési gondok nélkül, életét a tudománynak szentelje. Nem kellett évekre a földesurak vagy a törvényhatóságok szolgálatába szegődnie. 

Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd Eperjesen bölcsészetet hallgatott, és végül az Institutum Geometricumba került. 1814-ben Borsod megye mérnöke, Losonczy József mellett volt gyakorlaton, 1817—1818-ban Veszprém és Zemplén megyében úrbéri és erdőmérésekkel foglalkozott.

 

1819. márc 11-én, mint a Helytartótanács által a Tisza, Körös és Berettyó folyókhoz kinevezett napidíjas mérnök, az említett folyók vízrajzi felvételeinél Huszár Mátyás, a kor egyik legkiválóbb mérnöke mellett kezdte meg vízimérnöki tevékenységét.1822-ig szinteztek együtt, azonban Huszár vele sem tudott jó kapcsolatot kialakítani.

Vásárhelyi egészen 1823 végéig maradt a Körösöknél, majd a Dunához került, ahol 1829-ben vette át az irányítást.

1835-ben az Akadémia levelező, 1838-ban rendes tagjává választotta. 1839-től az összes magyarországi vízimunkálatok irányítója lett.

 

Vásárhelyi Pál 1845-ben készítette el a terület ismételt bejárása után Huszár Mátyás, Lányi Sámuel és társai tiszavölgyi térképei alapján a Tisza-szabályozásra vonatkozó előleges tervét, majd az egész Tisza szabályozásának tervét is részletesen kidolgozta.
Ezt a megbízást Vásárhelyi Pál 1846. márc. 25-én, halála előtt alig két héttel teljesítette.
Ez az általános Tisza-szabályozási tervezet azonban, valószínűleg Vásárhelyi tragikus halála miatt elkallódott s feledésbe merült.

Vásárhelyi Pál 1846 április 8-án a tiszavölgyi értekezleten, a Tisza szabályozási terv védelmében szívszélhűdés következtében a Károlyi palotában meghalt.

 

---

[1] Dr. Dóka Klára: A Duna-mappáció (1823-1845) Történeti áttekintés 3. oldal