Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  21. rész 

Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, néhány gondolat a mérnökökről, és munkásságukról (3. rész):


Huszár Mátyás (1778-1843)

 

Az 1816. évi körös-völgyi katasztrofális nagy árvíz után - a Duna völgyének felmérése helyett - a Körösök-Berettyó-Hortobágy vízrendszerére terelődött a figyelem. Báró Vay Miklós (mérnök generális, 1804-1824 évek között volt a Tisza és a Kőrösvidék királyi biztosa) kétszeri találkozás utáni javaslatára a nagy felkészültségű Huszár Mátyást nevezték ki a legelvadultabb vidék felmérésének elvégzésére.


A 19. század egyik legkiválóbb mérnöke, akinek a nevéhez a korszerű szintezési munka megindítása fűződik Magyarországon, Huszár Mátyás a Bars megyei Kisherestényben - jelenleg Szlovákia - született 1778-ban. Tanulmányait a pozsonyi és kassai akadémián folytatta.

 

46. Huszár Mátyás.

 

Mérnöki tanulmányait az Institutum Georgikumban (Pesti Egyetem Mérnöki Kara) kiváló eredménnyel végezte el. Az anyanyelvén kívül öt nyelven beszélő fiatal mérnököt leginkább a geodéziai és a vízrajzi tudományok foglalkoztatták. Gyakorlati tevékenységét az Eszterházy-uradalomban kezdte, majd 1806—1808 között Szatmárnémeti város mérnöke volt.

 

1809-től a Helytartótanács ösztöndíjával Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában a vízépítés és folyószabályozási munkálatok legújabb külföldi tapasztalatait szerezte meg.

1815-ben az építészeti főigazgatóság mérnökeként Lúgosra került, majd báró Vay Miklós királyi biztos kérésre Nagyváradra költözött a Körös felméréséhez.

1818-ban Gyuláról megindította a munkálatokat. Még ez év őszén kinevezték a nagyváradi kerület igazgató főmérnökévé, innentől a munkák irányítása Nagyváradról történik. (Ebből a munkacsoportból született meg a Tisza Térképészeti Intézet, fiatal mérnökként itt kezdte pályáját Vásárhelyi Pál is.)

1818-tól a Körös és Berettyó vidékét mérte fel, majd 1819-ben megkezdődött a háromszögelés, Huszár Szegeden, a vízibástya oldalában létesített alappontot.

 

Öt év kemény munka eredményeként elkészült 68 db térképlapon a Körös-vidék térképe 1:360 000 méretarányban a Tiszáig, 11 db térképlap 1:108 000 méretarányban és 1 db 1:144 000 méretarányú áttekintő térképlap. 250 db háromszögelési pontot mértek, ebből 166-nak a földrajzi koordinátái is megvoltak, 28 000 szintezett pontot táblázatba foglaltak, 68 000 db mélységmérést végeztek, 14 000 keresztszelvényt vetettek papírra. Végül, de nem utolsósorban 1823-ban elkészült a Vízrajzi értekezés és a Szabályozási terv. A német nyelvű fogalmazványt Huszár sajátkezűleg írta le és 1823. június 28-án tudta befejezni.

Koncepciójával hozzájárult a Körös-szabályozás sikeréhez, az általános technika fejlődéséhez, térképein és vízrajzi értekezésében az ország egyik igen érdekes vidékének ősi képét is megőrizte.

 

Karakán magatartása – a megalkuvás hiánya – miatt elmaradt a szakmai elismerés, a magasabb beosztásba való kinevezés. 1829-ben eredeti nagyváradi beosztásába helyezték vissza. A legnagyobb geodéták és vízimérnökök egyike testben és lélekben összeomolva hunyt el 1843-ban Nagyváradon.[1]: felesége ápolásában halt meg 1843. március 10-én nagyváradi (Várad-Velence) lakásán.

„Egyenes lelkület, tiszta fõ és kebel, hivatalában szigorú pontosság és fáradhatatlan szorgalom, tudományos bõ ismeret…” írta a Pesti Hírlap 1843-ban – Huszár Mátyás halálára, megemlékezésül.

 

Gallacz János (1849-1901)

 

Gallacz János (Olmütz, 1849. március 21. - Gyula, 1901. június 10.) mérnöki gyakorlatát a tiszai munkáknál szerezte, majd a Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője lett. E beosztásában végzett a Körös-, Berettyó-völgyben felülvizsgálatot 1881-ben és 1882-ben. Nevéhez fűződik a Kettős- és Hármas-Körös bővítési munkáinak irányítása. 1899-ben a Földművelésügyi Minisztériumba került és a dunai osztály munkatársaként dolgozott.

 

A Körös-vidék vizeinek történetével foglalkozó két kötetes monográfiáját, a millennium évében, 1896-ban, Nagyváradon adták ki.

1872-től dolgozott Gyulán, majd letelepedett a városban, s aktívan részt vett a közéletben is. A Gyulai Folyammérnöki Hivatal vezetője volt. Nevéhez fűződik a Kettős- és a Hármas-Körös bővítési munkáinak irányítása. Dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban is.

 

 

47. Gallacz János (1849-1901) arcképe.


A gyulai duzzasztómű tervét 1894-ben a Gyulai Folyammérnöki Hivatal készítette Gallacz János mérnök, királyi műszaki tanácsos irányításával, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium hagyott jóvá.

 

 

 

 

 


[1] Körös-vidéki hírlevél. XIII. évfolyam 7. szám Gyula, 2003. 2-3. oldal


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  17. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatással ismerkedhetünk meg: A vízügyi igazgatás szervezetrendszere: 1788-ban, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság megalakulásával új fejezet kezdődött a magyarországi műszaki munkák történetében: létrejöttek azok a szervezeti keretek, amelyek az adott körülmények között korszerű, központosított irányítást lehetővé tették. Az új szerv létrehozását 1787-ben maga az uralkodó kezdeményezte. A Bécsben működő főigazgatóság nem tudta áttekinteni az egész birodalom műszaki ügyeit, ezért szükség volt arra, hogy az egyes tartományokban (Csehország, Morvaország, Ausztria), valamint Magyarországon - a helyi kormányszerveknek alárendelt - építési igazgatóságokat hozzanak létre. Az új szervezet, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság, a kamara és a helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. Tevékenysé...
További információk
  Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  18. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatáson belül a vízitársulatokkal folytatjuk: A vízitársulatok: Az 1820-as években szerepet kaptak a vízügyi irányításban a vízgazdálkodási feladatok ellátására létrejött társulatok is. Egyre világosabbá vált, hogy a birtokosok és a községek érdekeit szolgáló vízimunkálatokat nem lehet teljes egészében állami támogatásból fedezni, hanem szükség van társadalmi segítségre is. Egy-egy község vagy birtokos a maga területein azonban nem tudott eredményes munkát végezni, ezért egy-egy vízfolyás mellett az érdekeltek összefogásával társulások jöttek létre. Ezek megalakítására az 1807:17.tc. adott lehetőséget. A szervezetek ekkor még önkéntesek voltak, senkit sem lehetett arra kényszeríteni, hogy belépjen. Mivel az általuk végzett munka nem a sóalap költségeit vagy a kamarát terhelte, a főigazgatóság nem sokat törődött tevékenységükkel. Műsza...
További információk
Kép
  Fejezetek Tarhos Község történetéből.  (4. rész): Árvíz A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21–27. között különösen sok csapadék hullott, ám július 27-től a Körösök felső és középső szakaszán apadás indult meg. Rendellenes jelenségek nem mutatkoztak, és akkor váratlanul olyan dolog történt, amire a legtapasztaltabb szakemberek sem számítottak: 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes jelzés nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése.  Helikopter, honvédségi kétéltűek, a lánctalpas úszó gépkocsik vitték a homokzsákok ezreit a hosszúfoki lokalizációs védvonal és a tarhosi körtöltés erősítéséhez. A gátszakadás során kiömlött mintegy 208 millió köbméter víztömeg a Kettős-Körös jobb parti töltésének Doboztól Hosszúfokig terjedő szakasza, a Hosszúfoki-főcsatorna és a Gyepes-csatorna által közbezárt 10 ezer 500 hektáron helyezkedett el. A víz teljesen körülzárta Tarhost (sziget lett Tarhos ….), helyi védelemvezetést szerveztek a tarh...
További információk