Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  15. rész 

Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a történelem szemszögéből:

A második átfogó szabályozási terv (1855).

1847-ben Bodoky Károlyt bízták meg a Körösök szabályozásának irányításával, aki 1855-re elkészítette a Körösök új, második szabályozási tervét. 

A Fehér-Körös aradmegyei vonalát a már végzett munkálatok után – 1850. szeptember 1. -véglegesnek tekintették. Az első terv szerint a békésmegyei szakaszra Bodoky a mellett foglalt állást, hogy a folyót hagyják meg eredeti medrében, és Gyulán és Békésen keresztül vezessék; a nagyváradi helytartótanács azonban a Gyula és Békés városok árvédelmi biztonságára való tekintetből elrendelte, hogy a város belsőségein kívül Gyulaváritól Békésig új csatornát ássanak. A fentebbi rendelet alapján azután a Fekete Köröst is Doboz felett a gyula —békési csatornába, vezették le. Bodoky a kijelölt helyen a két folyó egyesítését nem helyeselte és azt ajánlotta, hogy a Fekete Körösnek Nagyzerindtől Gyulavarsándig készítsenek új medret.

Az 1855. évi szabályozási terv, figyelembe véve a már korábban végrehajtott munkálatokat, a folyó síkvidéki szakaszán még meglévő 16 malom eltávolítását, a még szabadon lévő oldalkitörések áttöltését és Gyantétól Békésig összesen 35 új, a régiekkel együtt 76 mederátmetszést vett tervbe. Az 1855-ös gyulai árvízkatasztrófa miatt a Fehér-Körös vonatozását megváltoztatták s a Fekete-Körös alsó 1— 11 sz. átmetszése elmaradt.

Gyula történetének legnagyobb árvizét érte meg a város 1855-ben. Gyulán a belterületen és a tanyavilágban 1600 lakóház került víz alá, ebből 600 össze is dőlt. Albert főherceg megszemlélve az elpusztult városrészeket kijelentette: „Ennek többé nem szabad megtörténnie, mert Gyula végleg megszűnik lakóváros lenni.”^[1]

 

Bodokynak a Körös-vidékén végzett szabályozási munkálatai jelentősek voltak. A terv Huszár Mátyás és Vásárhelyi Pál elgondolásait vette alapul, de nagy hangsúlyt kapott Bodoky meggyőződése, miszerint a töltésezés mellett szabályozni is kell.

Az alapgondolat a víz szabad lefolyásának biztosítása volt, amit sikerült elérni a fenékgátak, rossz hidak, malmok eltávolításával. A másik fõ elv a folyó legrövidebb irányba vezetése, mivel így a folyó úgy fogja bővíteni a medrét, hogy helyenként szükségtelen lesz védőtöltés építése, ill. a kiöntés tartama és magas vízállásának ideje is lerövidül. Védőtöltések építését csak a már szabályozott szakaszokon tartotta indokoltnak, ott is annak távolságát és magasságát szakaszról-szakaszra állapította meg a meder és a legnagyobb víztömeg figyelembevételével. Ügyelt rá, hogy alulról kezdjék az átvágásokat, a gátaknál pedig a megkerülés veszélyére hívta fel a figyelmet. Minden mellékfolyót a főfolyó árvízszintjének visszahatásáig töltésezett. 1855-ben jóváhagyásra került a szabályozási terv, de a Kincstár csak a Kettős- és Hármas-Körös munkáit vállalta magára, a továbbiak végrehajtását az érdekeltségekre bízta, ezért sorra társulatok alakultak a feladatok elvégzésére:

- Arad megyei Társulat 1850-ben a Fehér- és a Fekete-Körös Arad megyei részének szabályozására,

- Alsó-Fehér-Körösi Társulat 1853-ban a Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös szabályozására az Arad megye határától Békésig terjedő szakaszra,

- Nagyszalontai Társulat 1854-ben a Fekete- és a Sebes-Körösre,

- ill. 1846-ban az Endrőd-turi, Halásztelki és Kákafoki Társulatok a Hármas-Körös töltéseinek építésére.

A nagyváradi Császári Királyi Helytartóság úgy intézkedett, hogy a mederszabályozási munkák közerővel készüljenek, a töltéseket az addigra megalakult szabályozó társulatok (Alsó-Fehér-Körösi, Hosszúfoki, Fekete-Körösi, Mezőtúr-Mesterszállási, Sebeskõrös és Berettyó Társulat) építessék meg, a fenntartási munkák pedig az érdekelt községek feladata legyen. A munkák 1855 és 1861 között nagy erőkkel folytak, de a közmunkával a népet túlságosan megterhelték. Ezért a nép nem lelkesedett a szabályozásért, annyival kevésbé, mert a víz alul felszabadult terület eredetileg is a földesurak birtoka volt. A közmunkaerőt igen nehéz volt rendszeres munkára szorítani.

Az 1860. évtől kezdve száraz, ínséges időszak következett. Az ingyen dolgozó, az élelmet is nélkülöző közerő elmaradozott és az érdekeltek sem érezték a munka fontosságát. Ezután azonban ismét árvizes évek következtek, a félig-meddig épített töltések nem bizonyultak elégségesnek, a lakosság a szabályozási tervet hibáztatta emiatt.  

Így azután a munkák — kevés kivétellel — megszűntek, és csak 1870 után folytatták azokat.

 

Magyarország kormányzójának, Habsburg Albert főherceg (1817-1895.) 1855. évi árvízi szemléje alapján, az Építési Osztály 1856. október 27-én utasította a Nagyváradi Helytartósági Osztályt, hogy a Fehér-Körös Gyulától Békésig terjedő szakaszát 3 mérföld (1 mérföld = 7 585,94 m) hosszú – a települések belső részeit elkerülő - új csatornával szabályozza.
Ezen rendelkezése alapján kötelezte a Nagyváradi Helytartósági Osztály Bodokit, hogy a korábban jóváhagyott - és kivitelezés alatt lévő - tervet dolgozza át. Ezután a folyamatban lévő fehér-körösi munkák abbamaradtak.

A Fehér-Körös vizének elvezetése céljából készítendő új csatorna a Gyula békési nagycsatorna ásását 1856 év végén kezdték meg, és egész télen át folytatták. Tavasszal - a vetések idején - szüneteltek e munkák, de április 20-tól ismét folytatódtak.
A csatorna- és töltésépítési munkákat végző Csanád és Békés megyei kubikosok a munkaterület közelében éltek, félig a földben, félig fölötte, gallyakkal, gyeppel rakott tetőkkel készült kunyhókban.
Az új nyomvonalon megkezdett csatornaásási munka a Gyula és Gyulavári közti határtól, a régi medertói kiindulva kezdődött, és 7 500 m hosszú egyenessel jutott el Szanazugig. Az akkori időben ez a csatornaszakasz, a „gyulai nagycsatorna" nevet kapta. Szanazugnál megtört a csatorna vonala és újabb, 12 100 m hosszú egyenessel, „békési nagycsatorna” néven  csatlakozott Békésnél az 1346 m hosszú, úgynevezett „Vashalmi-kanyar" felső végéhez. (A Kettős- és Hármas-Körös mederátvágások megszámozásakor ez az átvágás kapta az 53-as számot.)
Az összesen 19 600 m hosszú „Gyula-békési-nagycsatorna" 4 öl (7,58 m) fenékszélességgel, az 1855. szeptember havi legalacsonyabb vízállásig érő mélységig ért. A töltések egymástól 50 öl (94,80 m) távolságra épültek. Koronaszélességük 9 láb (2,48 m) lett, a töltések átlagos magassága 1,80-2,20 m között váltakozott. Az új meder ásással 24 654 m hosszú kanyarulatát vágták le a Fehér-Körösnek. A Gyula-békési-nagycsatorna ásása és töltésének építése 1858-ban fejeződött be. (Az új csatorna megépítésével megváltozott a korábbi állapot, a Fehér-Körös folyt a Fekete-Körösbe.)

A Gyula-békési-nagycsatorna megépítésével a Fehér-Körös vizének esése megkétszereződött. E folyószakasz megépítésével az akkori megyeszékhely Gyula és Békés városok belső, belterületi részei mentesültek a további árvizektől.

„Az ujkörös ásatása 1857. 1858. és 1859-ik években. Az uj körözs ásatása nem Békésnek sem Gyulának az akaratából történt, hanem a helytartó császári királyi tanácsnak rendeleteiből, még pedig ily leirattal. A körözs és mellék folyóinak tárgyában a császári királyi helytartótanács által 1856-dik év november hó 12-én tartott tanács üléséből 14,824. szám alatt kiadott rendeletek, stb. ezek voltak, fehér-körözs, fekete-körözs, sebes-körözs, és berettyó szabályozásai. Ezek ásatásaihoz hozzájárult az egész Békés vármegye, ugyszinte Biharmegye is, a sebes-körözs és a Berettyó partolásához. De a medrekről, hullám terekről, és a part fekvése ki becsüléséről, sehol sem, de Békésnek ki volt mondva az, hogy miután Békésen a lakosoknak már egyénenkint kiosztott legelőjárandóságain vágadtatik ki a nagy csatorna helyei. Ennél fogva megengedtetik az újonnan való, felosztása a legelővel bíró lakosoknak, nagy különbség ez az akkori. Helytartótanács hatalma, az 1850-es évekbe, már a mai időhöz képest, mert már a mostani 1880-as években, a kormány intézkedése folytán az utolsó kvadrát öl földnek is kifizetik az árát, habár némely része a mi zsebünkből is megy reá. De így készült el ennek a megásatása is, az egész Békés vármegye lakosaira is, városaira és faluira ki volt külön vetve, hogy még város, vagy helység hány öl hosszasságu körözst ásson meg, azokat ismét kivetettek részletekbe az egyes lakosok birtokai irányába, és eztet csak természetbe lehetett leszolgálni, vagy leszolgáltatni még a vidékieknek is, pénz befizetéséről, vagy kifizetéséről még csak szó sem lehetett, ha valaki akarta, csak egyénileg ásathatta azt. Békés 1857-be a körözs ásatását így teljesítette, 1 illetéktelen házra volt kivetve, 3 kubik, egy legelő illeték 3 holdra 2 kubig 1 fertály föld után 12-tő 1 háztól külön 4 kubik 1 hold szőllőtől 4/6 rész.

1858-ba illetékes ház és nem illetékes 3/6 illetség 1 kubik 1 fertály föld után 2-tő 1 hold szőllő után 3/6.

1859-be 1 illetéktelen házra 2 kubik 1 illetékre 4, egy fertály földre 8, három holdra 2-tő fertály földes házak után külön 2-tő 1 hold szőllőre 3/6 rész kubik.

De az uraságnak semmi sem jutott belőle azért hogy fele az övé a határnak.”[2]

 

1858. április 8. napján nyitották meg a Gyula-békési Nagycsatornát, amely alapvetően átrajzolta az addigi táját, megváltoztatta a két város településszerkezetét és a vízhez való viszonyát. A kubikusok 80 millió talicska földet mozgattak meg. Gyula város biztonsága érdekében 1858-ra készült el a Fehér-Körös nagy kanyarulatát átvágó, 19 km hosszú Gyula-békési csatorna, amivel kapcsolatban a Fekete-Körös korábbi torkolata 11,5 km-rel feljebb, jóval Békés fölé került. Ekkor kapta a Fehér-Körösnek az egyesüléstõl Sebes-Körös beömléséig terjedő szakasza a Kettős-Körös nevet, míg a Sebes-Körös torkolatán alóli Nagy-Köröst ettől kezdve Hármas-Körösnek nevezzük. A Berettyó részére Bakonszeg és Szeghalom között a Nagy-Sárrétet elkerülő 32 km hosszú, teljesen új medret ástak. A Sebes-Körös is új medret kapott, amely átszeli a Kis-Sárrétet. A fokokat és ereket, amelyeken keresztül az árvizek a mocsarakat táplálták, ugyanakkor elrekesztették. A Kettős- és Hármas-Körösön 15, ill. 39 átvágás készült. Az átvágásokkal egyidejűleg épültek meg a töltések is.

Az alig két év alatt elkészült csatorna, melynek építése a maga idejében hatalmas munkának számított, az osztrák császári birodalom akkori legnagyobb közmunkájaként vonult be a történelembe. A csatorna építési munkálatait 1957. májusában I. Ferenc József és Erzsébet császárné is megtekintette.

 

Népmesei motívum, a paraszti kultúra körébe tartozik idősb. Somlyai Gábor feljegyzése, mely szerint: 1857-ben kezdték „az Uj-Köröst ásni”…..”ekkor járt itt I. Ferrencz József májushó 16-ikán mint magyar király, utázott Dobozon keresztül Nagyváradnak ekkor mondta azt Békésnek az emeletről, hogy ezt a várost elsijesztettétek.”[3] Feltehetjük a kérdést, hogy ez miért nem történt így valójában? I. Ferenc József császár a fentiek szerint nemcsak tudta, és értette, hanem kiválóan beszélte volna a „bíkísi nyelvet”….

 

Az első terv szerint a Fehér-Körös továbbra is Gyula városán folyna keresztül, de azt mederkotrással és kiszélesítéssel megnagyobbítanák, hajózhatóvá tennék. Így 64 méter széles lett volna a Körös Gyulát keresztülszelve. A Bodoki Károly készítette tervet a Közmunka és Közlekedési Minisztérium átdolgoztatta, úgy, hogy 3 osztrák mérföldre, azaz 7,5 kilométerre kerülje el a várost a Fehér-Körös. Így kezdődött meg 1856 telén a hatalmas munka, ami Gyulaváritól a mai szanazugi összefolyásig érő 7,5, és a szanazugi összefolyástól a Békésig tartó 12 kilométeres új mederszakasz kiásását jelentette.

 

Ez a kor legnagyobb közmunkája volt a Habsburg Birodalom területén, amelynek építését 1857. május 26-án, I. Ferenc József és Erzsébet – akkor még császárné – is megtekintette. Azon a helyen, ahol ekkor elhaladtak, a gátőrháznál – amelynek helyén most a Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Szanazugi Védelmi Központja, illetve Klubháza található – 1898. novemberében 7 db kőris és 1 db tölgyfát ültetett el az Ármentesítő Társulat, és „Erzsébet királyné emlékfái” szövegű táblával jelölt meg.

A kubikusok közel 5 millió köbméter földet mozgattak meg. Egy köbméter földnek 16 talicska felelt meg, így legalább 80 millió talicska földet toltak ki az új mederből a munkások. A védtöltések magassága 1,8-2,2 méter volt. 

 

1858. április 8-án megnyitották az új csatornát, amely 19,1 km hosszú volt. Az új mederásással 24,654 m hosszú kanyarulatát vágták le a Fehér-Körösnek, ezzel a folyószakasz vizének esése megkétszereződött. Elkészültével remélték, hogy Békés, Békéscsaba és Gyula megmenekülnek az árvizektől. De az ezt követő árvizek során bekövetkezett töltésszakadások további feladatokat adtak. Töltésáthelyezési munkák folytak. Az így elkészült munkákkal a Kettős-Körös ezen szakasza a töltések gyökeres szabályozásával nyerte el mai alakzatát.

 

39. A Gyula-békési-nagycsatorna töltéstávolsága 1856-ban. 

39. A Gyula-békési-nagycsatorna töltéstávolsága 1856-ban. 

Újabb árvizek a Fehér- és Fekete-Körös mentén a folyók felső szakaszán, Arad megye területén keletkeztek, 1869-ben, 1872-ben és 1873-ban. Az alsó szakaszon az elhanyagolt töltéskarbantartások miatt komoly árvízkárok jelentkeztek.
Feltűnő, hogy még 1874-ben is a szakemberek egy része milyen tájékozatlan volt a folyók vízhozamával kapcsolatban. így következhetett be, hogy a Nagyváradi Helytartósági Osztály utasítására, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal és Bodoki Károly tiltakozása ellenére - a folyószabályozási munkavégzések során Gyula és Doboz között - Szanazugnál bekötötték a Fekete-Köröst a Gyula-békési-nagycsatornába, pontosabban a Fehér-Körösbe. [Azért itt, mert Doboz községnél közelítette meg a Fekete-Körös legjobban a Gyula-békési-csatornát, mindösszesen egy 380 m hosszú átvágással vezették el a vizet.]
A szanazugi átmetszés helyes vagy helytelen kivitelezése felett sok vita folyt azidőben, nem ok nélkül. A Helytartótanács a Fekete-Körös vízhozamát igen kevésre becsülte. Ezzel magyarázható tévedése. Ekkor a Gyula-békési-nagycsatorna a Fehér-Körös árvizének levezetésére is alig volt elegendő.

A Fekete-Körös és Fehér-Körös szanazugi összekötésére 1874. októberében került sor. a Gyula-Békési-Nagycsatornába egy 200 öl (379 méter) hosszú új csatornával bekötötték a Fekete-Köröst, amelynek így létrejövő, Békésig tartó holtágát a későbbiekben Vargahossza (Varga-hosszai)-főcsatornának nevezték.

 

Az új csatorna kiásását Doboz község közmunkaereje végezte. Ezzel a munkával a Fekete-Körös kisesésű, Doboz község felé tartó, kanyargós szakaszát elvágták és a mai medrébe kényszerítették. Az átvágással tetemesen megrövidült a Fekete-Körös, és a korábban tervbe vett 11 db alsóbb szakaszi átvágás végzésére nem lett szükség. A Kettős-Körösön ebben az évben Békésnél 6,05 méter magas volt az ár, s a Bodzás-zugnál 40 méter szélességben törte át a gátakat.

 

A Fekete-Körös vizével megnövelt Gyula-békési-nagycsatorna, azaz már a Kettős-Körös, e szakasza nem bírta befogadni a vizeket, ezért sorozatos gátszakadások következtek Gyula (Szanazug) és Békés között. 1876-ban a Fehér-és Fekete-Körösön történt töltésszakadások után a KettősKörös mindkét oldalán áttörte a jeges ár a töltést. Emiatt Gyulavári, Gyula, Gerla települések külterületei kerültek víz alá. Békés város belsőségét 30 napig - a legvégső megfeszítéssel - tartó védekezéssel lehetett csak megvédeni^[4]: 1876-ban kritikus, 6,3 m-es vízszintet ér el a Körös, amely a Lápos-érnél tört ki, Jancsovics Pál alispán vezetése alatt 30 napon keresztül folyt a védekezés a település belterületének megvédése érdekében.

Az egyes Körösökön 1876. év február, március, május, június és december hónapban vonultak le egyes árhullámok, a melyek a Kettős és a Hármas Körösön bizonyos mértékig összegeződtek. A Fehér és a Fekete Körös több helyütt átszakította gátját. Tavasszal és nyárelején az árvíz Békésen 104 napig, Gyomán 124 napig tartott. 1876: „és a Kettős-Körös balpartján a Lápos érnél 40 méter hosszban kitörte, miáltal a gerla-pósteleki uradalmi birtok a kastélylyal együtt teljesen elöntve, Békés község belsősége a legválságosabb helyzetbe került s csakis nagy erőfeszítéssel, Jancsovics Pál kir. tanácsos, Békés vármegye alispánjának, mint kinevezett árvédelmi kormánybiztosnak vezetése alatt 30 napon át foganatosított védelmi munkálatokkal volt az elöntéstől megóvható.”[5]

A legnagyobb vízszínemelkedést a Kettős Körös békési szakaszán észlelték, ezért Békés alatt az átvágásokat az 1855-iki kisvíz alá 130 m-re lemélyítették és 20 m-re kiszélesítették. Meggyőződtek arról, hogy a gyula—békési nagy csatorna az eredeti 120—150
m széles töltésközzel a Kettős Körös árvizeinek levezetésére nem elégséges, ezért a Fekete és Fehér Körös egyesülésétől a vashalmi kanyarig a balparti védtöltést, azon alul a 52 számú átvágásig a jobbparti védtöltést áthelyezték és pedig a megmaradt töltésektől 300 m-re és a folyó mindkét parti hullám terében a magaslatokat, az úgynevezett povádi magaslatokat leásták.

 

A jelentőségét vesztett alsó meder elzárására 1878-ban került sor. A befolyást már nem szabályozó felső torkolati zsilipet 1883-ban távolították el. A Fekete- és Fehér-Körös összefolyásának Békésről Gyula határába való feljebb kerülésével a korábbi Egyesült-Körös név lassan megszűnt, és helyét a Kettős-Körös elnevezés foglalta el.

 

Az 1855. évi tervben előírt munkák - elsősorban a meder szabályozását szolgáló átmetszések — 1855—61 között jórészt elkészültek, de a töltésezés egyharmada későbbi időre, 1870 utánra maradt. A tervezett munkákat 1879-ig befejezték.

1856-1857-ben elkészült az új Kettős-Körös csatorna, így a Fekete-Körös a város területén holtággá vált, míg a gyulai, csabai munkálatok következményeként a Fehér-Körös összekötő csatorna lett, amely Gyulát kötötte össze Békéssel, Békéscsabán keresztül. Ezzel Gyula, Békéscsaba, Békés városából kizárták az élővizet, amit főleg egészségügyi okokból helytelenítettek. 1860-ban a Fehér Körösről leágazó mesterséges csatornával (Nádor-malomcsatorna) kötötték össze a régi medret, hogy egész évben friss vizet kapjon a három város. Száraz nyarakon azonban ez a rendszer nem felelt meg a követelményeknek, mert nem hozott vizet. Ezért elhatározták, hogy a Fehér-Körösön duzzasztóművet építenek, és a gyulai Élővíz-csatornát közvetlenül innen látják el vízzel egész esztendőben.

 

 

 

 

 

 

 

 

---

[1] Körös-vidéki hírlevél. XVII. évfolyam 5. szám Gyula, 2007. 2. oldal

[2] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 111-120. oldal

[3] idősb. Somlyai Gábor: Emlék irat Békés városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 172. oldal

[4] Góg Imre: A Kettős-Körös felső szakaszának kialakítása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1991 (73. évfolyam) 1. füzet. 56. oldal

[5] Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról. Nagyvárad, 1896. 244. oldal