Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  25. rész 

A vízszabályozás jogi háttere (1. rész):

Az Árpád-házi királyok alatt a vízi munkálatok az erőd- és várároképítésben merültek ki.

 

1.) A 16. század kezdetéről, 1514-ből, Werbőczy Tripartitum-ából származnak a legrégibb vízzel kapcsolatos magyar jogelvek: az 1514. évi Hármaskönyvének I. része 87. cím, ahol tehát írásban rögzítve megtalálhatjuk vízrajz viszonyaink történeti változásainak felismerését.

A folyómedrek változása - a szabályozás előtt - annyira mindennapos, közönséges jelenség volt, hogy a joggyakorlatnak és a jogalkotásnak is ismételten foglalkoznia kellett vele. Nevezetesen a mederváltozások miatt meg kellett állapítania, hogy a vízfolyások nem alkalmasak birtokhatárnak, s hogy a földterület tulajdonjoga a folyóvizek medrének változásától függetlenül megmarad, s ugyanígy a vízhasználatok a folyó medrének megváltozása, esetleg más határba kerülése esetén is változatlanul az eredeti haszonélvezőt illetik.

 

A víz által elszakított földterületek tulajdonjogának szabályozására a hazai folyók állapotából eredő perek sokasága miatt volt szükség. További rendelkezések szerint a vizek, a folyók, halastavak, a vízfolyások, a malmok a birtokok tartozékainak tekintendők. Ezen a pár elven kívül a Hármaskönyv többé nem szólt a vizekről.

 

2.) 1613. évi 27. törvénycikk, hogy a Tisza és más folyók kiöntése ellen töltéseket készítsenek:

„A Tisza kiöntéseivel szemben a töltések emelésére, azok a vármegyék, a melyekben ez a folyó kiáradni szokott, a saját javaik megmaradása érdekében, egymás között határozzanak.

1. § Épen ugy az ország többi vármegyéiben is, a folyók kiöntései ellenében töltéseket készitsenek.”

 

3.) 1655. évi 81. törvénycikk: Az árvíztől elsodort területek visszaszerzéséről:

„Az olyan területekre nézve, a melyek árviz, vagy a vizeknek lassankint történt vagy történő áradása következtében az egyik területtől elszakadtak és egy másikhoz vetődtek, megtartandó a Hk. 1. R. 87. czime.

1. § És az efféle keresetek tárgyában a határigazitásra nézve kelt 1635. évi 20. czikkely értelmében kell eljárni.”

 

4.) 1751. évi 14. törvénycikk: Az országban a lakosságra káros malmok megszüntetéséről:

„Az országban és a hozzá kapcsolt részekben nem kevés számmal vannak folyók, melyeknek felszine a rajtok keresztül húzott malomgátak miatt, a sürün fekvő malmokhoz emeltetvén, s ez által a viz gyorsabb lefolyása akadályoztatván, záporok által növeltetve, gyakran kiáradnak, s a szomszédos sikságra kiömölvén, a mellettük fekvő területeket elposványositják és mocsárositják, és azt a földet, mely a folyók szomszédságában legtermékenyebb szokott lenni, teljesen müveletlenné és terméketlenné teszik; és ha azok a malomgátak nem képeznének akadályt, az ország több folyója hajózás és tutajozásra alkalmassá válnék, s igy mód és lehetőség nyilnék arra, hogy egyik vármegyéből a másikba nagy költség-kiméléssel lehessen a terményeket szállitani: azért Ő császári királyi felsége kegyes jováhagyásával határoztatik, hogy a földesurak mindnyájan, valamint Ő szent felsége kamarájának királyi jószágaiban is, minden folyóvizeken, melyek áradások által megrontják a szomszédságot, a folyó medrében elhelyezett malomgátjaikat hordják el, és a malomhoz külön medret ásván, a folyóviz egy részét ugy vezessék el, hogy az elvezetés sem áradást ne okozzon, sem az innen vagy tulról közlekedő hajóknak akadályul ne szolgáljon. Hogyha pedig a birtokosok malomgátjaik elhordását maguk nem eszközölnék, a vármegyei tisztviselőségnek állandó kötelességében, hogy a malomjövedelmeket zár alá vetvén, a vármegyei közgyülésen kidolgozandó mód és szabály szerint, az afféle közártalmas malmokat, ha meg lehet igazitani, az előirt módon, oly mesterek által, kik a vizek vezetésében és gátak szerkesztésében jártassággal birnak, megigazittassa; ha pedig a megigazitásnak helye és módja nem lenne, meghallgatván előlegesen a birtokosokat, teljességgel el kell a gátakat hordatni, semmiféle eddig közbejött határozat nem állván ellent. Azonfelül a megyei hatóságok arra is szorgalmasan vigyázzanak és rajta legyenek, hogy minden folyó a hulladék fáktól, melyek a viz lefolyását késleltetik, megtisztittassék, és az előrebocsátottak foganatositása a köz érdekében és hasznára megtörténjék.”

 

5.) 1751. évi 17. törvénycikk: A hajók és tutajok bármely folyón, mindkét irányban szabadon járhatnak:

„Kegyelmesen megengedi Ő szent felsége, hogy az ország összes folyóin a föl-, vagy lefelé menő hajóktól minden törvénytelen, akár a katonaság, akár a földesurak részére szedett rovatal eltörültessék: még pedig ugy, hogy a földesurak, kik ezen törvény ellenére bármiképen sarczolnak, száz aranynak és a pörbe vett költségeknek, az alispán és a melléje rendeltek előtt a károsultak részére megveendő büntetésében marasztaltassanak el; nemkülönben, hogy némely szabad királyi és mezővárosokban, bármiféle czim alatt szokásba jött sarczoló visszaélések is, a vétkes királyi és mezővárosban a vármegyei tisztviselők által behajtandó előbb emlitett büntetés alatt, megszüntettessenek. Ha pedig katonai személyek követnének el valamely sarczolásokat, azokról külön jelentés tétetvén, Ő szent felsége az efféle kihágást haladéktalanul megtoroltatja.”

 

6.) 1807. évi 17. törvénycikk a magánosok költségén létesítendő vízművekről:

„A magánosok költségén létesitendő vizmüvekre nézve, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával, rendeltetik, hogy ha az együttesen érdekeltek többsége a folyók ártalmas kiáradásainak elháritására szükséges vizi müveknek saját költségükön leendő elkészitését elhatározza: az ezen munkálat társulatába belépni nem akaró birtokosokat ugyan a rájok eső költségek hordozására kényszeritni nem lehet: szabadságukban álland azonban a többi földesuraknak ily munkálatokat, az illető törvényhatóság előleges beleegyezésével s Ő felségének a királyi helytartó-tanács utján arra néve kinyert kegyelmes határozatának hozzájárulásával és az érdekelt felek előleges teljes kártalanitása mellett, saját költségükön végeztetni és ha a munkálat sikerül, azoknak az uj műből eredő hasznait, a kik annak létesitéséhez a rájok eső részben járulni nem akartak, mindaddig zár alatt tarthatják, mig a zár alá vett jövedelmek a ráforditott költségeket ki nem egyenlitették.”

Ezen jogszabály a folyók ártalmas áradásai elleni vízművek építését határozta meg az érdekeltek saját költségén, a többség beleegyezésével. Így teremtette meg a vízügyi társulatok működésének jogi alapjait.

 

7.) 1836. évi 36. törvénycikk az egyesek költségein készítendő vízi munkálatoknak előmozdításáról:

„Az 1807-dik évi 17-dik Törvény czéljának könnyebb és biztosabb elérhetése végett, rendeltetik: hogy mind az, a ki a köz-birtokosok, nagyobb részének megegyezése, vagy ezeknek folyamodására a köz-határozat következéseben munkálatba vett töltések, vagy vízi gátok által a víz-öntésektől oltalmaztatik, úgy az, kire hasonlóképen egyeseknek költségein kezdett munkálatok jótékonyok, a reá háramló jobblét, vagy haszonhoz aránylag, az illető Törvényhatóság által kidolgozandó mérték és kulcs szerint, a munkálatokban, és az ezekre szükséges költségekben - megváltoztatván e részben a felhívott Törvénynek rendelete - részt venni köteles legyen; minek tellyesítésére az attól vonakodó a tiszti Ügyvéd által, a Törvényszék előtt indítandó perrel, az ennek költségei megfizetése, és az ellenzés által netalán okozott károknak kipótlása mellett, fog szoríttatni; a birtokon kivüli feljebbvitelt kivéve, egyéb törvényes orvoslatoknak helye nem lévén.”

 

V. Ferdinánd 1836. évi 36. tc. segítségével az 1807. évi 17. tc. könnyebben végrehajthatóvá vált, mert az uralkodó kötelezte mindazokat a töltések és a gátak építésében való anyagi részvételre, akik e munkálatok által valamiféle haszonhoz jutottak.

 

8.) 1840. évi 10. törvénycikk a vizekről és csatornákról:

A vizekről és a csatornákról szóló 1840. évi 10. tc. megtiltotta a vizek természetes lefolyását olyan módon, hogy ebből bármely földbirtokosnak kára származzon (1. alapelv). A hatóság engedélye nélkül nem készíthetők újabb vízi munkálatok (2. alapelv). A többség szava dönt abban az esetben, ha a vizeket szabályozni, vagy leereszteni szeretnék (3. alapelv). A folyószabályozás megkönnyítésére a császár elrendelte, amennyiben a szabályozás, vagy az átmetszések miatt a folyó ágya megváltozik, azok a földbirtokosok, akiknek a birtokára a vízi munkálatok miatt szükség van, feltétlenül kártalanítva legyenek (4. alapelv). A vizek partja mellett nem engedte a legeltetést (5. alapelv). A törvény a folyóvizek és a csatornák medrét fenyegető meredek hegyoldalakon lévő erdők gyökeres kipusztítását is megakadályozta (6. alapelv). A vizeket szeméttel, trágyával, földdel sem lehetett megfertőzni (7. alapelv). Megtiltotta a partok és a töltések rongálását (8. alapelv).

 

9.) 1844. évi 9. törvénycikk a közmunkák szabályozásáról:

„1. § Minden jobbágy, ki egy egész urbéri telekkel bir, évenkint 12 napot köteles szekerével s vonó marháival a szerint, a mint azokat négyes vagy kettős fogattal közönségesen használni szokta, közmunkában tölteni.

2. § Az egy egésznél nagyobb vagy kisebb telekkel biró jobbágyok tartozásukat aránylag teljesitendik.

3. § Az urbéri házas zsellérek évenkint 6, a házatlan zsellérek 3 gyalog napot szolgálandanak.

4. § A majorsági földre telepített lakosok, és azon nem-nemesek, kik nemesi jószágot birnak, a közmunkát az urbéri házas, s illetőleg házatlan zsellérekkel egyenlő arányban teljesítik.

5. § Azon községekre, a mellyekben urbéri telkek nem léteznek, a megyék más hasonló terjedelmü urbéri községekhez aránylag fogják a közmunkában töltendő szekeres napoknak számát meghatározni, és ezen napszámok azután az egyes lakosok között birtok-aránylag felosztandók.

6. § A zsellérek az illyeten községekben is a 3-ik § rendelése szerint teendik szolgálataikat.

7. § Azok, kik a fenálló törvények szerint eddig közmunkát nem tettek, azzal ezentúl sem fognak tartozni, hanem ha jelen törvény által arra világosan köteleztetnek.

8. § A zsellér-nők akár özvegyek, akár hajadonok legyenek, úgyszinte azon zsellérek is, kik életöknek 18-ik évét még be nem töltötték, vagy a 60-at már meghaladták, ha házuknál velök egy kenyéren élő, s munkára alkalmas férfi családtag vagy szolga nincs, közmunkát tenni nem tartoznak.

11. § Az 1827:32. törvénycikkben említett szabados lakosok a közmunkát azon törvénycikk értelmében a fentebbi 1. s 2. §-ban kitett arányban kötelesek teljesíteni.

12. § Ingyen közmunkák ezentul csak következő czélokra használtathatnak:

a) Közgyülési határozat által kijelelendő közlekedési utaknak, s azokban lévő hidaknak s töltéseknek készítésére, megigazítására s fentartására.

b) A megyei közigazgatás tekintetében szükséges közszolgálatokra.

c) Olly vizi szabályozásoknál és munkáknál, mellyekről az alább következő 18-ik § rendelkezik.

16. § Töltések, átmetszések és más vizszabályozási munkák, az 1840:10. törvénycikk rendelése szerint azoknak költségén s azon arányban teljesítendők, a kiknek s a mint az illyetén szabályozási munka hasznot hoz, s e részben az 1836:36, 1840:10. törvénycikkek az 1807:17. törvénycikkhez képest akképen világosíttatnak fel, hogy az azokban említett közbirtokosok alatt nem csak azon egy határbeli birtokosok, hanem mindazon bár több határbeli birtokosok értendők, kik a czélba vett vizi munkálatban birtokaikra nézve érdekelve vannak.

17. § Ha a szabályozás által a viz árjaitól a közadó alapjához tartozó urbéri földtér mentetik meg, az illető községek azonban a szabályozáshoz megkivántató és a 16. § értelmében reájok haszonaránylag kivetendő munkákat rendes gazdálkodási foglalatosságaiknak hátramaradása nélkül ön maguk is elvégezhetik; segedelmökre közmunka nem rendeltethetik. Ellenben

18. § Ha az illető községek a 16. § értelmében reájok haszonaránylag kivetendő munkákat, gazdasági foglalatosságaiknak hátramaradása nélkül meg nem győzik, a reájok esendő munkáknak azon része, mellyet maguk erejével meg nem győznek, közmunkával végrehajtandó.

19. § Azon község, a mellynek javára illyetén munkák tétetnek, ha különben gazdasági foglalkozásainak hátramaradása nélkül teheti, azon munkák helyett, mellyeket a segítségre jött más helységbeli lakosok illy alkalommal az ő javára tettek, más közmunkákat tartozik teljesíteni, a szomszéd helységbeli lakosoknak illetőségébe beszámítandókat.

20. § Rendkivüli esetekben, a millyenek hófuvatok, vagy más elemi viszontagságok által megszakasztott közlekedéseknek megnyitása, tűzi veszély elhárítása, hidaknak, gátaknak, s töltéseknek az áradó víz ellenébeni védlése, az érdekelt és szomszéd lakosok és birtokosok mindnyájan polgári állapotjokra való tekintet és beszámítás nélkül munkára alkalmas minden szekereikkel, marháikkal és cselédjeikkel a szükséges munkát megtenni kötelesek.

21. § A jelen törvényben meghatározott évenkinti illetőségen felül teendő közmunkára senki nem kényszeríttethetik, sem az év lefolyta alatt fel nem használt közmunkának pótlólagos teljesítésére nem köteleztethetik.

22. § Az őt e törvény szerint illető közmunkát pénzzel senki meg nem válthatja, s megváltani nem kényszeríttethetik: de az általa végzendő akár szekeres akár kézi munkának teljesítésére maga helyett más alkalmas kézi munkást, vagy szekerest kiki helyettesíthet.

23. § Az idő, mellyet a közmunkát teljesítő, jövet és menet eltölt, illetőségébe beszámítandó, s azért kötelesek a törvényhatóságok arra a lehetőségig felügyelni, hogy kiki az általa teljesítendő közmunkát lakása helyéhez minél közelebb végezhesse.

24. § Az, ki szekeres közmunkával tartozik, ha a közszükség úgy kivánja, vagy pedig járó marháitól ön hibáján kivül megfosztatott, egy egy szekeres napszám helyett két gyalog napot köteles szolgálni.

25. § Közmunkára kiki tulajdon költségén, s azon eszközökkel és szerszámokkal köteles kiállani, mellyekkel tulajdon munkáit végezni szokta.

26. § Különösen felügyelni kötelesek a hatóságok arra: hogy a közmunkák a mennyire lehetséges, mindig sürgős mezei munkák idején kivül teljesíttessenek.

32. § Mindennemü megyei közmunkálatok a megye által e végre megbizandó alispánnak felügyelése és kormányzása alatt foganatosíttatnak, ki a kebelbeli lakosok által teljesítendő közmunkáknak rendes kezelésére is szorosan felügyelni köteles.

33. § A végrehajtás iránti rendelkezés a szolgabirót illeti.

34. § A közmunkásokat az általuk teljesített munkákról az úti biztos, vagy azon megyei más tisztviselő nyugtatja meg, ki az illető munkálatoknáli közvetlen felvigyázásra kirendelve van, s ez kiadandó nyugtatványainak táblás jegyzékét a szolgabirónak hetenkint megküldeni tartozik.”

Folytatjuk!