Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  27. rész 

A vízszabályozás jogi háttere (3. rész):

Az előző részben írtam a 1871. évi 40. törvénycikkről, amely a gátrendőrségről szólt. A töltéskerülők, gátőrök mestersége már több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. 

A Gátrendőri törvény 1871-ben jött létre, de meghozatala előtt már a gátőri intézmény működött. (Számunkra különösen érdekes, hogy az állandó gátőrök alkalmazását állítólag Bodoki Károly, a Körös-Berettyó Szabályozó Társulat főmérnöke javasolta első alkalommal a XIX. század közepe táján.). Hazánkban már a XVI-XVII. században is voltak - helyi jellegű - kezdeti folyószabályozások, épültek védelmi művek. A gátak felügyelete ekkor a települések előljáróinak, választott tisztségviselőinek a feladata volt. A gát állapotát folyamatosan figyelni kellett, ide nyúlik vissza a gátőrök feladatának kialakulása, s ez ma is fontos feladatuk. A készenléti állapotért a tizedes volt a felelős, s feladata volt annak ellenőrzése, hogy az előírásokat a lakosság teljesíti-e, árvíz idején pedig neki engedelmeskedtek.

A Tisza szabályozása eredetileg társadalmi szerveződéssel indult. A megépült gátakat szakaszokra osztották be. A 4-5 km-es töltésszakaszt külső szolgálatra felfogadott alkalmazottak vigyázták és tartották rendben. A töltés vigyázására felfogadottakat kezdetben - a mezőkerülő, erdőkerülő analógiájára - töltéskerülőnek nevezték. Az első töltéskerülők feladatát a korabeli esküszövegük tartalmazza. Noha a társulat alkalmazta a töltéskerülőket, az eskütételük mégis a falu elöljárósága előtt történt. Közvetlen felettesük, a gátfelügyelő minden parancsát katonás rendben, észrevételezés nélkül kellett teljesíteni. A megépült gátak és töltések védelmére már az 1840. évi X. törvénycikk is utalt. A gátrendőrségről szóló 1871. évi XL. törvénycikk törvényi védelem alá helyezte a társulatok által épített gátakat, kimondta, hogy a gátépítmények fenntartása és megvédése elsőként az ármentesítő, vagy vízszabályozó társulatot, másodsorban a területileg illetékes törvényhatóságot és végül harmadjára magát az államot illeti. A törvényben a gátak felvigyázásával a gátőröket bízták meg, akik a társulat alkalmazásában álltak.

Eskü „Én, n. n. esküszöm az élő Istenre, aki Atya fiú Szentlélek, tellyes Szentháromság, egy igaz örök Isten, hogy… töltés kerülőnek fogadtatván fel, ezen tisztemben hűségesen eljárok; Elöljáróimnak engedelmeskedem; a kártételt a töltésen akadályozom, ha nem akadályozhatnám azokat bejelentem.”

Gátvédelmi Szabályzatból „A gondjaira bízott szakaszt naponta legalább egyszer be kellett járnia. A gátak védelmére beszerzett rőzse kötegeket és védszereket köteles volt rendben tartani, a szertárban tartott szerszámok állapotára és meglétére ügyelnie kellett. Az ő feladatát képezte a fűzfa-ültetvények gondozása, a gyomnövények irtása…stb.”[1]

15.) 1879. évi 34. törvénycikk a vízszabályozási társulatokról szóló 1871. évi 39. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről:

A társulati törvényben mutatkozó hiányosságok pótlása céljából hozták meg az 1879. évi 34. tc.-ket, amely a társulatok ügyvitelére és működésére további előírásokat tartalmaz, különösen tekintettel az ártéri járulékok fizetésére és kölcsönök felvételére. A törvény kiterjeszti védelmét a magánöblözetek töltéseire is. Igen fontos az a rendelkezés, mely a szomszédos társulatok és magánosok érdekeinek fokozottabb védelmére kimondja, hogy az ármentesítő társulatok érvédelmi célból szükséges munkálatokat csak akkor hajthatnak végre, ha a munkák tervezetét törvényes engedélyezési eljárás lefolytatása után az illetékes minisztérium már véglegesen megerősítette. Kötelezően előírja továbbá, hogy a társulati védőtöltéseket és műtárgyakat állandóan ellenőrizni, azaz a felügyeleti hatóságnak évente legalább kétszer felülvizsgálnia kell. A társulatok felügyeletében is gyökeres változás történt. 1875-ben megszűntették az árvédelmi ügyek kománybiztosságát és az összes vízügyi vonatkozású kérdések intézését a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vízépítési osztályához utalták.

 

16.) 1879. évi 35. törvénycikk a Tisza és mellékfolyói mentében kialakult vízszabályozó és ármentesítő társulatoknak adandó állami előlegekről:

„1. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a Tisza és mellékfolyói szabályozására az 1871. évi XXXIX. tc. alapján törvényesen megalakult vizszabályozó és ármentesitő társulatoknak addig is, mig az azok részéről felveendő törlesztési kölcsönről alkotandó törvény létrejön, elhalaszthatlanul szükséges munkálataik foganatositására az 1879. és 1880. évek folyamában, nyolcz millió osztrák értékü forint erejéig előlegeket adhasson s hogy ezen összegeket ideiglenes hitelmüvelet útján szerezze be.

Ezen előlegekből a pénzügyminister oly czélból is részesitheti a tárulatokat az általa meghatározandó összeg erejéig, - hogy azok az 1879-iki árviz elleni védelem czéjából felvett függő tartozásaikat visszafizethessék.

2. § Hogy valamely társulat ezen állami segélyben részesülhessen, szükséges:

a) hogy a társulati választmány a felveendő előleg után, a 3. §-ban meghatározott 6 százaléknyi kamatok egyénenkinti kivetését, az 1871. évi XXXIX. tc. 15. §-a értelmében és a pénzügyminister által megállapitandó alakban elkészittesse;

b) hogy a társulati közgyülés, mely az előleg felvétele iránt határoz, egyuttal a kamatoknak egyéni kivetését is helybenhagyja;

c) hogy a közgyülés erre vonatkozó határozatai, a kormány által jóváhagyassanak.

E végből tartozik a társulat az előleg felvételére vonatkozó közgyülési határozatot, a kamatoknak egyéni kivetésével és a felveendő előlegből létesitendő munkák tervével együtt, jóváhagyás végett a közmunka- és közlekedési ministernek bemutatni.

A közmunka- és közlekedési minister s a pénzügyminister egyetértőleg állapitják meg az adandó előleg összegét, s a közmunka- és közlekedési minister közegei által ellenőrzi, hogy a társulat által tervezett munkálatok, az általa jóváhagyott módon foganatosittassanak.

3. § Sürgős esetekben felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy addig is, mig a 2. §-ban megjelölt egyénenkinti kivetés keresztül vitetik, az előleg egy részét, az általa és a közmunka- és közlekedési minister által, együtt megállapitandó összeg erejéig, a társulati vagy választmányi tagok jótállása mellett előlegesen kiutalványozhassa.

4. § A társulat által nyert előleg után fizetendő kamat, az 1879-ik évre 6 százalékban állapittatik meg.

Az 1880-ik évre és esetleg a következő évekre ezen kamat oly módon lesz megállapitandó, hogy az, az osztrák-magyar bank által, a váltó-leszámitolásra az illető évet megelőző deczember havára meghatározott kamatlábnál, 1 1/2 százalékkal magasabb legyen.

5. § Azon kamatok, melyek az előleg felvétele napjától, a felvételt követő évnegyed végeig járnak, az előleg kifizetése alkalmával tartatnak vissza. A többi kamatrészletek negyedévenkint előlegesen fizetendők és pedig ugyanazon időben esedékesek, mint az egyenes adórészletek az 1876:XV. tc. 40. §-a értelmében, vagyis minden év január, április, julius és október hó 1-ső napján.

Ezen kamatrészletek az egyenes adók módjára szedetnek, és esetleg hajtatnak be; az évnegyed második havának közepéig be nem fizetett kamatrészletek után, a késedelmi kamatok, esetleg intésdijak és behajtási illetékek ép úgy számittatnak, mint az egyenes adók után, - végre a kamatrészletek ingatlanok birói eladásánál, valamint a vételár birói felosztásánál ugyanazon elsőbbséggel birnak, melyet az idézett törvény 67. §-a az egyenes adóknak biztosit.

6. § Az előleget nyert társulat az állam irányában, a felvett előlegért és annak kamataiért, egyetemleges szavatossággal tartozik oly értelemben, hogy a mennyiben az egyes kamatrészletek az illető fizetni köteles ártérbirtokostól, - a végrehajtásnak ellene történt foganatositása után, annak ingó vagy ingatlan vagyonából behajtandók nem voltak, - az állam jogositva legyen a végrehajtást a társulat ellen intézhetni.

7. § Az 1871. évi XXXIX. tc. 20. §-ának hatálya a jelen törvény alapján kiszolgáltatott állami előlegekre ki nem terjed.

8. § A vizszabályozó és ármentesitő társulatok részére esetleg megszerzendő kölcsönről alkotandó törvény létrejötte után, a társulatok kötelesek a felvett állami előlegeket az általuk felveendő kölcsönökből azonnal és egyszerre visszafizetni.

Az előleg visszafizetésének biztositását a pénzügyminister, az egyes társulatokkal kötendő szerződésekben eszközli.

9. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister és a közmunka- és közlekedési minister bizatnak meg.”

 

17.) 1880. évi 20. törvénycikk a Tisza s mellékfolyói mentében alakult vízszabályozó és ármentesítı társulatok és Szeged szab. kir. város részére kötendő állami kölcsönről:

„1. § Az 1879:XX. és XXXV. törvénycikkekben foglalt rendelkezések kapcsában felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy 40 millió osztr. ért. forintot kölcsön utján szerezzen be, és pedig:

a) a Tisza és mellékfolyói mentében alakult vizszabályozó és ármentesitő társulatok részére, ezen törvény 11. §-ában közelebb körülirt czélokra 25 millió forintot.

b) Szeged szab. kir. város újjáépitése czéljából, középitményekre a városnak és lakházak épitésére a szegedi kárvallott lakosoknak adandó kölcsönökre 15 millió frtot.

10. § Az ezen törvény alapján felveendő állami kölcsönből 25 millió frtnyi összeg forditandó a Tisza és mellékfolyói szabályozására, az 1871:XXXIX. tc. alapján törvényesen megalakult vizszabályozó és ármentesitő társulatoknak, valamint az 1874:XI. tc. alapján megalakult belvizszabályozó társulatoknak a következő §-okban megjelölt czélokra és módozatok alatt adandó kölcsönökre, mely kölcsönök után kamat- és tőketörlesztési járulék fejében 50 éven át, évi 6 százalék, félévi előleges részletekben fizetendő.

11. § Az ezen társulatoknak adandó kölcsönök a következő czélokra forditandók:

a) a társulatok által az 1879:XXXV. tc. alapján felvett állami előlegek visszafizetésére:

b) a társulatok régi tartozásainak törlesztésére;

c) a védgátaknak és egyéb ármentesitési munkáknak a hatóságilag jóváhagyott terv szerint leendő kiépitésére; s végre

d) a belvizeknek levezetésére szolgáló, és a hatóságilag jóváhagyott terv szerint végrehajtandó munkákra, és esetleg egyéb vizhasznositási czélokra.”

 

18.) 1881. évi 41. törvénycikk a kisajátításról:

„1. § Kisajátitásnak csak közérdekből és csak a következő esetekben van helye:

1. közutak és közhidak épitésére;

2. közhasználatra szolgáló gép- vagy lóerejü vasutak létesitésére;

3. hajózásra, árvizek levezetésére vagy öntözésre szolgáló csatornák épitésére;

4. folyóvizek szabályozására;

5. állóvizek és mocsarak lecsapolására, alagcsövezésekre és belvizek levezetésére;

6. árvizek elleni védtöltések emelésére;

7. közhasználatra szolgáló kikötők, parti rakhelyek (dock) és közraktárak épitésére;

8. futó homok meggátlására;

9. távirdák felállitására;

10. hadi erőditésekre;

11. állami épületek és intézetek létesitésére és a szabadságvesztés-büntetés végrehajtására rendelt épületek és intézetek biztosságának eszközlésére;

12. a fentebbi pontokban elősorolt vállalatok (munkálatok) nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére;

13. mindazon esetekben, melyekben a kisajátitást külön törvény állapitja meg.

2. § Községekben az 1. §-ban elősorolt eseteken felül közérdekből helye van még a kisajátitásnak uj utczák és közterek nyitására, köztemetők és közdülő-utak létesitésére, községi iskolák, közkórházak, közfürdők, katonai laktanyák és az azokhoz tartozó épületek épitésére, közhasználatra szolgáló viz- és gázvezetékekre, valamint a köztisztaság és közegészség czéljából tervezett csatornák előállitására; - s mindezen vállalatok nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére.

3. § Törvényhatósági joggal felruházott városokban, valamint a rendezett tanácscsal és egyszersmind tizezernél több lakossal biró városokban az 1. és és 2. §-ban elősorolt eseteken felül közérdekből helye van még a kisajátitásnak utczák és közterek szabályozására, továbbá közegészségügyi, kereskedelmi, forgalmi és közbiztossági czéloknak szolgáló középületek és intézetek létesitésére; s ezek nagyobbitására vagy czélszerübb berendezésére.”

 

19.) 1881. évi 42. törvénycikk az 1875. évi 7. törvénycikknek az ármentesített területekre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásáról.

„1. § Oly területeknél, melyek terméketlenségüknél fogva megadóztatva nem voltak, de tulajdonosaik által költséges vizszabályozási, csatornázási vagy más munkával haszonvehetőkké tétettek, s e czimen az 1868. évi XXV. tc. 7. §-a és az 1875. évi VII. tc. 6. §-ának b) pontja alapján 15 évi adómentességben részesittettek, az ideiglenes adómentesség ezen 15 év letelte előtt vagy után is meghosszabbitható, a következő §-ban részletezett esetekben és módon.

2. § Ezen meghosszabbitás azon társulatoknak, illetőleg egyeseknek adandó meg, kiknek védmüvei az 1876. évi, vagy esetleg ezután bekövetkezhető árviz által saját hibájukon kivül oly mérvben rontattak meg, hogy helyre állitásukra, vagy mentesitett területeiknek termőképességben tartására szükséges uj védmüvek elkészitésére, vagy a létezők nagyobbitására, az eredeti vizmentesitésre befektetett költség legalább egy negyedét kellett ujra befektetniök, s a kik ezen helyreállitási munkálatokat az 1879. évi XXXIV., az 1871. évi XXXIX. és XL., illetőleg az 1840. évi X. tc. esetleg 1874. évi XI. tc. értelmében hajtották végre.

3. § Az ideiglenes adómentesség azon esetben, ha a helyreállitási költség az eredeti befektetésnek legalább egy negyedét teszi, de a felét nem éri el, öt évvel; ha annak felét eléri, de 3/4-ét meg nem haladja, 10 évvel; ha pedig 3/4-ét túlhaladja, 15 évvel hosszabbitható meg.

 

20.) 1881. évi 52. törvénycikk a Tisza-völgy ármentesítése érdekében a kormány által teendő intézkedésekről:

„1. § Utasíttatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy a Tisza balpartján a Kőrös és Maros között fekvő terület árvédelmére szükséges és Békéstől a Kőrös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobbpartján Apátfalváig terjedő védtöltéseknek, nemkölönben a Tisza jobbpartján, Csongrád városa védelmére szükséges töltéseknek teljes biztonságot nyujtó méretekkel leendő kiépítését, mihelyt a helyi viszonyok meg engedik, kezdje meg, s egész erélylyel folytassa oly módon, hogy a legszükségesebbek a lehetőségig még ez évben, s az egész töltés épitése legkésőbb az 1882. év végéig bevégezve legyen.

Utasíttatik továbbá a közmunka- és közlekedési minister, hogy a szóban forgó terület belvizeinek levezetésére szükséges fő gyüjtő csatornák és zsilipek terveit és költségvetését az 1874. évi XI. tc. rendelete szerint teendő további intézkedhetés végett készíttese el.

2. § Utasíttatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy az előbbi szakaszban elrendelt munkák által ármentesítendő területen az ártérfejlesztést az 1881. évi legmagasabb vízszint alapul vétele mellett készittesse el, s ennek alapján az érdekelt birtokosok összeirását és a teherviselési kulcsot állapítsa meg.

3. § Az első szakaszban körülirt terület árvédelmére alakult és müködő vizszabályozási és ármentesitő társulatok ügyeinek - későbbi törvényes intézkedésig - államilag leendő ellátása rendeltetik el. Ezen társulatok tisztviselői a jelen törvény hatályba léptétől kezdve a közmunka- és közlekedési minister utasitása értelmében tartoznak eljárni, s a közmunka- és közlekedési minister felhatalmaztatik, hogy az állásukról lemondó vagy tisztüknek meg nem felelő társulati tisztviselők teendőit az általa e czélra alkalmazandó közegek által végeztesse.

4. § Felhatalmaztatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy a Körös völgyén az árvédelem czéljából szükséges munkákat és intézkedéseket haladéktalanul foganatba vehesse és végrehajtassa.

7. § Felhatalmaztatik a közmunka- és közlekedési minister, hogy a Körös és Berettyó völgyén nem természetes vagy nem czélszerü határok szerint alakult vizszabályozási és ármentesitő társulatokat új beosztás szerint újra szervezze és ott, hol eddig még az érdekeltség társulattá nem alakult, ilyeneknek alakitását hivatalból elrendelhesse.”

 

Az 1881. évi 52. törvénycikk indokolása:

„Köztudomásúak azon veszélyek, melyek 1876 óta a Tiszának alsó Csongrád alatti részén és újabb időben a Kőrösök mentén már több izben megújultak és a melyek nemcsak a mívelés alatti földeket, hanem a Tisza alsó mentén és a Kőrösök mentén levő nagy községeket, Csongrádot, Szentest, Hód-Mező-Vásárhelyt, Makót, Gyulát, Békést stb. elöntéssel, s ezen városok épitési módjánál fogva elpusztulással fenyegették.

Az idei alig mult áradás alatt különösen a Tisza balpartján, a Kőrös és Maros közt fekvő vidék, valamint Csongrád városa forgott legnagyobb veszélyben és megmentése kizárólag annak volt köszönhető, hogy azon gátak védelmét a kormány vette kezébe, és ezen az uton is csak nagyszámú katonaság és rendkivüli költségekkel volt az elért siker is megszerezhető.

Ellenben a Kőrösvölgyén több százezer hold mívelés alatti föld öntetett el, s a városok is csak a legnagyobb erőfeszitéssel voltak megmenthetők.

Az itt megjelölt töltések, mint már érintettem, részint községiek, részint társulatiak. Igy nevezetesen Békéstől Endrődig ármentesitő társulat nincsen s az ottani töltéseket a községek létesitették és tartják fenn. A Békéstől Endrődig terjedő ezen elhanyagolt községi töltések a folyó évben két helyen történt szakadás, először Tarcsánál s az itteni szakadáson kiömlő viz nagy vidéket boritott el s tett hosszabb időre használhatlanná, felnyomult Békésig, azt legnagyobb mérvben veszélyeztette, elpusztitotta Tarcsa község legtöbb házát s Mező-Berény községet is csak már korábban felépitett körtöltése védte meg. Gyománál történt a második szakadás s a kirontott árviz csak Szarvasnál volt egy keresztgát emelése által feltartóztatható s Gyoma maga hosszas és fárasztó küzdelem után volt megmenthető. Endrődtől kezdve lefelé Sz.-Andrásig három kis ármentesitő társulat működik a Kőrös balpartján, u. m. az endrőd-turi 5,094 holdnyi területtel, a halásztelki 11,458 hold, a kákafoki 33,869 holdani árterülettel.

Ezen nagy vidék töltésvonalainak rosz karban léte folytán, utasitottam Békésmegye közönségét, hogy a Békéstől lefelé terjedő árterület birtokosait rendes ármentesitő társulattá alakulásra hivja fel; a mi azonban mostanig a megyének ez irányban való törekvése daczára nem sikerült.

Az emlitett vidék töltéseit tehát az idei árviz a leirt állapotban találta. A községek és a bökény-mindszenti társulat az árvizvédekezést sem voltak képesek teljesiteni, s ennélfogva a beláthatlan következményű katasztrófák megelőzése tekintetéből az idei árviz alkalmával a védekezést, ugy a községi mint a társulati töltéseinél a mindszenti-apátfalvi vonal kivételével, teljesen a kormánynak kellett vezetni s teljesiteni.

A töltéseken 5000 katona, a fogadott munkások ezrei s nagy közmunkaerő volt elfoglalva.

Ezen törvényjavaslat szerint felhatalmazást kérek, hogy a Békéstől a Kőrös balpartján a Tiszáig, onnan a Tisza balpartján a Maros torkolatáig és a Maros jobb partján Apátfalváig terjedő védtöltéseknek teljes biztosságot nyujtó méretekkel leendő kiépitését, mihelyt a helyi viszonyok megengedik, azonnal megkezdessem és ugy folytattassam, hogy ezen töltésépités lehetőleg mielőbb, de legkésőbb 1882. év végére elkészüljön. A kormány általi kiépités azért szükséges, mert a kiépitendő töltések nagyrésze községi és magántöltés, ilyenek nevezetesen a Békéstől Endrődig, a Szt.-Andrástól a Tiszáig terjedő kőrösi töltések, a szentesi gátak, valamint a bökény-mindszenti társulat s a mindszent-apátfalvi társulatok közt töltés nélkül levő mindszenti határ sem tartozik egy társulathoz sem.

A 4-dik §. a Kőrös völgyén szükséges sürgős árvédelmi intézkedésekre ad felhatalmazást. Ezt azért kell kérnem, mert a Kőrös völgyén több halaszthatatlan intézkedés teendő, minő például az aradi társulat belvizeinek a Kőrösbe vezetése; a Fekete-Kőrös torkolatának megigazitása; több társulat megigazitása s több más hasonló tervek.”

 

Az 1881. évi 52. tc. a Tisza-völgy ármentesítése érdekében a kormány által végrehajtandó intézkedésekről rendelkezik. A közmunka- és közlekedési miniszter feladatává tette a Tisza bal partján a Körös és a Maros között fekvő terület árvédelmére szükséges, Békéstől a Körös bal partján a Tiszáig, onnan a Tisza bal partján a Maros torkolatáig és a Maros jobb partján Apátfalváig terjedő védtöltések megépülését. A Tisza jobb partján, Csongrád város védelmére szükséges töltéseknek teljes biztonságot nyújtó méretekkel való kiépítését, a helyi viszonyoktól függően úgy kellett megkezdeni, hogy a legszükségesebbek lehetőség szerint még 1881-ben, az egész töltés építése legkésőbb az 1882. év végére befejeződjenek. Az ármentesítendő területen az ártérfejlesztést az 1881. évi legmagasabb vízszint alapul vétele mellett kellett elkészíttetni. A Körös–Berettyóvidéken a nem természetes, vagy a nem célszerű határok szerint alakult vízszabályozási és ármentesítő társulatokat új beosztás szerint újra kellett szervezni, és ahol eddig még az érdekeltség nem alakult társulattá, ott létre kellett hozni. A törvény megállapította azt is, hogy a Tisza mentén felépített védtöltések egyes szakaszainak az árvíz lefolyása szempontjából hátrább helyezése.

---

[1] Bodoki Károly Vízügyi Múzeum Baráti Kör: A GÁTAK ŐREI A gátőri munka és a gátőri elnevezés történeti áttekintése. Összeállította a Bodoki Károly Vízügyi Múzeum Baráti Kör (Czakóné Czédli Jolán) 2015. http://www.kovizig.hu/baratikor/03-munkaink/02-poszterek/a-gatak-orei-a-gatori-munka-es-a-gatori-elnevezes-torteneti-attekintese-2015.pdf