Békés város a régi térképeken.

 

 

 

I.                   Bevezetés helyett:

Kihis, Kikis, Kikys, Kykys, KüküSs, Kükuss, KukuSs, Kukuso, 1696-os összeírásban Pikesch^[1], Bigesh, Bekes, Begkes, Bekesh, Bekesch, Békes, Bekeys, Bekeis, Bekes waros, Békés várossa…...

…….csak néhány térképi elnevezése Békés, vagy ahogy mi mondanánk, „Bíkis” városának. A név elíráson, elhalláson meg sem kell lepődni, hiszen szűkebb környezetünk nyelvéről már nyelvtudományunk megállapította, köznyelvünk é hangja két különböző, egy zártabb és egy nyíltabb é hang fejlődésének az egybeesése. Békés népnyelvében, mint a Tiszántúl több nyelvjárásában, a XVI. század előtti é annyira zártabbá vált, hogy akusztikailag teljesen összeesik az í-vel. Tehát a békési nyelv í-ző, néhány példa a földrajzi nevek esetében: bíke (bíkí-t, -k, -m, -d, -je, -jëk, -be; -s, -l, bíkessíg) ~ béke. Tulajdonnévi származéka: Bíkís, -t, -ënn, -re ~ Békés (község), Vagy a Dicsëri kert ~ Dícseri kert. A szó első tagjában í-zéssel van dolgunk, a mult században még Décsere kert néven közli egy 1805-ből való adat. Dítër ~ Díter (hn.). A régi adatok szerint helynevünk kb. 200 évvel ezelőtt még Détér volt.^[2]

Persze a régi okmányokban is különböző neveken hívták településünket: Bekes villa, Villa Bekys, Civitas Bekes, Opp. Bekes.[3] Ezek után nem kell meglepődni, ha a nem magyar ajkú térképkészítők sem a nevet, sem a település földrajzi elhelyezkedését helytelenül jelölték…volt, hogy Erdély területéhez tartozónak tartották, mint Danckerts 1690. évi, vagy vagy van Schagen 1729. évi térképén…....sőt, vannak olyan térképek, ahol két névvel, egymáshoz közel kétszer van feltüntetve Békés, mint például Van der Bruggen térképén, ahol Begkes és KüküSs néven, vagy Paolo Santini 1784-ben Erdélyről készült térképén, ahol Bighes és Kükuss néven is megtalálható…..

Pedig „Békésmegyének legrégibb és hajdankorban kétségen kívül legtekintélyesebb helye Békés, mint a melytől az egész megye nevét kapta. Keresztül folyta a Fehér- és Fekete-Körös.”^[4]

Szinte ugyanilyen, vagy hasonló leírást olvashatunk más szerzőktől is:

-          Bél Mátyás leírása alapján „Békés ősi mezőváros, hiszen róla nevezhették el az egész vármegyét. Síkságon fekszik, állóvizek és a Körösök egy befolyása következtében földje annyira vizenyős, hogy nem jogosulatlan, ha úgy tartják: a környező vizekben tömegesen tenyésző békák sokaságáról kapta nevét.”^[5]

-          Békés a Körösvidék déli oldalára települt, ármentes szintre, ott „ahol a Békés-csanádi löszhát lejtősödő keleti területein kialakult mezőségi talajokat fokozatosan az öntéstalajok váltják fel. Eredetileg vizes rétség és mocsárvilág…, a lecsapolások és a folyószabályozások óta tőzeges, szurokföldes és réti talajokkal fedett régi folyómedrek kusza labirintusával beszőtt, nyáron aszályos kultúrmezőség.”^[6], írja Becsei József.

-          Dóka Klára leírása szerint Békésnél egyesült Fehér- és Fekete-Körös. Az egyes folyószakaszokat nemcsak a középkorban, hanem még a következő évszázadokban is különféleképpen nevezték. A Békés-Köröstarcsa közti szakasz volt a 17-18. században a Kettős-Körös, melyet Egyesült Körösnek is hívtak, sőt a források egy részében a Fekete-Körös folytatásaként is előfordul.^[7]

-          A település képét a Fekete- és Fehér-Körös határozta meg, a korabeli térképeket tanulmányozva szembetűnik, hogy az erek, fokok, vízfolyások kanyarulatai hálózták be nemcsak a város határát, külső területeit, hanem magát a város belső területét is. A város leírása sem mentes a földrajzi adottságoktól: „Ezen szakasz napkelettől kezdődik mint a Kiskörös a Fekete-Körösbe szakad, és végződik, amint András foka a Kis Körösből kijő. Délről ütközik, a Medves folyásával. Napnyugattól kezdődik, ahol ma Medves foka a Fejér Körösből kiszakad és a Fejér Körös folyásával mégyen a Vicza érig, onnan a Város Szénáskertek felé az Égető halomig. Északról az Égető Halom mellett megyen által a Nagy Körösön a Jégvermi Kertek végső árkai mellett ér a Déts erre fokán Az András Foka eredetéig.”

1784-ben a város területén 5, illetve 6 városrészt különböztettek meg: „Az első része a Városnak, mely a Fejér és Fekete Körösök között fekszik, Napkeletre neveztetik Malom Végnek,

A Második, melly a Fejér Körös Délről való oldalán fekszik, Újvárosnak,

A Harmadik, melly azon oldalon, a két Körös egybe szakadása alól, Napnyugatról, a régi földvárig nyúlik, Ibránnak, és Hatháznak,

A Negyedik, melly a Fekete Körös Éjszakról való oldalán fekszik Bánhidának.

Végre pedig a város közepén, ahol a Katolikusok Kápolnájok, felkészíttetett, és jövendőre Szép Szent egyház, vagy Templom a két Körös összefolyása között fog építtetni Zugnak mondatik.”^[8] – írja Molnár Ambrus.

-          „A Fekete-Körös mentén fekszik Pikesch (Békés) 2 mérföldnyire innen, mintegy 200 ház állt, de most minden romos”^[9] – írta Lindner Ferdinánd Keresztély, a török kivonulása után a budai kamara által kinevezett tiszttartó 1696-ban.

-          Implom József szerinti település leírás: Néhány mai Békés megyei helység leírása 1783-ból: Békés város. 2. A templom, magazin és a magtár téglafalúak. - 3. A Fejér-Göres (Fehér-Körös) és a Fekete-Göres ezen a helyen folyik egybe, mind a kettő csendes folyású, omlott partú, 29 öl széles, 2-3 (láb) mély, partjaik könnyen leomlanak.
5. Ezt a vidéket a Körösök tavasszal többnyire elöntik, úgyhogy a körülötte fekvő helységekhez csak hajón lehet eljutni, - 6. Az utak és országutak (csak) száraz időben használhatók.^[10]

-          „Az első Része a' Városnak, melly a' fejér, és fekete körösök között fekszik, Napkeletre

neveztetik Malom végnek.

A' Második, melly a' fejér körös Délről való oldalán fekszik, Uj-Városnak.

A' harmadik, melly azon oldalon a' két körös egybe szakadásán alól, Napnyugatról a' régi föld-Várig nyúlik, Ibránnak, és Hatháznak.

A' negyedik, melly a' fekete Körös' Éjszakról való oldalán fekszik, Bánhidának.

Végre pedig a' Város közepén, a'hol a, Katolikusok' Kápolnájok, felkészittetett, és jövendöre Szép Szent Egyház, a'vagy Templom a' két Körös össze-folyása között fog-épittetni, Zugnak mondatik.”^[11]

-          Fényes Elek leírásában: Békés: „Szinte találtatik itt egy patika, ’s mind a’ két Körösön egy egy erős tölgyfa hid, ’s nagy vendégfogadó. Határa lapályos; legelőjét a’ viz gyakran elönti, de szántóföldjeik, mellyek a’ napnyugoti részen vannak, árvizeknek nincsenek kitéve.”^[12]

-          Következzék néhány néhány idézet Vályi András 1799. évi országleírásából, így látta a nagy utazó a Körös- és Berettyó-vidéki falvakat és mezővárosokat a 18. század végén: „Békés: Sík helyen, tavak közt, és a Körös vizeknek öszvefolyásainál épült, széjjel terjedett közönséges épületeivel. Némellyek a békáknak sokaságától gondolyák első elneveztetését, mellyek elég bőven tenyésződnek körül lévő vizeiben, vagy talán békés helyről neveztetett Békésnek... Veteményei kiváltképen jók, kivévén az ollyan helyeit, mellyeket a víz el szokott néha önteni... Legelője, ha a víz nem bántya, minden marhainak elég, réttyei jók, malma nádassá elég, szölös kertyei is vannak. Némellyek a Körös vizén lápokkal járnak.^[13]

-          Blazovich László közlése szerint Gyulától észak-nyugatra a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál továbbá a Csíkos-ér, a Vica és más kisebb vízfolyás mellett alakult ki Békés, amely nemcsak névadója volt megyéjének, hanem az egész középkor során jelentős települése. [Néphagyomány szerint a Vica ér nevét azért kapta, mert sok hal „vickándozott” benne.] Másik tanulmánya a település belső felépítéséről ad képet: a „város utcáiról csak a 16. századból maradtak ránk adatok. A gyulai uradalom 1525. évi Szent György napi adójegyzékéből értesülünk három utcájának: Forrószeg – 38 adózó -, Malomszeg – 52 adózó - és Bánhid utca – 19 adózó - nevéről. 1527-ben említik először a Szent Pál malmot, adatok utalnak az intenzív halászatra, bortermelésre, állattenyésztésre.

 

Ugyanezek az utcák szerepelnek az 1567-es defterben, amelynek elején utcanév említése nélkül szerepel az adózók egy része. 1579-ben az utcák száma a Kastélyzuggal szaporodott.

A 16. században a magyar összeírásokban szerepel még a Hosszúaszó utca.

A 16. századi város öt utcájának a neve maradt tehát ránk, és közülük háromnak, a Malomzugnak, a Kastélyzugnak és Bánhidnak a helye a belterület fő részeinek és utcáinak neveként máig fennmaradt. A Hosszúaszó utca a vízfolyásokkal rendkívül tagolt település egyik kiszáradt patakjának egyik vagy mindkét partján állt, a Forrószeg utca pedig talán a Fehér-Körös bal partján. Békés két malmával (az egyik 6 majd 8 kövű, a másik két kövű), vásárával, piacával és híd vámjával, amelyek külön tételként szerepelnek a defterben, a 14-16. században mozgalmas, lüktető életű város volt.”^[14]

Az 1525. évi gyulai uradalom Szent György-napi adójegyzéke utcák szerint sorolja fel az adózókat: „Békésen a Forrózugban lakott Varga Orbán és még 37 ember. A Malomszeg-utcában Gelyén Péter és még 51 ember, a Bánhíd-utcában Bujdosó Orbán és még 18 ember.”^[15]: „Bekes: Forrozeegh. Relicta Urbani Warga ... et alii 37. Malomzegwcza. Petrus Gelyen juratus . . . et alii 51. Banhydwcza. Urbánus Budoso . . . et alii 18.”^[16]

Ugyanezek az utcák szerepelnek az 1567-es defterben, amelynek elején utcanév említése nélkül szerepel az adózók egy része. 1579-ben az utcák száma Kastélyzuggal szaporodott. A 16. században a magyar összeírásokban szerepel még a Hosszúaszó utca. A 16. századi város öt utcájának a neve maradt tehát ránk, és közülük háromnak, a Malomzugnak, a Kastélyzugnak és Bánhidának a helye a belterület fő részeinek és utcáinak neveként máig fennmaradt.
A Hosszúaszó utca a vízfolyásokkal rendkívül tagolt település egyik kiszáradt patakjának egyik vagy mindkét partján állt, a Forrószeg utca pedig talán a Fehér-Körös bal partján. Békés két malmával (az egyik 6 majd 8 kövű a másik 2 kövű), vásárával, piacával és hídvámjával, amelyek külön tételként szerepelnek a defterben, a 14-16. században mozgalmas, lüktető életű város volt.^[17]

„1527-ben Hosszúaszót nem számítva, a másik három részen 112 család lakott, még pedig a Malomzugban 53, Forrózugban 39 és Bánhidán 20; ha egy családra átlagosan öt lelket számítunk, akkor a lakosság száma 1527-ben 560 lélek. De ebbe a számba a zsellérek bajosan vannak beleszámítva: 1563-ban a várost 515 család lakja, tehát a lakosság 2575 lélek.”^[18]

A város neve               Évszám                       Utcák száma               Lakosság száma
Békés                          1567                           5                                  2555
                                    1579                           4                                  2280^[19]

Érdekes történetű a jelenlegi város Bánhída nevű településrészének története: A 15. században ..a Maróthyak túl a Körösön egy új falut telepítettek, amelyet minden bizonnyal az általuk építtetett és a két települést összekötő hídról Bánhidának neveztek. Nem tudjuk meghatározni a falu telepítésének pontos idejét, de az bizonyos – már csak a nevéről ítélve is -, hogy a Maróthyak földesurasága alatt települt.  Később Bánhida beolvadt Békés városába. 1525-ben már mint Békés egyik utcája, Bánhyd utza néven szerepelt, és lakosainak száma az egész város lakóinak egyharmadát közelítette meg.^[20]

Bánhida a 15. században közvetlenül Békés mellett a Fekete-Körös túlsó oldalán, a Maróthyak által létesült városrész. Eleinte kétségtelen, hogy külön helység volt. A 15. században kelt okmányokból legalább is ez állapítható meg. 1479-ben például az egyik idevaló embert így nevezik meg: Nicolaus Naghy jobbagiones…de Banhyda. 1525-ben a Gerla és Békés közötti határ megállapításánál Nobilis Valantinus Gyeorfy de Banhyda vallomását is figyelembe vették.

1525-1528-ban a gyulai uradalom censusjegyzékében Banhydwcza, az 1567. évi és az 1579. évi török defterben Banhid mahalle (városrész) formálisan fordul elő, mint Békés városának egy része.^[21]

További érdekesség a következő esemény: Szatmár, 1564 június 14. -én a gyulai királyi biztosok Miksa királynak a következőt írják: „A békési polgárok kérése, hogy a hosszúaszói utcát a városhoz csatolják s azáltal várszolgálatukat is jobban teljesíthessék: A békésiek könyörögnek, hogy azt az útcát, quousque Rectoratus ille reformabitur oppido incorporare kegyeskedjék, hogy Gyula vára iránti szolgálatukat könnyebben teljesíthessék: et quo levius oneribus miseri coloni sufficere queant.”^[22]

 

Pesty Frigyes szerint a város belső felépítése a következő: „A város 5 részre (tizedre) van felosztva, u.m. Malomvég, Bánhida, Ibrány, Hatház és Újvárosa.
Malomvég a fehér és fekete Kőrőzs közt nyúlik el, s csakis ezek összefolyásánál végződik, és igy ezen város rész félszigetben van — nevét nyerte hajdan ezen város rész végén levő vizimalomtól.
Bánhida a fekete Kőrőzs jobb partján s Malomvéggel hid által van össze kötve. Ezen város részben van Bánát és Katonaváros.

Ibrány a fehér Körős balpartján. Ezen város rész legemeltebb helyen fekszik, s a tőrök uralom alatt a város nagy részét csak is e tette. Nevét nyerte Ibrány passáról ki az egész város népe felett korlátlan uralmat gyakorolt. - Ezen város részben van Kastély, hói Ibrány passának lakása volt.
Hatház Kezdetben ezen városrésznek emelvényesb helyein elszórva csak hat ház létezett.
Itt van Párizs és Babilon - az első nevét nyerte hideget, meleget és dolgot kerülő czigány lakóiról az utóbbik pedig onnan, hogy ezt külömbféle ajkú és vallású egyének szálották meg.
Újváros a fehér Kőrőzs bal partján, s mivel ezen tér lapaj fekvése miatt csak nem minden évben vizzel bonttatott el, a négy város-rész már régen fenállott, ennek dombosabb része egyedül temetkezésre használtatott; s csak is ezen oldalnak gátak általi megmentése után osztatott ki házhelyeknek, s mint legújabb városrész Újvárosnak neveztetett.”^[23]

 

Békés lakosságát a XVI. század közepén 2000-2200 főre tehetjük. A Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál fekvő mezőváros nemcsak védelmi szempontból volt kedvező fekvésű, de a Délnyugati járás igen sűrű betelepültsége miatt jelentős vonzáskörzettel is rendelkezett. Lakosságának összetételére jellemző, hogy forrásaink szerint igen nagy volt a szegények száma. Az 1560-as évek elején az adó alól mentesült, kereszténypénzt fizető családfők száma 3-4-szeresét tette ki az adóköteles családok számának. 1562-ben 94 családnak volt vetése, 318-nak viszont nem.^[24]

Békéstől nyugatra ért véget a Körös-Maros hordalékkúpja, amely a viszonylagos magas fekvése miatt nem volt vízjárta területe, szemben a város keleti oldalán levőkkel, amely rendszeresen elöntött terület volt.

 

Becsei József az alábbiak szerint foglalta össze a település földrajzi helyzetét: „Morfológiai szempontból Békés mai területe jórészt a „hajdani mocsarak mélyfekvésű” síkjához tartozik…”^[25]

A településre pedig a legelső megtelepedéstől kezdve döntő befolyást gyakorolt a víz, Békés számos adottságát a víz határozza meg: szántó csak a határ nyugati oldalán volt, jórészt csak a Békés-csanádi löszhát területére terjedt ki a szabályozás előtt, a mélyebb fekvésű területeket részben időszakosan, részben állandóan víz borította. A határt erek, folyóágak kusza labirintusa szőtte át, helyenként nyílt „tófelületté” terebélyesedve.^[26]

 

A Körösök, valamint árterük három oldalról biztosított természetes védelmet az itt megtelepülő lakosságnak, csak a nyugati, ármentes, magasabban fekvő lőszhát felől volt könnyebben megközelíthető. Mint védelmi erősség és mint átkelőhely fontos utak csomópontjává vált, itt találkoztak nyugat felől érkező szárazföldi utak, valamint az Erdély felé is kapcsolatot jelentő viziutak.^[27]

 

II.                Magyarország ókori és kora középkori térképeken:

A.) Kezdetek:

A Kárpát-medencét ismereteink szerint először a Kr. u. 2. században élt alexandriai Ptolemaiosz földrajzi munkájának térképei ábrázolják. részletes, görög nyelvű leírását adta az akkori ismert világnak, illetve leírásai alapján feltehetően el is készítette a világ 26 szelvényre osztott térképét, és egy összefoglaló világtérképet. A részletes térképek közül három ábrázolja a Kárpát-medencét, az akkori római tartományokat. A másik térkép egy keskeny pergamentekercsre rajzolt, a római birodalom úthálózatát bemutató térkép volt.

 

2. Pannónia térképe az első nyomtatott Ptolemaiosz Kozmográfiából (Bologna, 1477).

 

Munkájának különleges jelentőségét reneszánszkori újrafelfedezése és az európai térképészetre gyakorolt óriási hatása adja: a 14. század első évtizedeiben fordították latinra, majd kéziratos formában másoltak és terjesztettek Európa-szerte. Nyilvánvaló volt azonban, hogy az ókori földrajzi ismeretek már nem feleltek meg a kor igényeinek, ezért a térképeket átszerkesztették, majd újabb lapokat (tabula nova) csatoltak hozzájuk.

Az ókori térképészet szórványos emlékei között kitüntetett helyet foglal el az egyetlen ránk maradt úttérkép, egy rajzolt útikalauz, amely egy 4. századi munka középkori másolata. A Római Birodalom úthálózatát mutatja be igen különös grafikus formában, hiszen a térviszonyokat csak az útvonalak mentén igyekszik szemléltetni. A Kárpát-medence területe a Duna és a Száva mentén elnyúló keskeny sáv, amely a Dunántúl és Erdély főbb útjainak és néhány településének ad helyet.

A Kárpát-medencét elfoglaló magyarokat a honfoglalás utáni évszázadban keletkezett ún. Angolszász-térkép (Anglo-Saxon map) mint a hunok leszármazottait jelöli (hunorum gens). Az 1235 körül készült nagyméretű oltárképen, a németországi őrzési helyéről elnevezett Ebstorfi térképen azonban már azt olvashatjuk, hogy most Magyarország a hunok egykori földje (Pannonia inferior quae nunc Ungaria).

A Földközi-tenger medencéjében a 13. századtól a mágnestű segítségével történő nyílttengeri hajózás térképei, a portolánok tűnnek fel. Ezeken a pergamenre rajzolt és nemegyszer díszes ábrázolásokon igen jellemző az irányvonalak és szélrózsák alkalmazása. Tengeri térképek lévén a szárazföldet nemigen ábrázolták, ezért kivételesnek mondhatók Angelino Dulcert 1330 körül készített portolánjai, amelyek elsősorban a vízrajzot emelik ki, de jónéhány magyar települést is feltüntetnek, csakúgy, mint a mallorcai Abraham Cresques híres Katalán atlasza. Ezek a térképek már a középkori állapotoknak megfelelő, kortárs ismereteket tükrözik a Kárpát-medencében európai hatalommá vált Magyar Királyságról.

3. Angelino Dulcert portolánjának (1339) magyarországi részlete.

B.) A magyar térképészet kezdetei:

A Kárpát-medencében a tájékozódás feltételei a földrajzi környezet következményeiből, a medence-jellegből fakadnak: a síkságot keretező hegyek között a völgyek hálózata teszi lehetővé a tájékozódást és a haladást. A csermelyek, patakok, folyók mindig is lefelé, egyben a medence belseje felé mutató természetes kalauzok voltak. A magaslatokról nagy térségek láthatók át, ám a medence belseje felé haladva az alföldeken, az egykori mocsarak, lápok, ártéri erdők világában a tájékozódás megnehezül és a szeszélyesen kanyargó vízfolyások is megbízhatatlan vezetőkké válnak.

Anonymus nemcsak első történetírója a magyarságnak, hanem első földrajztudósa is. Anonymus krónikájában 166 magyarországi helynevet számolhatunk össze, amelyek így oszlanak meg: hegynév 9, halomnév 9, folyónév 49, tavak, mocsarak neve 9, erdőségek neve (ezek részben hegységek) l0, homokpuszta l, táj, vidék neve 13, várak neve 54, hely (locus) 17, rév 9, gyepű, kapu 3, országnév 3.

Különösen pontosak a keleti tájak ábrázolása: ez úgy lehetett, hogy a Anonymus közép-tiszai származású ember volt, aki itt élte fiatalabb éveit, s így sokat mozgott ezen a területen, s megismerhetett olyan jelentéktelen topográfiai elemeket is, mint pl. Ketelpataka, Istoros patak, Szeghalm (Szeghalom), stb. Esetleg egy másik magyarázata lehet a közép-tiszai vidék részletes topográfiai ismeretének az, hogy esetleg, mint valamelyik itteni hiteles hely (pl. Lelesz) határjárójaként dolgozhatott e tájon, s így jutott közelebbi kapcsolatokba ezekkel az apró patakokkal, halmokkal. Úgy látszik, hogy a Tiszát végigjárta, különben nem lehetne annyi ismerete mellékéről, s járnia kellett a Körösök és a Szamos völgyében is, de a Budától délre eső Duna-szakaszról már csak hallomása lehetett.^[28]

 

A hazai, kora középkori földmérés kezdeteinek a határjárások során készült határrajzokat, illetve a földterületek közötti határvonalak kitűzését tekinthetjük. A határjárás gyakran a hiteles hely kiküldöttének közreműködésében, tanúvallomásokra alapozódtak. Ezekről viszont – köszönhetően a hiteleshelyek későbbi pusztulásának is – kevés dokumentum maradt fenn.

Mátyás király reneszánsz udvarában számos olyan híres tudós megfordult, akiknek munkája kapcsolatba hozható térképek készítésével. A legnevesebb csillagászok a német Johannes Regiomontanus és tanítványa Georg Peuerbach, valamint a lengyel Ilkusz Márton (Marcin Bylica) voltak. A királyi udvarban dolgozott az olasz Francesco Rosselli (1447–1513?) is, aki Budáról hazatérve Firenzében térképészként működött. Rosselli együttműködött a kozmográfus Henricus Martellus Germanussal, akinek kéziratos Közép-Európáját 1491 körül nyomtatásban is megjelentette.

 

4. Henricus Martellus Közép-Európájának részlete (1491 körül).

---

[1] Domokosné Megyesi Éva – Domokos Tamás: Adatok Békés megye térképtörténetéhez a XVI. század elejétől 1918-ig. Békéscsaba, 1988. 15. oldal

[2] Szabó István: Az í-zés esetei a békési nép nyelvében. Debrecen 280-281. oldal

[3] Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. KÖTET BÉKÉSMEGYE. Budapest, 1890.

[4] id. Somlyai Gábor: Emlék Irat Békés Városának a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig. Békés, 1894. 29. oldal

[5] Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993) 25. oldal

[6] Dr. Becsei József: Békés funkcionális településföldrajza. Földrajzi Értesítő 1963/4. 463-464. oldal

[7] Dr. Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997.) 22. oldal

[8] Molnár Ambrus: Békés pusztulása és újjászületése. (Egy református mezőváros a 15-18. században) Budapest, 1999. 145. oldal

[9] S. Turcsányi – Seres – Mucsi – Szojka: Fejezetek Békés Város történetéből. Békés, 2019. 75. oldal

[10] Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695–1848 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 4. (Békéscsaba, 1971.) 36. oldal

[11] Petik Ambrus: Békés megye leírása. 1784. Gyula, 1961. 9-10. oldal

[12] Fényes Elek: Magyar országnak, ’s a’ hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiaia tekintetben. Negyedik kötet. Pest, 1839. 13. oldal

[13] Dr. Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006) 81. oldal

[14]Dr. Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. 76. oldal, Dél-Alföldi évszázadok 17.

[15] Dr. Vitéz Durkó Antal: Békés Nagyközség története. Békés, 1939. 34. oldal

[16] Dr. Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.) 91-92. oldal

[17] Dr. Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. Dél-Alföldi évszázadok 17. 76. oldal

[18] Dr. Vitéz Durkó Antal: Békés Nagyközség története. Békés, 1939. 37. oldal

[19] Dr. Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. Dél-Alföldi évszázadok 17. 82. oldal

[20] Molnár Ambrus: Békés pusztulása és újjászületése. (Egy református mezőváros a 15-18. században) Budapest, 1999. 7. oldal

[21] Molnár Ambrus: Békés pusztulása és újjászületése. (Egy református mezőváros a 15-18. században) Budapest, 1999. 78. oldal

[22] Dr. Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.) 389. oldal

[23] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983.) 21-22. oldal

[24] Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976) 16. oldal

[25] Dr. Becsei József: Békés, az átalakuló agrárváros. Békés, 1972. 7. oldal

[26] Dr. Becsei József: Békés, az átalakuló agrárváros. Békés, 1972. 11. oldal

[27] Dr. Becsei József: Békés, az átalakuló agrárváros. Békés, 1972. 14. oldal

[28] Fodor Ferenc: A magyar földrajztudomány története. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet Budapest, 2006. 9. oldal