Békés város a régi térképeken. 5. rész:
I.
A „PARVUS ATLAS
HUNGARIAE”:
A végvári harcok korában nem volt lehetőség nagy
felmérésekre, viszont igen gyakran volt szükség térképvázlatokra, látrajzokra,
erődítési tervekre. Magyarországon számos külföldi – olasz és német – mérnök
dolgozott ezidő tájt. 1689-ben, alig három évvel Buda visszavétele után jelent
meg az első, hazánkat ábrázoló atlasz, a Parvus Atlas
Hungariae (Magyarország Kis Atlasza). A könyvecske valóban kicsiny, de a
lapokból az ország 1: 1 500 000 méretarányú nagy térképe rakható össze. A
kiváló rézmetszésű mű 38 darab, egyenként 14,5x11,9 centiméteres térképoldalon
mutatja be Magyarországot. A kiadvány ismerteti a vetületek szerkesztését,
áttekinti az ország földrajzát és névmutatót is tartalmaz, benne 2605
helynévvel, valamint 119 víznévvel.
A munka az olasz Fabius Anton Colloredo őrgróf vizsgafeladata volt, amelyet a magyar jezsuita professzor, Hevenesi Gábor irányításával Bécsben készített.
A térképi tartalom nem helyszíni munka, hanem régebbi
térképek és az ország ismeretének eredménye. Mivel a mű röviddel a török időket
követően készült, igen valószínűnek tűnik, hogy nem saját felmérések, hanem más
térképek alapján szerkesztette atlaszát a szerző. A koordináták pontossága
azonban jobb, mint elődei térképein, tehát nem azok egyszerű másolása,
átszerkesztése, hanem az adatokat javította egyéb források (talán egyes
települések közötti utazási idők) alapján.
19.
Részlet Colloredo PARVUS ATLAS HUNGARIAE c. térképéről.
Colloredo térképén Békés Kykys néven, a Sarkadi-tótól
(Zarkad Lacus) dél-keletre található. Felismerhető a térképen törökkori
palánkvárával Szarvas (Saravaz), miközben azt a békésivel egyidejűleg a
visszahúzódó törökök gyújtották fel, Mezőberény (Bireg), Póhalom (ma
Gyomaendrőd része), Edeles (Edelez, ma Köröstarcsa része), Zsadány (Zadána),
Füzesgyarmat (Giarmath), és természetesen várával együtt Gyula.
A zsebatlasz ismerteti a szerkesztés alapelveit,
áttekintést ad az országról, és névmutatójában felsorolja az ábrázolt több mint
kétezer földrajzi nevet. Hevenesi a magyar megyék kéziratos
térképeit is összegyűjtötte. A térképek méretaránya német mérföldben van
megadva. Egy német mérföld nagyjából 7410 méternek felel meg. A térképek
tájolása többnyire északi. A domborzatábrázolás halmos, a magyarországi lapokon
van növényzetábrázolás, az erdélyieken nincs. A vízrajz viszonylag részletes,
pontossága hagy némi kívánni valót maga után. A települések ábrázolása három
kategória (alaprajzos, tornyos–oldalnézetes és tornyos-körjeles települések)
elkülönítésével történik úgy a magyarországi, mint az erdélyi megyék esetén,
csupán a jelek rajzai eltérőek a két országrészben. A határokat pontozott
vonallal ábrázolják. Úthálózat nincs egyik megyetérképen sem.
Hevenesi (Kishevenesi) Gábor (1656–1715) jezsuita pap,
bölcseleti és teológiai doktor a Vas vármegyei Miskén született nemesi
családban. 15 évesen lépett be a jezsuita rendbe. Nagyszombatban, Grazban, majd
Bécsben is tanított retorikát, bölcseletet és teológiát. Utóbbi helyen többször
is volt a kollégium rektora, Nagyszombatban a bölcsészeti kar dékánja. 1700-tól
1706-ig, majd 1710-ben ismét a bécsi rendi kollégium rektora, közben a bécsi
Pázmáneum igazgatója. 1711-től a magyarországi jezsuita rendtartomány
elöljárója lett. Kutatásai kezdetén egyháztörténettel foglalkozott, majd
1695-től tudományos munkássága a történeti források felkutatása irányába
fordult. Bécsben halt meg, haláláig munkatársa és tanácsadója Kollonich Lipót
esztergomi érseknek, de véleményét nemegyszer kikérte I. Lipót császár is.
1686-ban éppen Kollonich megbízásából kezdeményezte a magyar történelem
forrásainak összegyűjtését, s fölhívása nyomán a különböző családi és egyéb
levéltárakban található iratok, oklevelek, adománylevelek és kánoni látogatások
másolataiból 91 kötetnyi kézirat gyűlt össze, melyeket az ELTE Egyetemi
Könyvtárának Kézirattára őriz (Collectio Hevenesiana). Irodalmi működésének
három évtizede alatt több mint harminc könyve jelent meg nyomtatásban. Számos
egyházi vonatkozású művén kívül munkatársaival együtt elkészítette Magyarország
első atlaszát, az Atlas Parvus Hungariae-t. Ez az első atlasz, amely csak
hazánk területét ábrázolja.
Ezek a kéziratos lapok azt bizonyítják, hogy kisebb
területekre, esetleg megyékre vonatkozó grafikus térábrázolások a hódoltság
korában is léteztek, a Török Birodalomhoz tartozó országrész térképészetéről
keveset tudunk.
Hevenesi szerepet vállalt a török alól újonnan
felszabadított Magyarország közigazgatási újjászervezésében is. A császár azt a
Kollonich Lipót püspököt (később esztergomi érseket) bízta meg a visszafoglalt
területek katonai, pénzügyi és közigazgatási átalakításával, aki Hevenesivel
igen bizalmas viszonyt ápolt, aki többek között gyóntatójaként és
tanácsadójaként is tevékenykedett. Hevenesinek ekkor nyílt alkalma széles
földrajzi és matematikai tudásának kamatoztatására és ekkor ismerhette meg a jó
és könnyen kezelhető térkép hasznát. Talán ennek eredményeként születtek meg az
ő közreműködésével készült kartográfiai munkák, amelyek révén a 17. század és a
magyar térképészet egyik legjelentősebb alakjává nőtte ki magát. Kartográfiai
szerepvállalása azért is jelentős, mert az első olyan személyek közé tartozik,
akik az addig szépen fejlődő magyar térképészet felívelését megszakító török
hódoltságot követően kartográfiai alkotásokat jelenítettek meg.
A MAPPÆ COMITATUUM REGNI HUNGARIÆ megyetérkép sorozat
69 kéziratos megyetérképet tartalmaz – ebből 50 a korabeli Magyarországhoz,
Erdélyhez tartozik, továbbá része a sorozatnak egy kézzel rajzolt térképlap,
amely Esztergom és Komárom vármegyék határvidékét ábrázolja.
A mások felméréseit is felhasználó Hevenesinél bőven
találunk példát nemcsak a települések nevének elírására, hanem azok
elrajzolására is: Békés (Kikis) f. h.42¤ 39’; f. sz. 46¤ 42’ elrajzolása
különösen szembeötlő, hiszen a Körös bal oldalára került Gyulától délre f. sz.
05’ távolságra. A mai adatok szerint Békés Gyulától északra f. sz. 8’
távolságra helyezkedik el. Békéssel kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni,
hogy már Lázár térképen is ezen a helyen található és ugyanezzel a Kikis
elírással.
Ezek alapján is feltételezhető, hogy Hevenesi nem csak
ismerte, de forrásként is használta Lázár térképét.[1]…pedig
Hevenesi-féle koordináták pontossága jóval nagyobb, mint elődeiké.
II.
Új felmérések a
török uralom után, a megyetérképezés kezdetei:
A felszabadító háborúk nyomán, és utána megnyílt a
lehetőség az ország újabb felmérésére. A török hódoltság hosszú
időszakában Magyarország térképi ábrázolásának jobbítására kevés lehetőség
adódott, e téren lényeges változások nem történtek, nem történhettek. Az ország
korabeli térképeinek hiányosságai, pontatlanságai a kortársak körében is jól
ismert és bírált volt.
1686-ban, Rómában, a pápának ajánlva jelent meg a
felszabadulás első évében Giacomo Giovanni
Rossi 86x57 centiméter nagyságú, 1:800 000 méretarányú,
kézzel színezett rézmetszete Magyarországról.
A jelentősebb településeket több névvel (pl. Csanádot
magyarul, németül és latinul is feltüntetni, ezt jelzi a nevek utáni betű:
H=magyar, A = német, L=latin). Temesvár és Gyula várán még török félhold
látszik. Szeged, Csanád, Szarvas és Csongrád visszafoglalása folyamatban van
(Piazze Conquistate). A helyek elhelyezése zavaros, követi a régi térképek
hibáit: Kutos— Kutas, Zetethorina—Stettorina, Csaba—Czar. A névkettőzések
különböző alaptérképek felhasználásáról vallanak, és ez a későbbiekben sokszor
- Békés is két névvel - jelenik meg.
20. Települések
kettős megjelenése Rossi térképén.
A sikeres felszabadító hadjárat idején gyors munkával
készített térkép magán viseli a régi hibákkal terhelt örökséget, de ennél
jobbat, hitelesebbet még a pápa számára sem tudtak előállítani.
Luigi Ferdinando Marsigli (Bologna, Itália, 1658. júl.
10. – Bologna, Itália, 1730. nov. 1.) kiemelkedően fontos szerepet
játszott ebben az új felmérésekben. Marsili gróf hidro-kartográfus, botanikus,
régész, hadvezér és műgyűjtő is volt egyben: az osztrák hadsereg ezredeseként
jelentős szerepe volt Buda várának a törököktől való visszavételében és a
későbbi ütközetekben.
Munkatársával, a német Johann Christoph Müllerrel
felmérte és feltérképezte a Duna partvonalát: 1709-ben jelent meg a kb. 4500
névrajzi elemet tartalmazó, Johann Christoph Müller által készített "Mappa
Gerenalis Regni Hungariae" című térképmű, amely bár az eddigi legpontosabb
ábrázolás volt, a vízrajzi és domborzati hiányosságok miatt nem volt alkalmas
hadvezetési célokra, de ekkor került a folyó nagyjából a helyére. Marsigli
részletes Duna-térképe hatkötetes monográfiájában jelent meg (Amszterdam,
1726). Emellett – és ezt a térképtörténet legalább ilyen jelentős
teljesítménynek tekinti – számos ún. tematikus térképet is készítettek a
Kárpát-medencéről, például az ország vízrajzi viszonyairól, bányászatáról,
régészeti lelőhelyeiről, sőt az ország és a tágabb régió első kereskedelmi
szempontú úttérképét is megalkották, ám ez utóbbi csak kéziratos formában
maradt fenn. Mindegyik mű az európai tematikus kartográfia jeles alkotása.
Marsigli és munkatársa együtt dolgozott a karlócai
békekötés (1699) idején a délvidéki határ
kijelölésében. Müller Marsigli segítségével készítette el az ország
helyszíni felvételezésén alapuló új térképművét 1709-ben. A négy lapon,
kétezerötszáz példányban megjelent térképet a Magyar Kamara adta ki.
Az első, a nagyközönség számára készült hivatalos térkép sokat
javított az addigi két évszázad torzképein.
Térképeztette a Dunát és összeállította a Duna mentén
található vadon termő növények katalógusát. Az 1693–94 évi árvízről térképei és
mederfelvételei a Duna első vízrajzi felvételei, amelyek az árvizek magasságára
vonatkozó feljegyzéseket is tartalmazzák.
1722-ben jelent meg Leopold Franz Rosenfeld mérnök-kapitány
Gyula városáról készült színezetlen, német nyelvű térképe, amely utcahálót
utcanevek nélkül, az épületeket alaprajz szerint ábrázolja. A térkép érdekessége,
hogy két térképről beszélhetünk: a fő térképen Gyula szerepel, míg a bal alsó
sarokban, kisebb méretben Békés vármegye jelenik meg: a megyei térképen jól
beazonosítható „Bekes”, és földrajzi elhelyezése is elfogadható a korábbi
ábrázolásokhoz képest.
A Rosenfeld által készített megyetérképen a nagyobb
települések között – ma már azokba beolvadt – kisebb települések is
megjelennek, meglepő módon helyes névírással.
21. Békés
vármegye Rosenfeld térképén.
1799-ben Londonban adta ki John Cary Magyarország
részletes, színezett térképét, amely Horvátországot, Szlavóniát, Erdélyt és
Felső- és Alsó-Magyarországot tartalmazza, város- és falunevekkel, kicsit
angolos írással. Magyarország területe két részre került felosztásra: a keleti
Felső- és a nyugati Alsó-Magyarországra, a térképen 44-es sorszámmal végre
megjelenik „Bekes” vármegye, amely Felső-Magyarországhoz került besorolásra.
Cary térképén Békés angolos, „Bekesh” névvel jelenik
meg, más angol szerzőnél „Bekish” néven szerepel, sőt van olyan angol térkép,
amelyen Zaránd vármegyéhez (Comitatus Zaradiensis) tartozónak tüntették fel….
[1] Domokosné
Megyesi Éva – Domokos Tamás: Adatok Békés megye térképtörténetéhez a XVI.
század elejétől 1918-ig. Békéscsaba, 1988. 17. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése