Békés város a régi térképeken.  6. rész:

I.                   A tudományos térképezés hazai megteremtője: Mikovinyi Sámuel:

A török kiűzése után a birtokaikba visszakerült földesurak – hosszabb vagy rövidebb időre – már a XVIII. század első felében foglalkoztattak mérnököket az újjátelepítések lebonyolítása, a falu- és birtokhatárok kijelölése, az építkezések irányítása céljából. A legnagyobb birtokos, a kamara szolgálatában 1715-tõl mérnökök dolgoztak, akik igény szerint elláttak állami feladatokat is. Tevékenykedtek műszakiak a vármegyéknél, akik főként utakat, hidakat terveztek, majd a kamaránál és a helytartótanácsnál kialakult az állami műszaki szervezet.

A magyar térképészet történetének következő időszakát Mikovinyi Sámuel munkásságától számíthatjuk. Mikovinyi Bél Mátyás Magyarország történeti földrajza c. kötetéhez 1735-től részletes felméréseken alapuló megyetérképeket készített, és szorgalmazta az ország teljes körű térképészeti felmérését. Halála után munkatársai és a megyei mérnökök közül többen átvették a megyetérképezés nagyszabású munkáját és folyt az új katonai felvételezés is.

A felvidéki származású Mikovinyi Sámuel (1700–1750) Nürnbergben, Altdorfban és Jénában járt egyetemre. Kitanulta a rézmetszés művészetét is, majd európai tanulmányokat tett, ahol megismerkedett a korszerű mérési és térképezési módszerekkel. Hazatérve először Pozsonyban, a vármegye szolgálatában dolgozott, majd kitűnően elvégzett kisebb felmérési, vízrendezési és lecsapolási munkák után udvari megbízásokat kapott a Jászkun-terület és a felvidéki bányavidék felmérésére. 1731-ben javaslatot tett Bél Mátyás (1684–1749) Magyarország történeti földrajza című könyvének térképekkel való kiegészítésére. A kor szokásának megfelelően, Bél Mátyáshoz írott nyílt levelében, „Epistolájában” leírta a javasolt térképek elkészítésének alapelveit. Mikovinyi a térképezést tudományos alapokra kívánta helyezni, szakított a korábbi térképek gyakorlatával.

Mikoviny Bél Mátyás biztatására földrajzi leírása mellékleteiként egy megyei térképsorozat elkészítését tervezte, 1731-ben javaslatát benyújtotta a Magyar Királyi Kancelláriának. Ahogy ő írja 1731. évi javaslatában: „belső indíttatásból, igaz hazaszeretetből elhatározta, hazájának javára az egész Magyar Királyságot geometriailag fölméri, annak vidékeit asztronómiai megfigyelések útján rögzíti és valamennyi megyéjéről gondos térképet készít.” Mikoviny tisztában volt a feladat nagyságával, de saját képességeivel is, ezért bátran vállalta a munkát. Így írt erről: „Vannak nem is kevesen, akik reménytelennek tartják a vállalkozást, különösen pedig egy magyar számára megvalósíthatatlannak!...bízom abban, a nehézségeken úrrá leszek, és a nagy munkát, amelyet elkezdtünk, véghez is tudjuk vinni.”^[1]

Térképezési munkáját csillagászati, geometriai, iránytű-használati és vízrajzi felmérési eljárásokra alapozta, s ezzel ismét európai színvonalra emelte a magyar térképészetet. Csillagászati helymeghatározásaival, amelyeket a pozsonyi kezdőmeridiántól végzett, több magyarországi város földrajzi szélességét meghatározta. A geometriai alapot a korszerű háromszögelési eljárással bemért pontok jelentették.

1731-ben császári rendeletben Mikoviny azt a feladatot kapta, hogy térképezze fel Magyarország valamennyi vármegyéjét. Első megyetérképe 1735-ben jelent meg, Bél munkájának első kötetéhez. Megyénként végezte a térképezést: 1735—1742 között 11 megyetérképe jelent meg nyomtatásban. Számtalan megyetérképe kéziratos maradt, vagy csak vázlatként készült el.

A megye-sorozat kiadása 1742 után megszakadt, így a megyei térképek zöme sajnos kiadatlan maradt. Időközben Mikovinyit kinevezték a selmecbányai bányatisztképző iskola tanárává, ahol számos kitűnő műszaki terv és bányatérkép mellett lerajzolta az 1739-es járvány elterjedését is. 1746-tól Tata és Dunaalmás környékén vízrendezési felmérésen dolgozott, feltárta a rómaikori Brigetio (Ószőny) maradványait.

1746-ban Mikoviny ismét javasolja az ország megyénkénti, földrajzi leírásokkal (ma azt mondhatnánk térképmagyarázatokkal) kiegészített térképsorozatának az elkészítését. Bár Mária Terézia kedvezően fogadta előterjesztését az ország felméréséről, természeti és gazdasági adottságainak számbavételéről, Mikovinyinek már nem maradt ideje tervét végrehajtani. 1750-ben a Vág szabályozása közben, hirtelen érte a halál.

23. Részlet Mikoviny Tabvla Nova Inclyti Hvngariae c. térképéről.

Mikoviny térképén a megyehatárok felismerhetőek, más kérdés, hogy Békés helyét nem a két Körös összefolyásához pozícionálta, illetve felcserélte a Fehér- és a Fekete-Körös folyókat.

 

Az ország rendszeres, egységes felmérésére vonatkozó javaslata azonban csak majdnem két évtizeddel később valósult meg, 1764-tól a katonai felmérés formájában.

A fejlesztés irányát az 1777-ben kiadott tanügyi kódex, a Ratio Educationis határozta meg, amely tovább növelte a matematika és egyéb műszaki tárgyak (építészet, földmérés, vízépítés) szerepét. 1781-ben pedig az uralkodó elrendelte, hogy a megyék csak képzett mérnököket alkalmazzanak.

Az új mérnökképző alapító rendeletét az uralkodó 1782. augusztus 30-án hagyta jóvá. Az új iskola, amelyet a következő évtizedektől Institutum Geometrico-Hydrotechnikumnak neveztek, hároméves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői és mechanikai területen. Főtárgyként térképezést, geodéziát, vízépítést, mechanikát, rajzot, melléktárgyként pedig mezőgazdaságtant oktattak.

 

24. Mikovinyi feltehetően önmagáról mintázott rajza, „a magyar nemes ifjú” képe Bél Mátyás „Prodromus”-ából.

A volt hallgatók közül Békés vármegye szolgálatába szegődött Bodoky Károly (Békés), de sokan kerültek az egyes uradalmak szolgálatába is, ahol a fejlődő majorságoknál szükség volt a műszaki segítségre, pl. ifj. Tessedik Sámuel. Ide tartozott a vízépítők közül Beszédes József is, aki az első vízi társulatoknál tevékenykedtek. Ebből az iskolából kerültek ki végül azok a mérnökök is, aki a Körös folyó felmérésénél és így a Duna-mappációnál is tevékenykedtek: Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál.

 

Az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárának Mikovnyi-féle – jelen tanulmány szempontjából releváns - megyei térképei:

Békés Vármegye: "Mappa Comitatus Békésiensis Methodo Astronomico-Geometrica concinnata" - Békés vármegye topográfiai térképe, dombok nélkül. A tökéletesen síksági jellegű térszint szabályozatlan folyók és a mocsarak borította völgyek tarkítják. A községeken, falvakon, pusztákon kívül a térkép a bővizű gémeskutakat (Fontes) is feltünteti. A térképet sárga keret szegélyezi, benne az 5 perces fokbeosztás. Nagysága: 49,5 x 40 cm.^[2]

25. Részlet a Mappa Comitatus Békésiensis Methodo Astronomico-Geometrica concinnata c. térképről.

Bihar és Békés vármegye: nem egyetlen megyének térképe, hanem Bihar megye teljes területe mellett Békés megye Békési járásának déli felét (Gyula-Békésszentandrás-Kunszentmárton körzete), valamint a Berettyó és a Hortobágy vázrendszerének területét Tiszafüredig és Csegéig bezáróan ábrázolja. Címe: "[MAPPA] Co[mi]t[a]tus Bihar[iensis et Békésiensis] ".

 A térkép nagyon gazdag vízrajza igen gondos kidolgozású. A vízrajz legértékesebb elemei a mocsarak. Egyetlen térkép sem ad ennyire világos képet az 50, sőt 100 km-nél is hosszabban elnyúló mocsarak kusza rendszeréről. A vízviszonyok miatt (alig félszázaddal a törökök kivonulása után) a települések száma kevés. A térképen ábrázolt terület majdnem teljes egészében síkság. Azonban Sólyomkő, Kisjenő és Világos között már megjelennek a Rézhegység előhegyei. Ezeket Mikovinyi apró halmocskákkal, irónnal tüntette fel. Tussal való átrajzolásuk elmaradt. Ezen kívül csupán néhány község (például: Békés) neve maradt irónban. Elmondható, hogy ez a térkép - a tusrajzok között - egyike a legszebbeknek.^[3]

26. Részlet Bihar és Békés vármegye térképéről.

 

A Magyar Tudományos Akadémia Kéziirattárának Mikovinyi-féle – jelen tanulmány szempontjából releváns - megyei térképei: bár a Mikonyitől származó megyei térképlap-sorozatok közül általában ez a legkevésbé szépen kidolgozott, ennek ellenére a leghasználhatóbb, a legtöbb részletet, a legértékesebb adatokat és útmutatást szolgáltató sorozat. Ezek között is akad szépen, sőt nagyon szépen, gondosan színezett kivitelben elkészített térkép, mint ahogy a fentebb tárgyalt sorozatokban is akad befejezetlen, vagy rosszul sikerült mappa is.

Bihar Vármegye térképe: Az eléggé jó állapotban lévő, északi tájolású térkép cime: "[Mappa] Comitatus Bihariensis", a hátlapon található. Az ábrázolt terület É-i szélén Debrecent, Tasnádot, Sámsont, K-i peremén Széplakot és a Réz-hegységet (Magni Montes Réz), a D-in Rézbányát, Vaskóh-t (Fodina Ferri), Tamásdát (Tamáshidát), Sarkadot és Gyulát, a Ny-in Békést, FüzesGyarmatot , Kabát , Nádudvart és Bucsát találjuk.^[4]

Csanád és Békés vámegye térképe: a 75 x 53,5 cm nagyságú térkép cimét: "[Mappa] Com[itatus] Csanad et Béghesiensis" a hátoldalon, egykorú tintával tüntették fel. A mappa tulajdonképpen csak Csanád és Békés megyék topográfiai térképe. Domborzati rajza kevéssé, de a vízrajz annál részletesebben és szebben kidolgozott. Legjobban a folyók melléke; tökéletesen felismerhető, meddig borította élővíz, illetve mocsár a völgyeket. A településeket tornyok jelzik.^[5]

Mikoviny térképe a megye úthálózatáról is tájékoztat: jelentős, kettős szaggatott jellel jelzi a Csaba – Békés közti utat.

A Békés mezővárosnál jelzett „Magazinum”-ot tüntet fel, katonai rendeltetésű raktárt.

 

 

---

[1] Dr. Papp-Váry Árpád – Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken. Budapest, 1989. 17. oldal

[2] Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Budapest, 1976. 109. oldal

[3] Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Budapest, 1976. 125-126. oldal

[4] Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Budapest, 1976. 170. oldal

[5] Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei. Budapest, 1976. 173. oldal