Békés város a régi térképeken. 7. rész:
I.
A polgári térképezés kezdetei
A török hódítás után ismét egységesülő ország területe
valójában nem volt teljesen ismert sem a kormányzat, sem a nemes vagy a polgár
számára. Még az északi peremvidék adottságait sem ismerték, nem is szólva a
központi és déli területekről, melyeket szinte újra kellett felfedezni. A
Habsburg hatalom számára a katonai jellegű felmérések és térképező munkálatok
igyekeztek elkészíteni az újonnan szerzett birodalomrész ismertetését, ám
eredményeik szinte kivétel nélkül szigorúan titkosnak minősültek, így a civilek
kénytelen voltak saját méréseket és anyaggyűjtéseket elvégezni.
A polgári igazgatás és a lakosság körében növekvő igény hatására az
országismertető tudományos tevékenység geográfiai jellegű munkákban bontakozott
ki.
A 18–19. század fordulóján a magyar térképészet több
alkotásával is erőteljesen megreformálta az országról alkotott földrajzi képet.
A jelentős minőségi javulást a felmérésnél, sokszorosításnál alkalmazott
korszerű eljárások, a térképek tartalmi és formai követelményeinek változásai,
a kiadás és a terjesztés újszerű módszerei eredményezték. A részletes katonai
térképek titkossága miatt a 18. század második felében igen fontos szerepük
volt a vármegyékben mind gyakrabban alkalmazott földmérőknek, megyei mérnököknek.
A nagyszámú polgári célú felmérésre és térképezésre az út- és vasútépítéshez,
folyószabályozáshoz, lecsapolásokhoz és más műszaki feladatok megoldásához volt
szükség.
27. Részlet
Korabinszky térképéről.
A Pozsonyban munkálkodó Korabinszky
János (1740–1811) főműve az ország földrajzi, történelmi és gazdasági
lexikona volt (1786), amelyben már jelezte a jó hazai térképek hiányát.
1791-ben megjelentette gazdasági tartalommal kiegészített országtérképét
Magyarországról, amelyhez az angol Robert Townson földtani tematikát is
készített. [1792-ben kezdődtek Görög Demeter megyei atlaszának munkálatai,
amelynek elkészüléséhez mérnökök, földmérők, csillagászok, támogatók és a
császári udvar is hozzájárult.]
Korabinszky térképén a vármegye címere (C. Békess.),
valamint a vármegye határa is felismerhető. Békés Békes néven könnyen
felismerhető, elhelyezése viszont nem pontos. Érdekessége a térképnek, hogy a
tájegységre jellemző ábrázolásokat tartalmaz: gémeskút, a halászatra utaló
kishajó, valamint a vadászatra utaló vadállat.
Townson térképén a nemzetiségekre utaló színes
jelzések, valamint a mezőgazdasági jellegre utaló, állatok képei találhatóak:
28.
Részlet Townson térképéről.
1804-ben Bécsben kiadott zsebatlasza (Atlas Regni
Hungariae Portatilis) a 19. századi magyar polgári térképészet legfőbb
termékének, a megyei atlaszok sorozatának első darabja, amely 46 megyei
térképet tartalmazott.
Korabinszky János nem volt szakképzett térképész, de
széles földrajzi ismeretekkel rendelkezett. Forrásként használhatta a Görög Demeter
Magyar Atlaszának Békés megyei lapját, amelyet Vertics József készített
1802-ben. Korabinszky Békés város templomrajzának kettős tornya közül az egyik
görögkeleti, míg a másik a református felekezetre utal.[1]
29.
Vertics József térképe Békés vármegyéről.
Korabinszky tevékenységével egyidőben már folytak egy
nagyobb és korszerűbb megyei térképsorozat munkálatai is, mégpedig Görög
Demeter (1760–1833) irányításával. Görög a hazai közművelődés elősegítése
érdekében vállalkozott térképek kiadására. Magyar nyelvű folyóirataiban,
a Hadi és Más Nevezetes Történetekben, majd később a Magyar
Hírmondóban az események szemléltetésére és általános tájékoztatásul jelentette
meg első térképeit. A másfél évtized alatt közölt 127 térképe közül a
legfontosabbak az 1796–1811 között nyomtatott megyei térképsorozat
részei. Kerekes Sámuel (?–1800) közreműködésével készült térképeit, a
„Magyar Átlás” lapjait külön névmutató, a 15 000 név magyar, latin, német,
szláv és román változatait felsoroló Repertórium egészíti ki. A
megyei mérnökök közreműködésével, a katonai felmérések adataival kiegészített
magyar nyelvű térképek kiadását azonban csak a főúri támogatók adományai tették
lehetővé. Az első magyar polgári térképkiadó vállalkozás főként anyagi okokból
szűnt meg, így a térképek iránt érdeklődő nagyközönség igényeit továbbra is
külföldi kiadók elégítették ki.
Összesen 35 külsős megyei mérnök neve szerepel a 62
különböző szelvényen. Ezek a mérnökök megyei térképeket adtak Görög számára,
amelyek az elkészült szelvények alapjaiul szolgáltak. A térképek közül 25
szelvényen nem szerepel az eredeti készítő neve, ezekből 13- at sikerült a
későbbiek folyamán meghatározni, azonban még mindig 12 megyetérkép forrása
ismeretlen, az atlasz munkálatait nem Görög Demeter fejezte be
A térképek sorban készültek, valamint folyamatosan
javították és újra kiadták őket. 1792-1802-ig 29 vármegye jelent meg, a
következő évben már 31 vármegye, az áttekintő Magyarország térkép, a címlap és
a jelmagyarázat is a vásárlók és az előfizetők rendelkezésére állt.
1803-1806-ig újabb 9 vármegye térképét készítették el, valamint emellé 7 térkép
javítását is kiadták. A teljes 62 tábla 1811-re lett kész.[2]
30. Békés
és környékének ábrázolása a Görög-féle térképen.
Görög Demeter 1760. február 1-én született
Hajdúdorogon Görög Demeter és Tóth Sára gyermekeként kisnemesi családba. Egy
munkácsi püspök, Bacsinszky András támogatásával a debreceni Református
Kollégiumba került, majd Ungvárra is magával vitte, így Görög itt fejezte be a
középiskolát. Jogi tanulmányait 1779-ben Nagyváradon kezdte, majd 1783-ban
Bécsbe került, ahol az iskola befejezése után házitanítói állást vállalt,
magyar nyelvet tanított. 1787 és 1795 között az ifjú gróf Kolonics László
tanítója volt, majd 1796 és 1803 között Eszterházy Pál, a későbbi
külügyminiszter neveléséért volt felelős. Tanítói munkájának híre ment, így
1803-ban I. Ferenc királyi udvari nevelőnek nevezte ki, 1807-ben pedig
főnevelői rangot kapott. A tanítói munka
mellett próbálta a magyarságot Bécsből támogatni, felvette a kapcsolatot az ott
élő magyar értelmiségiekkel. Kerekes Sámuellel (született 1757 körül
Kiskunhalason) együtt szerkesztették az 1789-ben indított Hadi és Más Nevezetes
Történetek című lapot, ahol nem csak a török háború hadi eseményeiről és egyéb
hírekről tájékoztatták az olvasókat, hanem benne a magyar írók és költők
alkotásait is megjelentették, például Csokonai Vitéz Mihály munkáit is.
Görög Demeter nevelői munkája során 15 vármegyét is
bejárt, és felismerte, hogy Magyarország fejlődéséhez elkerülhetetlen egy
pontos, korszerű térkép készítése. Utazásai során eltervezte, hogy elkészíti az
ország megyei atlaszát, így szorgalmasan jegyzetelte a földrajzi adatokat, és
vázlatokat is készített. Minden útba eső vármegyében megpróbálta megszerezni
alapanyagnak azok elkészült metszeteit.
A megyei atlasz elkészítéséhez Görög 35 megyei
földmérőtől kért és kapott térképet. Emellett Kerekes Sámuellel azt is
eltervezték, hogy kiadják nem csak Magyarország, hanem egész Európa térképét.
Görög 1792-ben kezdte a munkát, és a Magyar Átlás
készítése 1811-ig tartott. 1795-ben a már Magyar Hírmondó néven futó lap
szerkesztését Kerekesre bízta, hogy ő maga minden idejét az atlasz
elkészítésére szánhassa. Gróf Festetics György buzdítása és pénzbeli támogatása
nagyban elősegítette a mű elkészülését. Felajánlotta, hogy minden egyes térkép
metszésének költségét ő állja, így 41 térkép esetén a térképtükör alján ez a
szöveg található: „Méltóságos Gróf Festetits György Ő Nagyságának hazafiui
igyekezete hathatós Előmozdítójának ajánlja Görög”.
Görög Demeter szerencsésnek mondhatta magát, hiszen
kérésére az első katonai felmérés szelvényeit megkapta ellenőrzés és javítás
céljából. Ezután a rajzok további pontosítása érdekében az elkészült
szelvényeket visszaküldte a vármegyék hivatalos földmérőinek és mérnökeinek,
akik javításaikkal segítették őt. Görög felismerte, hogy csillagászati mérések
nélkül a megyei atlaszok nem lehetnek olyan pontosak, mint ahogy az elvárható
lenne, így munkája során igyekezett a legfrissebb méréseket megszerezni és felhasználni.
Kerekes Sámuel 1800-ban elhunyt, 1803-ban Görög
elnyerte az udvari nevelői tisztséget a császári udvarnál, még kevesebb ideje
maradt az atlasz készítésének koordinálására, melyet egészen 1808-ig végzett
nagy nehézségek árán.
A hazai térképek hiányát Görög Demeter egy megyei
térképsorozat, majd az egységes megyei térképek alapján szerkesztett
országtérkép kiadásával kívánta megszüntetni.
Görög Demeter elkészítette az atlasz címlapját és egy
áttekintő térképet, amely megadja a megyei lapok egybefűzésének sorrendjét. Az
1805-ben megjelent 35 vármegyetérkép címlappal, áttekintő térképpel,
jelmagyarázattal egybefűzött sorozatát nevezzük a Magyar Átlás első kiadásának.
Görög Demeter térképei az elsők, amelyek
következetesen magyar névrajzot tüntetnek fel a térképen.
A Görög-Kerekes atlasz kiadása közben, 1806-ra jelent
meg kilenc lapon az ország korszerű áttekintő térképe. Szerzője, Lipszky
János (1766-1826) – kortársaitól eltérően – gyakorlati térképész volt, aki
a készülő megyetérképek és a katonai térképek adatait csillagászati
helymeghatározással és helyszínelésekkel helyesbítette. Lipszky János pár évig
az első katonai felmérést irányító térképező bizottságban műszaki (térkép)
rajzolói beosztásban tevékenykedett, majd a II. József által elrendelt
gazdasági térképezési munkákat (a kataszteri térképezés elődjét) irányító,
Budán létrehozott hivatalban dolgozott.
Munkája minden tekintetben a kor színvonalán álló,
korszerű vetületi alapon készült pontos és szép, teljes egészében magyar
alkotás. Lipszky munkája jelentősen hatott a későbbi országtérképek készítőire.
Lipszky János Magyarország-térképe három részből áll: 1804—1808 között jelent
meg a kilenc (és három kiegészítő) lapos nagy és részletes általános térkép, a
Mappa generalis, ezt követte 1808-ban a térkép összes helységének és egyéb
feltüntetett földrajzi elemének névmutatója, a Repertórium, végül pedig az
áttekintő térkép, a Tabula generalis zárta le a vállalkozást 1810-ben.
Mappa Generalis Regni Hungariae (1804—1808)
A térkép címe:
Mappa Generalis Regni Hungariae partiumque adnexarum Croatiae, Slavoniae et
Confinio-rum Militari urn Magni item Principatus Transilvaniae geometricis
partium dimensionibus, recentissimisque astronomicis observationibus
superstructa, adjectis finibus Provinciarum Bukovináé, Galliciae, Silesiae,
Austriae, Styriae, Carinthiae, Camioliae, Dalmatiae, Bosniae, Serviae,
Valachiae, et Moldáviae Quam honoribus Serenissimi Principis Regii Josephi Archiducis
Palatini dedicat Pesthini, Anno MDCCCVI. Joannes de Lipszky, Legionis
Caes.[areae] et Caes.J[areo] Reg. [iae] Equestris Hungaricae Lib:[eri]
Bar:[onis] Kinmayer Supr:[ remus] Vigil:[ iarum] Magister, [később: Lib:/eri/
Bar:/onis/ de Frimont Supr/remus/ Vigil:/iarum/ Praefectus.J
vagyis:
A Magyar Királyság és csatolt részei, Horvátország Szlavónia és a
katonai határőrvidékek, csakúgy az Erdélyi Nagyfejedelemség általános térképe,
amely geometriai felméréseken és a legújabb csillagászati megfigyeléseken
alapul, Bukovina, Galícia, Szilézia, Ausztria, Stájerország Karintia, Krajna,
Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Oláhország és Moldva tartományok hozzácsatolt
részeivel, melyet ő királyi fensége, József nádor tiszteletére ajánl a szerző,
szedlicsnai Lipszky János, a cs. kir. Kienmayer-huszárezred
[Frimont-huszárezredJ őrnagya, Pesten, 1806-ban.[3]
A térkép V. szelvénye kizárólag Magyarország területét
(és egy igen kis rész Erdélyt) ábrázolja, a vármegyékből szerepel Esztergom,
Pest—Pilis—Solt, Nógrád déli része, Heves—Külső-Szolnok, Borsod déli fele,
Kiskunság, Nagykunság, Jászság (Jász—kun hármas kerület), Hajdú városok,
Szabolcs, Szatmár, Bihar, Arad, Békés, Csongrád, Csanád, Bács, Tolna, Baranya.
Repertorium locorum objectorumque ... (1808)
A mutató címe:
Repertórium locorum objectorumque in XII. tabulis Mappae regnorum Hungariae,
Slavo- niae, Croatiae et confiniorum militarium Magni item Principatus
Transylvaniae occurentium, quas aeri incisas vulgavit Joannes Lipszky de
Szedlicsna, regiminis caesario regii equestris Hungarici lib:[eri] bar:[onis]
Frimont supremus vigiliarum praefectus. Secundum varias in his Proviciis usu
receptas denominationes ab eodem Auctore elaboratum. Budae, Typis regiae Universitatis
Pestanae 1808.
Repertorium aller Oerter und Gegenstände, die in der von Johann von Lipsky
Oberstwachtmeister des löbl.[ichen] Baron Frimontischen k. k.
Hussaren-Regiments in zwölf Blättern herausgegebenen Charte der Königreiche
Ungarn, Kroatien, Slavonien, samt der Militär-Gränze, wie auch des
Großfürstenthums Siebenbürgen Vorkommen, nach den verschiedenen in diesen Ländem
gebräuchlichen Benennungen von demselben Verfasser bearbeitet. Ofen, gedruckt
mit königlichen Universitäts-Schriften 1808.
vagyis:
Magyarország, Szlavónia, Horvátország és a katonai határőrvidékek, csakúgy az
Erdélyi Nagyfejedelemség szedlicsnai Lipszky János, a császári-királyi
Frimont-Huszárezred őrnagya által rézbe metszetett 12 lapos térképén előforduló
helyeknek és tárgyaknak mutatókönyve, az azokban a tartományokban használt
különféle elnevezések szerint, ugyanazon szerző által kidolgozva. Budán, az
Egyetemi Nyomda betűivel, 1808.[4]
A mutatókönyv bevezetőjében annak szükségességét a
szerző azzal indokolta: „Jelen Repertóriumhoz az a kis lépték szolgáltatott
indítékot, amelyet több okból Magyarország, Horvátország stb. térképénél
elfogadtam, és ami a kapott szűk hely miatt nem engedte meg az előforduló
tárgyaknak minden szokásos megnevezését a térképre is felvenni, amelyeket
nemcsak a kereskedőknek, hanem minden utazónak, különösen az idegennek itt az
országban nélkülözhetetlenül tudni kell.”[5]
31.
Részlet a Tabula Generalis Regni Hungariae c. térképről.
Tabula Generalis Regni Hungariae ...(1810)
A térkép címe:
Tabula Generalis Regni Hungariae, Croatiae et Slavoniae, nec non Magni
Principatus Transylvaniae conspectum Mappae Generalis in IX. sectiones moduli
majoris distributae Civitates, Oppida, Státi ones et vias Postales singillatim
accurateque exhibens, secundum Geometricas partium dimensiones,
recentissimasque observationes astronomicas elaborata per Joannem Lipszky de
Szedlicsna Leg:[ionis] Caes:[areae] Reg:[iae] Equestris Hung:[aricae]
Archiduc:[is] Josephi Colonellum cum revisione Altissima approbationeque aeri
inasa Pesthini 1810.
vagyis:
A Magyar Királyság Horvátország és Szlavónia, csakúgy az Erdélyi
Nagyfejedelemség kilenc lapos nagyobb mértékre osztott általános térképének a
városok, mezővárosok, postautak és -állomások egyenkénti és pontos áttekintését
tartalmazó általános táblája, amelyet a részek geometriai felmérésein és a
legújabb csillagászati megfigyelések alapján szedlicsnai Lipszky János, a cs.
kir. József-huszárezred ezredese dolgozott ki, a legfelsőbb vizsgálattal és
jóváhagyással metszetett rézbe Pesten, 1810.[6]
A Lipszky-térkép a későbbiekben is gyakran szolgált
alapul újabb térképművek elkészítésekor. Annak felhasználásával készítettek
megyetérképet, csata- és környéktérképet, egyházmegyei térképeket. Könyvekhez
készült térképmellékleteknek is forrása volt Lipszky munkája: a hazai
felhasználókon kívül még angol nyelvterületen is többször hivatkoznak rá.[7]
Görög nélkül Lipszky János sem tudta volna elkészíteni
„Mappa Generalis Regni Hungariae” című művét. Lipszky 1802-ben látogatta meg
Görögöt, akitől segítséget és alapanyagokat kért az elkészíteni kívánt,
Magyarországot és Erdélyt ábrázoló térképeihez. Görög Demeter minden alapanyagát,
kész és félkész metszetét örömmel engedte lemásoltatni, hiszen neki is célja
volt, hogy a magyarországi térképezés fejlődjön.
Lipszky is segítőket használt a vármegyetérképek
készítéséhez: íme Békés vármegyére vonatkozó adatok:
térkép redukáló
mérnök metsző évszám
Békés
J. Winter Berkeny János
Sámuel (Berken) 1802[8]
A Lipszky-vállalkozás egyes résztvevői a későbbiekben maguk is vállalkoztak
térkép kiadására, és bár munkájukon nem említik forrásul a katonatiszt
térképét, de annak hatása vitathatatlan, és felhasználását közvetett adatok is
megerősítik:
Karacs Ferenc 1813-ban „kiadta Lipszky ezredes nagy, tizenkét lapos Magyar-
ország- és Erdély-térképét négy lapra kicsinyítve, magyar címmel és nevekkel,
annak érthetőségét, olcsóságát és teljességét ajánlja. A magyar nevek miatt
azonban a külföld számára nem használható” — írta róla a korabeli recenzens.[9]
A mű valóban hiánypótló volt, hiszen Magyarországon
másik, ilyen méretű és tartalmi gazdagságú, magyar nyelvű földrajzi atlasz a
19. század első felében-közepén nem jelent meg.
32.
Részlet Karacs Ferenc térképéről.
Településünk neve és földrajzi elhelyezése szinte
tökéletes Karacs Ferenc térképén.
[1] Domokosné
Megyesi Éva – Domokos Tamás: Adatok Békés megye térképtörténetéhez a XVI.
század elejétől 1918-ig. Békéscsaba, 1988. 52. oldal
[2] Huszánk Daniella:
A Görög–Kerekes atlasz térképeinek vizsgálata vetületi szempontból. ELTE
Természettudományi Kar. Budapest, 2019. 7. oldal
[3] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 219. oldal
[4] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 225. oldal
[5] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 226. oldal
[6] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 229. oldal
[7] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 236. oldal
[8] Farkas
Réka: A Görög–Kerekes atlasz vármegyetérképeinek adatbázisa és webes
megjelenítése. ELTE Budapest, 2018. 46. oldal
[9] Reisz T.
Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első
évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése
(Budapest, 2002) 237. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése