Békés város a régi térképeken. 2. rész:

C.) Békés és Békés vármegye:

Anonymus regényes Gesta Hungaroruma-ban a következőket írja:

.. .Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig (Crisium), és senki sem merte a kezét emelni ellenük.

...Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő meg Vélek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva, a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva, a Kórógy (Couroug) vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Osbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös (Cris) folyón a Szarvas-halomnál (in Ceruino Monte) átúsztattak, s onnan továbblovagolva a Tekerő (Tekereu) vize mellett ütöttek tábort...^[1]

Településünk nemcsak a vármegye névadó települése, hanem első hatalmi központja is volt. Békés megye kialakulásának módját és időpontját nem ismerjük: a honfoglaló magyarok a mai Békés megye területét a 9. század végén szállhattak meg. A megye - és az Alföld - területének kisebb-nagyobb foltjai a honfoglalás előtt is lakottak voltak: a régészeti kutatások szerint a vármegye mai területe lakott volt már az i. e. 5-4. évezredben (Körös-kultúra). Időszámításunk kezdetéig a neolitikum, rézkor, bronzkor állattenyésztő és földművelő népcsoportjai váltakozva lakták (a keletről az i.e. 7. században megjelenő szkíták, a nyugatról az i.e. 4. században betelepülő kelták), majd az i. sz. első évezredben állattenyésztő lovas nomádok követték egymást (szarmata-jazigok (2-4. század), hunok (5. század első fele), gepidák (5. század második harmada), avarok (6. század vége – 8. század)). Békés vármegye első említése okleveles adatok alapján: 1327.^[2]

A megye kialakulásának elengedhetetlenül fontos feltétele volt a vár. Megyének (a vár megyéjének) azt a területet tekintjük, amelynek — nem földrajzi, hanem — igazgatási központjában a vár állt, és a vár körüli vidék alkotta a várnak a határát (szláv eredetű szóval megyéjét), azt a térséget, amelyre a várnak, mint adminisztratív központnak a fennhatósága kiterjedt.^[3]

A két Körös találkozásánál már a X. században fontos vár állt, amely a XI. században királyi megye székhelyévé vált. A vár alatti falu igen korán, legkésőbb a XII. században már vásártartási joggal bírt. A vár további sorsa ismeretlen, úgy látszik a XIII. században elpusztult; a falut a gyulai uradalomhoz csatolták. Ennek ellenére jelentős helység maradt, mert a XIV. században egész Békés megyében az egyetlen vásáros hely volt. Miután a gyulai uradalom túlságosan nagy volt, Békés Gyula mellett az uradalom második központjává lett.

A XV. század elején földesúri kúriát is építettek fel benne. Az 1333-35 közötti pápai adójegyzék, amelyben a békési plébános a legmagasabb jövedelemmel (15 garas adó) szerepel, bizonyítja, hogy továbbra is jelentős hely volt. Békéshez, mint központhoz valószínűleg az uradalomnak azok a falvai tartoztak, amelyekből a gyulai uradalom XVI. századi felosztásakor a békési uradalom állt. Az 1405 óta oppidum-nak nevezett helység alaprajza sajnos ismeretlen.^[4]

[Fügedi Erik állításait fenntartással kell kezelni, mert a békési vár 10. századi létét sem régészeti, sem írásos források nem igazolják, valamint a királyi vármegye 11. századi megszervezése sem tisztázott szakmai körökben. Bár több szerző – köztük Blazovich is – 1405 évet jelölik meg a városi rang megszerzése, nem igazolható Békés oppidium rangja az 1405. évi adattal, mivel ott titulus nélkül szerepel. Az első, városi rangra utaló irat egy 1452-56-ból származó oklevél, amelyben Békés bíráját és 12 esküdtet említenek, ami egyértelműen a városi rangra utal.]

Az 1450-es évekre Békés mezővárosi szintre fejlődött, ezt a státuszt meg is kapta földesurától, erről az akkoriban kelt oklevelek tanúskodnak. Az első ilyen városi kiadvány 1452-1456. között kelt, említi János néhai bírót, valamint Eztragh Pál városi polgárt. Egy 1460 körül kelt királyi oklevél kifejezetten „civitas”-nak (a valódi város latin megfelelője) nevezi, viszont egy másik, 1464 körüli örökösödési szerződésben földesura csak „oppidum”-nak (=mezőváros) titulálja.^[5]

 

A törökök uralmuk megszilárdítása érdekében Békésen és Szarvason palánkfallal körülvett erődítést építettek, ennek pontos évét azonban nem ismerjük: a források 1584-ben, illetve 1587-ben említik a békési palánkot és a palánkbeli török lovasokat. Az 1590-9l-ben készült török zsoldösszeírás szerint az őrség létszáma 238 fő volt, nagyobb volt a szarvasinál is. 1595. október 24-én Gyula védelmében maga a török, Ömer gyulai szandzsákbég a békési palánkot felégette, felszerelését Gyulára vitette.

 

A fentiekhez képest a korabeli térképeken látni fogjuk, hogy míg Szarvasnál megjelenik a palánkvár rajza, addig Békésnél nem….

 

5. Békés 1595. évi felégetése: jobb oldalt, hátul ég a békési palánkvár. Wilhelm Peter Zimmermann rajza a szarvasi palánkról.

 

Mivel Békés város és a vármegye térképtörténete sok szállal kötődik országos jelentőségű kiadványokhoz, településünk térképeken történő ábrázolásának megismeréséhez hazánk térképészeti múltjába kell visszatekintenünk.

I.                   A Lázár-térkép, a Tabula Hungariae:

Az első részletes magyar térkép 1528-ban, Ingolstadtban jelent meg (lásd borító). Szerzője, Lázár a korabeli források szerint is magyar volt, a térkép feliratában Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárként említik.

Róla nem sokat tudunk. Feltételezhetően egyetemet nem végzett és Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. Korai halála feltehetően megakadályozta térképe befejezésében, ezért azt Georgius Tanstetter (Collimitus) (1482-1535) bécsi matematikus és csillagász professzor adatta ki Ingolstadtban Petrus Apianus (Bienewitz) (1495-1552) nyomdájában. A török előrenyomulás miatti érdeklődésnek köszönhetően negyed századon belül még három kiadást ért meg Itáliában: 1553-ban Velencében Vavassore adta ki, majd 1559-ben Rómában kétszer jelent meg. 1566-ban Zsámboky János is kiadta Ausztriában. A térkép a múlt század végén került elő egy antikváriustól. Egyetlen példánya jelenleg a Széchenyi Könyvtárban található.

A kb. 1:152000-es méretarányú színezett fametszetes, 55x78cm nagyságú térképnek rendkívül gazdag a hegy-, vízrajza és a névanyaga. Mintegy 1300 településnév és 400 egyéb név szerepel rajta. A települések egymáshoz viszonyított helyzetéből és távolságából lehet arra következtetni, hogy valódi csillagászati helymeghatározásokon alapul a váza, melyet gondos helyszíni bejárással szerzett részletekkel egészítettek ki. Sajátsága, hogy történelmi anyag is van rajta. Pl. Trajanus hídja, Mohácsi csata, Zsigmond harcai a törökkel. Felületi szinezéssel jelzi a török által elfoglalt területet is. A hegyeket az akkor elterjedt kupacos ábrázolásal jelöli, mely kupacok nagysága arányos a hegyek kiterjedésével.

A térképen több település (pl. Nádudvar) neve kétszer van megírva. Ennek oka feltételezhetően az, hogy a két oldalt látható két ellipszis alakú mezőnek, melyek közül az egyik a címert tartalmazza, helyet biztosítsanak a kor szokásainak megfelelően. Ennek érdekében lokális pontok körül elforgatták a környező tartalmat, úgy, hogy az se csorbuljon. Így előfordult, hogy ezen területek határai mentén a települések az eredeti és az új helyükön is szerepelnek. A 45 fokos egész lapra kiterjedő forgatásnak is lehet, hogy ez az utólagos címerbeszúrás az egyik oka.

A vízrajzi hibáknál érdemes még megemlíteni a Balaton ábrázolási hibáját: a tó alakja S alakú, a valóságosnál kétszerte szélesebb és a térképen szigetként szerepel a Tihanyi-félsziget.

Korabeli forrásokból tudjuk, hogy munkatársaival Lázár a térképen a Dózsa-féle parasztfelkelés idején dolgozott (1514).

Az első részletes Magyarország-térkép megjelenését joggal tartjuk forradalmi jelentőségűnek a kartográfia történetében. A Lázár-térkép ugyanis saját korát megelőző, világszínvonalú alkotás, a modern európai térképészet mérföldköve. 

Az 1528-as nyomtatott kiadás álló formátumú, plakátméretű lap. Ennek legfőbb oka, hogy – a kereten megírt égtájak ellenére – a Duna átlós irányban, a megszokotthoz képest ferdén folyik, és ennek megfelelően a térképi tartalom is szokatlanul elfordul. A vizsgálatok szerint a csavarodás mértéke nem azonos a térkép egész felületén, így feltehető, hogy a több kéziratos lap utólagos összeállításakor torzult az eredeti szerkezet. Erre utalnak a szerkezeti vonalak melletti kettőzött nevek is. További bonyodalom származott a térkép számára választott formátumból, valamint az abban a korban szokásos ajánlás, címer és kísérőszöveg szükségszerű elhelyezéséből. A fametszet elkészítésekor ugyanis ezekről a helyekről egyszerűen eltolták a tartalmat, helyet csináltak a „fontos” részeknek. Akkoriban ez egyáltalán nem volt szokatlan eljárás. A térkép vonalait gyakorlott metszők vésték fába, a neveket vékony fémlapocskákba öntötték és felragasztották a dúc mélyedéseibe. Az elkészült nyomat részletesség és pontosság tekintetében egyaránt messze túlszárnyalja a kor hasonló alkotásait. A térkép ismeretanyaga mindenképpen arra utal, hogy közvetlen gyűjtésből származik. A nevek írása pedig bizonyítja, hogy a kézirat szerzője valóban magyar volt, aki a Kárpát-medence első tudományos igényű térképét készítette el.

A térkép készítéséről joggal feltételezhetjük, hogy a rendelkezésre álló korábbi ismereteket ötvözi kitűnően a helyszíni felmérés eredményeivel. A térkép vázát a néhány csillagászati méréssel meghatározott koordináta, valamint elsősorban útvonalak mentén, főként mágnestűvel mért irányok és az úthosszok adták. Lázár térképe, bár maga is felhasznált korábbi alapokat, a magyar térképészet ősforrása, hiszen mintegy két évszázadon keresztül – sokszoros közvetítéssel – valamennyi hazánkról készült térkép belőle táplálkozik: ...az 1528-ban kiadott térkép másfél évszázadig volt minden Kárpát-medencét ábrázoló térkép alapja. Ez a térkép tartalma, pontossága révén kiemelkedett kora országtérképei közül.^[6]

 

6. Békés Kikis néven a Lázár-féle térképen.

 

A Lázár-térképen felismerhető Békés közelében Edeles (ma Köröstarcsa része), Szentetornya (Zetetorma), Mezőkovácsháza (Kowatshaza), Dombegyháza (Dombehaz), Gyulavarsánd (Warson), Dévaványa (Wama).

A település földrajzilag a két Körös találkozásához közel került feltüntetésre a térképen.

 

1521-ben elesik Nándorfehárvár, 1526-ban bekövetkezik a mohácsi tragédia, a törökök 1541-ben elfoglalják Budát. A bécsi hadvezetésnek igen jelentős területű és eleinte szinte teljesen ismeretlen magyar hadszíntéren való tájékozódáshoz mindenképpen térképekre volt szüksége. Egyrészt Magyarország közvetlen területéről a 16. század második feléig nem készült jelentős számú, nem pusztán egymás információit ismétlő nyomtatott térkép, másrészt a rendelkezésre állók – egy-egy kivételtől eltekintve – eleve sem olyan célokkal jöttek létre, hogy a különféle hadjáratok és a határvédelem szempontjából meghatározóak lehettek volna.

A Magyarországot ábrázoló, 16. században megjelent térképek készítőinek zöme – akik között térképészek, rézmetszők és neves orvos-polihisztorok egyaránt találhatók – szinte sohasem járt Magyarországon, munkáik ezért a korábban kiadott mappák alapján készített összeállítások voltak. Elenyésző volt a legalább részben helyszíni terepfelmérésen alapuló ábrázolás. Mivel ezeknek a térképeknek a szerzői nem katonai–stratégiai szempontokra összpontosító hadmérnökök voltak, ábrázolómunkájukat a magyarországi politikai–katonai viszonyok és a törökellenes határvédelem kérdései nem befolyásolták. Céljuk elsősorban a földrajzi viszonyok körülbelüli ábrázolása, a fontosabb helységek feltüntetése, azaz a Duna medencéjében fekvő Magyarország általános bemutatása volt. 

A 16. század közepétől a bécsi hadvezetés – a kartográfia-történet eddigi állításával ellentétben – eleinte a hazai viszonyokban jártas magyar főkapitányok és tanácsosok, később pedig osztrák főtisztek, biztosok és itáliai várépítészek bevonásával felmérések tucatjait végeztette el a határvédelmi rendszer kiépítése, majd át- és újjászervezése alkalmával.

A fentiek miatt is nagyon fontos a Lázár-térkép, amely katonai szempontból használhatóbb nyomtatott térképek közé tartozott.

A lázári művet korábban, 1553-ban az itáliai Vavassore másolta le Velencében, majd később Rómában két kiadásban is megjelent (1559); az utolsó levonat ezek egyikének rézlemezéről, 1602-es keltezéssel készült.

7. Giovanni Andrea Vavassore hadszíntér-térképe a 15. század végéről.

II.                A Lazius-térkép, a Hungariae Descriptio:

Lázár munkájánál is részletesebb művet – a török által elfoglalt Magyarország iránti megnövekedett érdeklődést látva – a bécsi Wolfgang Lazius (1514–1565), a császár udvari orvosa készítette el. Lazius Magyarország térképe 1556-ban, tíz lapon került kiadásra, kb. 1:1 500 000 méretarányú, és 24 magyart sorol fel, akik hozzájárultak a munka elkészítéséhez. A hazai közreműködőknek köszönhetően a térkép magyar neveinek írása kitűnő, az idegen ajkú olvasót még kiejtési útmutató is segíti. Maga a térkép egyébként a magyar mellett a német és a latin neveket is feltünteti, jelkulcsa is háromnyelvű. Lazius igyekezett Lázár vélt hibáit kiküszöbölni, az utólagos eltájolás hibáját azonban nem ismerte fel, így részletesebb térképe valójában gyengébb szerkezetet takar.

Laziusnak magyar segítő is voltak, köztük Csanádról Christophorus Bornemissa, Bornemisza Kristóf is.[7]

Földrajzi érdekessége a térképnek, hogy a Tihanyi-félsziget itt a déli oldalon van, míg Békés nem szerepel a térképen, Gyula (Guila), Sarkad (Zarkad) viszont felismerhető.

Lázár és Lazius ezen térképei elsősorban amiatt lehettek hasznosak a bécsi hadvezetés számára, mert egyes részleteik már bizonyíthatóan helyszíni bejárások és az ország egy-egy területéről szóló tartalmasabb leírások adatai alapján készültek, másrészt biztosan megvoltak a bécsi udvari könyvtárban, ezekhez könnyen hozzáférhettek.

Használhatták a magyarországi hadjáratok vezetése és a határvédelem Bécsből történő kiépítése során még a neves velencei kartográfus, Giacomo Gastaldi (1500–1565) 1546-ban Velencében megjelent és a Duna völgyének országait bemutató térképét, valamint Matthias Zündt (Zyndt) (1508–1572) nürnbergi rézmetsző 1566-ban és 1567-ben készült két Magyarország-mappáját is.

8. Részlet Matthias Zündt Nova totius Ungariae térképéről. Békés Bekeys néven szerepel.

A térképen felismerhető Mezőtúr (Dur néven), amely Torontál (!) megyéhez tartozott. Felismerhető még Békésszentandrás (zAndre), Szentetornya (Zetelhorina), Edeles (Edelez), Gyula, Simánd (Zymand), Világosvár (Wylagozwar), Gyulavarsánd (Warsan), Tamáshida (Tamahida), Sarkad (Zarkad), Zadány (Zadan).

Sarkad és Gyula közt a Sarkadi tó (Zarkad Lacus) mind természetileg, mind közlekedésileg kapcsolatot jelentett a két település közt, illetve hozzájárult a gyulai vár védelméhez is.

A Lázár- és Lazius-térképek elfordított tájolását Zündt égtájakat jelölő szélrózsával helyesbítette. Térképének Lazius nagy térképe szolgált alapul, Gyula tornyain a félhold török uralmat jelez. Zündt térképén jelent meg legkorábban az Alföldön a legelésző állatok és őrzőik rajza, amely a későbbiekben más térképeken is megmarad.

Lazius térképének kisebbített változata került be Abraham Ortelius 1570-ben megjelent térképgyűjteményébe, amelyet a világ első modern atlaszaként tartanak számon. Ugyanebben a könyvben találjuk a magyar Zsámboky János, a latinosan Sambucusnak nevezett bécsi udvari orvos és történész Erdély-térképének egy változatát is.

 

 

---

[1] Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981) 9-10. oldal

[2] Szabó Ferenc: A megyerendszer az Alföldön a középkortól napjainkig. Két és fél évszázad az Alföld történetéből. Szeged, 2008. 61. oldal Dél-Alföldi évszázadok 25.

[3] Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. Szeged, 2003. 97-99. oldal Dél-Alföldi évszázadok 20.

[4] Fügedi Erik: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. 1972. Történelmi Szemle, XV. évf. 342. oldal

[5] S. Turcsányi – Seres – Mucsi – Szojka: Fejezetek Békés Város történetéből. Békés, 2019. 60. oldal

[6] Dr. Papp-Váry Árpád: Magyarok hozzájárulása a világ térképészetéhez. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990) 3. oldal

[7] Dr. Plihál Katalin: Kard és Térkép. Hadi események és propaganda a Magyarországról megjelent térképeken. 1528–1718. Budapest, 2020.