Békés város a régi térképeken. 3. rész:
I.
Zsámboky János (Johannes
Pannonicus Sambucus):
1566-ban Zsámboki János (Johannes Pannonicus Sambucus,
1531 —1584) magyar nevekkel egészíti ki a korábban Honterus által készített Erdély
szóló térképet, majd 1570-ben a számunkra érdekesebb Magyarország térképet
jelentet meg.
Bécsben udvari orvosként és történészként dolgozott a
nagyszombati születésű Zsámboki János, aki tizenegy nyelvben volt tökéletesen
jártas. Zsámboki korának egyik jeles könyvgyűjtője volt, több ezer könyvet és
kéziratot számláló könyvtára a korabeli Európa egyik
legnagyobb magánkönyvtára volt.
Zsámboky Lázár és Lazius térképeivel összedolgozva
adta ki Magyarországról újabb térképét. Ez már javulást mutat Laziuséhoz
képest; a Balaton ábrázolásánál például ekkor kerül először valódi helyére, az
északi partra a Tihanyi-félsziget. A térkép vízrajza Zsámboki János munkájának
a hatását mutatja.[1]
De még így is sok hiba van a térképen: Debrecentől
délre az Alföldet nagy kiterjedésű hegységek borítják, a Csanád vármegyétől
egyébként délre fekvő Torontál vármegye attól északra, a Tisza-Körös
összefolyásánál jelenik meg.
A térkép a fontosabb települések nevét több nyelven:
magyarul, németül, vagy magyarul, németül és latinul is feltünteti.
9.
Részlet Zsámboky János térképéről.
A térképen Békés nincs feltüntetve, felismerhető Gyula
(Gyvla), Körösladány (Korasnadan), Füzesgyarmat (Giarmart), Jenő (Genu), Simánd
(Simand),
Lazius és Zsámboky térképei bekerültek a kor
legjelentősebb térképkiadóinak atlaszaiba, Európa polgárai belőlük szerezték
ismereteiket a háborútól sínylődő országról.
II.
A Bleau - család:
Hollandiában a térképészet erősen gyakorlati célokat
szolgál: az ország élete a hajózásra épül, a kereskedelemre és a kalózkodással
egybekötött spanyolellenes hadi vállalkozásokra. A térkép azonban még
egymagában nem elégséges információs eszköz, ezért együtt jár a földrajzi
leírásokkal, melyek magyarázzák és kiegészítik a térképen ábrázoltakat, illetve
a térkép illusztrálja a leíró szöveget. Egy-egy térképkészítő nem elég:
munkamegosztásra van szükség, így egész családok foglalkoznak hivatásszerűen
térképkészítéssel.
A XVII. század folyamán Hollandiában, Amszterdam
városában két nagy, európai hírnevet szerzett nyomdászcsalád működött: az
Elzevir és a Blaeu család.
Utóbbi nyomdász dinasztiának a megalapítója a
térképész, atlaszkészítő és - kiadó Willem Janssen Blaeu volt, aki 1571-ben
született a hollandi Alkmaarban és 1620-ban nyomdát alapított. Amikor 1638. okt. 21-én meghalt a
nyomdaalapító apa, utána fia Johann (szül. 1596) vette át a nyomda vezetését,
először testvérével, Cornelissal (1610–1644) együtt, majd 1641-től egyedül, egészen
1673. dec. 28-án bekövetkezett haláláig. Halála után fiai, Péter és János
vezették tovább.
Johann Blaeu a legnagyobb munkája az Atlas Maior volt, amely a benne
felhalmozott gazdag térképanyaggal (563 színezett térképlap), az egyes
térképlapokat kísérő részletes ismertetésekkel a kartográfia területén újdonságnak
számított. Az Atlas Maior 11 kötetes, latin nyelvű kiadásához 1650-ben kezdtek
hozzá és 1662-ben jelent meg. Pontos címe: Atlas Maior, sive Cosmographia
Blavianna, qua solum, salum, coelum accuratissime desscribuntur.
Blaeu Atlas Maior-ja két térképet közöl hazánkról. Az első Magyarországot, a
második Erdélyt ábrázolja: Erdélyt 8, Magyarországot 26 hasábon ismerteti,
latin nyelven. A latin nevek mellett a német neveket is közli rendesen, a
magyart ritkán: a legnagyobb nehézséget - úgy látszik - a magyar nevek leírása
jelentette.[2]
A térkép színezett, de csak a barna a hegyeknek, zöld
az erdőknek, piros a várnak, templomnak, teljesen azonos, és még színezésében
is megegyezik a Mercator - Hondius 10. kiadású Atlaszának térképlapjával, amely
Lazius térképére (1552) megy vissza. A hasonlóság magyarázata az, hogy Johann
Blaeu feleségül vette Jodocus Hondius lányát, így a Hondius atlaszok
szabadalmazott lapjait a keletkezett rokoni kapcsolat folytán fel lehetett
használni az Atlas maiorhoz, amely teljesen a Mercator - Hondius atlaszon alapul.[3]
[Mercator saját Atlaszában leírást csatolt a Magyar Királyságról, annak
igazgatási szerkezetéről, felsorolta a vármegyéket is, amelyben Békés vármegye
nincs benne, ellenben a színezett térképen Békés Kikis néven szerepel.]
A térképnek sok durva hibája van: az egész Dunántúl
ábrázolása eltorzult, a Duna - Tiszaköz alakja pedig vele együtt elferdült
képet mutat. a fokhálózat hibás, természetesen a vízrajz is az: a
Tihanyi-félsziget a Balaton déli oldalán, a Balaton vizét egy meg nem nevezett
folyó a Drávába vezeti le, a Tiszántúl pl. az Ecsedi-láp, Torontál megye
elhelyezése: ne csodálkozzunk rajta, hogy a térkép Torontál és Csanád megyék
helyét felcseréli, hiszen egy időben még az Udvari kancellária sem tudta
megállapítani, hogy merre is van az a Torontál megye, pedig egész irattárát
tűvé tette érte.
Torontál vármegye helyzete több térképen – Zsámboky
János, Mercator, Bleau, Stier, Sandrart, Speed - rossz helyen jelenik meg. A
tévedés oka egyszerű: nem tudták a pontos helyét, és úgy gondolták, hogy
Torontál helye a Túr folyónál lévő területeket jelenti: Torontál = Túron túl. A
megye elnevezését egyszerűen pedig Túr (Mezőtúr) mezővárosnak tulajdonították.
Fodor Ferenc ezt írta: „Igaz, hogy Torontál vármegyének annyira nyoma tűnt és
emlékezetből is majdnem egészen kitörült helyét a török kiszorítása után a
bécsi kormánykörök valósággal kerestették…”[4]
A török, mint tudjuk, teljesen eltörölte a régi magyar
közigazgatást, s még a megyék neveit sem hagyta meg. Ennek következtében az
ország déli részén eső Bács, Bodrog, Szerém, Valkó, Temes, Krassó megyék
határai teljesen összezavarodtak, úgy, hogy azt biztosan senkisem tudta
megmondani. Keve és Torontál megyékről pedig még azt se tudták, milyen tájékon
estek. Maguk a régi földrajzírók is a legnagyobb zavarban voltak, midőn a
térképeken Torontál vármegyét kellett elhelyezniük. Egyáltalában az ekkori,
legnagyobbrészt külföldi térképkészítők roppant hibákat követnek el a Tiszántúl
feltüntetésében. Még a folyamokat sem tudják helyesen megrajzolni, s a
helynekevet egészen elferdítik. SetetTornye lesz náluk Szentetornyából, Delic
Décséből, Zarkas Szarvasból, Békésből előbb Bíkíst, azután Kíkist csinálnak, s
ezt elhelyezik szépen Gyulától délre, Gyulát pedig a Sarkadi tónak északi
oldalára, Sarkadtól keletre rajzolják le.[5]
Az 1715-iki 92-ik törvényczikkely elrendelte Torontál
vármegyének bekebelezését is. Már e törvényczikkely elárulja á roppant nagy
járatlanságot a földrajzban, mert hiszen e törvényczikkely alkotásakor a régi
Torontál vármegye területe (Törökbecse és Nagy-Becskerek környéke) még a török
kezében volt. De ha már meghozták a törvényt, végre kellett azt hajtani.
Keresték tehát az ekként idő előtt visszakebelezett Torontálmegyét. A hiábavaló
fejtörésben némelyeknek az a furcsa gondolatjuk támadt, hogy Torontál neve
tulajdonképpen a »Túron túl« szóból származott, s azért nevezték volna e megyét
Túrontúlnak, mert Budáról tekintve a Mező-Túr város mellett elfolyó Túr vizén
túl esett. Mint az ide mellékelt térkép mutatja, a 18-dik század elején arra
tanították a nagy-szombati egyetemen az ifjúságot, hogy valaha Torontálmegye a
Túr és Sebes-Körözs között, s így ami megyénknek északkeleti részén esett. Ezen
ordas földrajzi tévedésnek a mi vármegyénk lakossága itta meg a levét.[6]
Így esett, hogy Békés vármegye 1719-1721 között Torontál vármegye helyett is
adózott….
A Blaeu-térképen nem jelenik meg a török hódoltság
határvonala. Egyrészt azért sem tüntették fel az 1606 óta nagyjából stabil
határvonalat, mert úgy tudták: a végek körül folyvást áll a harc, tehát a határ
változhat. A másik ok pedig az volt, hogy a helyi háború területi kihatásaival
nem egészen voltak tisztában.
Blaeu sem volt tisztában - legalábbis a magyarországi
térképlap tanúsága szerint - a településhálózatot ért pusztulás nagyságával: ahol
Blaeu és más térképészek városokat és falvakat tüntetnek fel — melyek Lazius,
Zsámboky, vagy Mercator idejében még úgy-ahogy megvoltak — akkorra ott már csak
romok voltak és pusztaság.[7]
10.
Részlet Bleau térképéről.
A térképen Békés Kikis néven, Arad vármegyében
található. Természetesen sem közigazgatásilag, sem földrajzilag nem pontos városunk
térképi megjelenítése …ellenben sok, ma is létező település felismerhető a
térképen.
Magyar szempontból különös jelentőséget kölcsönöz
Blaeu 1662. évi atlaszkiadásának az, hogy éppen e díszmű megjelenésével
kapcsolatosan vetődhetett fel az a kérdés, hogy Magyarország térképi
ábrázolásában a XVI. század végétől közkeletűvé vált kartográfiai hibákat ki
kell javítani és a valóságnak megfelelőbb kartográfiai képet kell bevinni a
térképolvasó köztudatba.[8]
Két évvel az Atlas Maior után, 1664-ben Amsterdamban,
Blaeu üzemében egy új Magyarország-térkép jelenik meg rézbe metszve. Tartalmát
tekintve bizonyos javításokat, illetve módosításokat mutat, de alapvetően nem
új mű, sőt, úgy látszik, a régi rézlemez felhasználásával is készült. Nemcsak
szélességi, hanem hosszúsági fokbeosztás is van a kereten, és, bár a vízhálózat
azonos, a domborzatrajzban pedig kevés a különbség, és így, rápillantásra, a
két térkép: a régi és az új meglehetősen hasonlít egymásra, mégis tartalmilag
fontos eltéréseket találunk az új térképen, melyek kétségtelen átdolgozás
jeleit viselik magukon, pl: a Tihanyi-félsziget javítása. A Tiszától keletre
ritkulnak az újítások. Ez a térképnek aránylag legkevesebb változtatást mutató
része, a déli Alfölddel egyetemben, mivel a javítások főként az ország nyugati
és északi részére, valamint a főútvonalak környékére és a stratégiai fontosságú
helyekre vonatkoznak.
Van azonban a kötetben egy olyan - rézmetszetes -
magyar vonatkozású térképlap, mely különös figyelmet érdemel. Címe: Partis Hungariae
inter Tibiscum et Nigrum Chrysum nova et accurata description. A Tiszántúl egy
részét ábrázolja, Nagyváraddal a középpontban. Bár fokhálózata van, méretaránya
erősen torzít és így kartográfiailag nem jelent javítást, egy szempontból
figyelemreméltó: Magyarországnak egy viszonylag nem nagy részletéről ez az
egyetlen XVII. századi, rézbe metszve is megjelent térképlap, amely szignálatlan.
Mivel a Blaeu -officina a lapjait ellátta jelzésével, nem biztos, sőt nem is
valószínű, hogy ez a cég adta volna ki.
Megjelenési ideje 1660 körüli lehet — ekkor esett el
Várad, ami a kiadásra alkalmat adhatott — és két vitéz alakja látható, a
feszületet tartó, ég felé tekintő, mintegy mártíromságra készülő keresztényé,
és a kardjával hadonászó töröké, szintén erre látszik utalni. Elképzelhető
elvben a felszabadító háború kora is keletkezési időként, ez azonban azért nem
látszik valószínűnek, mert ez a terület éppen akkor alárendelt szerepet
játszott.
A keresztény vitéz - nyugati katonát mutató - öltözete
is korábbinak tűnik, az 1660-as évekre utal. Szerző sincs a lapon jelezve, de
feltűnik az, hogy a térkép névírásában a magyar helynevek - a Gross Varadeynt
kivéve (ezt viszont így ismerték jobban Hollandiában) - jobbak, mint a kor
térképein, sőt kimondottan jónak mondhatók. A magyar ékezetek feltétele - bár
nem mindenhol jó helyen - elárulják azt, hogy a térképet magyarul tudó embernek
kellett rajzolnia. Ki volt ez? Hogyan került a térkép Hollandiába? Vagy ki
metszette azt ott rézbe? Minden ilyen kérdés egyelőre még megválaszolatlan. Blaeu
1662. évi atlaszában nem szerepel; az 1670 körüli gyűjteményben már benne van.
A németalföldi officinák stílusát mutatja. Ezek a tények. A többi, amit még
mondhatunk róla: hipotézis.[9]
A térképen Békés sem a két Körös összefolyásánál, sem
másutt nem jelenik meg, jobb oldalt középen Gyula felismerhető, a Sarkadi – tó
Giepes Lacus néven jelenik meg.
[1] Dr.
Papp-Váry Árpád – Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken. Budapest, 1989. 82.
oldal
[2] Salánki József: Mit tud Blaeu hazánkról? A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968) 250. oldal
[3] Salánki József: Mit tud Blaeu hazánkról? A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968) 251. oldal
[4] Domokosné
Megyesi Éva – Domokos Tamás: Adatok Békés megye térképtörténetéhez a XVI.
század elejétől 1918-ig. Békéscsaba, 1988. 13. oldal
[5]
Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet. Gyula, 1896. 323. oldal
[6] Karácsonyi
János: Békésvármegye története. I. kötet. Gyula, 1896. 325. oldal
[7] Fallenbüchl
Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásai. Az
Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve. 1978. Budapest, 1978. 385. oldal
[8] Fallenbüchl
Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásai. Az
Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve. 1978. Budapest, 1978. 343. oldal
[9] Fallenbüchl
Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásai. Az
Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve. 1978. Budapest, 1978. 399. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése