Békés város a régi térképeken. 13. rész:
I.
A kataszteri térképezés
A katonai térképek elkészülése korszakot jelent a kartográfia terén, legnagyobb eredményük, hogy a hadsereg topográfiái tájékozódását lehetővé tették.
Már a kora
középkorban is készültek összeírások (urbárium), amely eredetileg egy-egy
földesúrnak a birtokáról s annak a jövedelmeiről a maga részére készített,
szükség szerint több helységre tagoló összeírása. A helyi szokásjognak
megfelelően rögzítették a birtok és a népe helyzetét, amely a XVI. század
második felétől egyre jobban a földesúr érdekeit szolgálta. A földesurak közül
elsősorban azok mérették ki földjeiket földmérő felfogadásával, akik a
jobbágyok rovására kedvezőbb birtoklási viszonyokat akartak elérni.
Mária Terézia
rendelte el az úrbérezést: az úrbéri térképeken részletesen ábrázolták a
vízrajzot, az úthálózatot, a külterületi építményeket (présház, rom, malom,
gát, híd), a tájékozódást segítő tárgyakat. A belterületeken feltüntették a
középületeket, templomokat, iskolákat, raktárakat.
A földhasznosítás módját (szántó, rét, legelő, mocsár, erdő, nádas) is pontosan ábrázolták, gyakran eltérő színekkel a tulajdonviszonyokat (uradalmi -, egyházi -, jobbágyföld) is jelölték.
A katonai
felvételt a birodalom kataszteri felmérése követte, amit Magyarországon
1785—1787-ben hajtottak végre. Ennek főcélja az igazságos adókivetés volt, meg
kellett állapítani a föld valódi középértékét a minőség és hozam
figyelembevételével. A végrehajtást a magyar rendek, mivel a rendeletben jogaik
(azaz adómentességük) korlátozását látták, ahol lehetett, gátolták. Az
ellenállás oly erős volt, hogy halálos ágyán az uralkodó ezt az intézkedést is
visszavonta. Így a kataszteri térképezés csak 1856-ban kezdődött meg.
A Bánát és az alföldi vármegyék térképezése a
legkésőbb történt: Békés, és a szomszédos Csanád vármegyéé 1863 és 1864 között.
Ugyanebben az időszakban történt a nagyobb települések felmérése is: az alföldi
városok közül Szentes, Szolnok térképezése 1861-ben, Szeged, Békés,
Hódmezővásárhely és Makóé 1863—64-ben történt.[1]
A XIX. században az újabb úrbérrendezés, az addig a
földesúr és a jobbágyok által közösen használt legelő elkülönítése adott ismét
lendületet a hazai térképezésnek. Az ilyen térképeken a település határát és
határjeleit ábrázolták, feltüntetésre kerültek az egyes telkek, határterületek
is. A térképek feltüntetik a földfelszíni formák azonosítására szolgáló
helytélő elnevezéseket. Ezek a nevek gyakran régi, már elpusztult település,
vár, növényzet nevét őrzik, vagy egykori történelmi eseményre utalnak, illetve
népszokásokat, termelési formákat őriznek meg számunkra.[2]
Az 1856-ban megindult részletes kataszteri felmérés
során készült 1:2880 méretarányú térképek az első években vetület nélkül, később síkvetületben ábrázolták
az egyes községek területét. A községhatáron belül szögkitűzővel és mérőlánccal
határozták meg a birtokok határainak irányát és hosszát. A térképek
feltüntették a művelési ágakat, az épületek és a birtokok közötti utakat. A
térképpel egyidejűleg készített jegyzékek a földrészletek birtokosait, a
terület nagyságát és a művelési ágát sorolták fel. A térképet és a jegyzéket a
földrészletek megjelölésére alkalmazott helyrajzi szám kapcsolta össze. Lényegében
ez a rendszer maradt fenn napjainkig.
A kataszteri térképek készítését hazánkban az egyéb
(topográfiai, földrajzi) térképészeti intézményektől független, a
Pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó szervezet, az ún. állami
földmérés végezte. A térképek domborzatábrázolás nélkül készültek,
s elsősorban a birtokhatárok térképi rögzítésére szolgáltak. A
felmérés egysége a bécsi öl (1,896 m) volt, területi egysége pedig a kataszteri
hold (1 kh = 1600 négyszögöl = 0,575 ha = 5753,6 m2). A térképezés
településenként, községhatárosan történt, a külterületet és a belterületet
megkülönböztetés nélkül, összefüggően ábrázolták. A felmérési munka során 500
kh területet felölelő (1000 x 800 öl keresztmetszetű) térképszelvények
készültek.
A jelenlegi Békés megye területét (amely a történeti
Békés megyén kívül magában foglalja az egykori Csanád, Bihar és Arad vármegyék
egyes részeit, valamint a Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyéktől átcsatolt
településeket) 1882 és 1887 között térképezték fel. A munkálatokat végző
mérnökök és segítőik egységes szempontok alapján végezték el a felméréseket.
44. Békés
hiányos kataszteri térképe a Habsburg felmérésben.
A kataszteri felmérések adatait földadó kivetéséhez,
birtokviszonyok megállapításához, rögzítéséhez, szelvényeit birtoktérképek,
birtokmegosztási, területrendezési, parcellázási és mezőgazdasági térképek
készítésénél alaptérképként használták. A térképszelvények a helyrajzi számok
mellett sok esetben a tulajdonosok nevét is tartalmazzák. A települések
belterületén az utcahálózat és a lakóházak házszámmal megjelölt ábrázolása
mellett feltűnnek a jelentős középületek, a községképet alapvetően meghatározó templomok,
malmok, temetők, községházák, iskolák, a településeket összekötő utak mentén a
fogadók, csárdák. A térképeken láthatóak a hagyományos gazdálkodás színterei:
az epres- és szőlőskertek, szénás- és szérűskertek, a kenderföldek, a
faiskolák, a szántók, a legelők, a kaszálók, a majorságok, a dűlők. Nem marad
el a természeti adottságok, a térszíni formák, a vízrajzi viszonyok, az erdők
ábrázolása sem.
A kataszteri térképezési munkák csak 1957-ben indultak
meg újra. A felmérés tevékenység jelentős részében térképfelújításra került
sor. Az új felmérések legnagyobb része városokra és nagyobb fontosságú egyéb
lakott területekre esett. A térképfelújítások eleinte teljes mértékben földi,
hagyományos eljárással készültek. Először a hatvanas évek első felében került
sor – egyes térképfelújításoknál – műszeres légifénykép-kimérés (-kiértékelés),
azaz fotogrammetria alkalmazására.
Az új felmérések előrehaladását követően immár fel
lehetett számolni a régi, a vetület nélküli, sztereografikus és hengervetületek
együttes használatából eredő zavarokat. Az új felmérés mértékegysége a méter,
területi egysége a hektár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése