Békés város a régi térképeken. 17. rész: Vízrajz (1. rész):
Legrégibb térképeink a folyók fekvését helytelenül
ábrázolják, a mellékfolyókat pedig figyelmen kívül hagyják. Az Alföld
vízrajzának gyökeres átalakulása bőséges anyagot szolgáltatott az ilyen irányú
vizsgálatoknak: történeti vízrajzunk talán egyik legfejlettebb kutatási
területünk.
Érdekes, hogy ezeket már kivétel nélkül geográfusok és
nem rézmetszők, nyomdászok végezték….és ezért sokkal pontosabbak is…
Az erdélyi hegyekben három ágban eredő, és az Alföldön
egyesülő, majd Csongrádnál a Tiszába ömlő Körös folyó első említése a VI.
századból származik, Jordanes Grisia folyóneve valószínűleg a Sebes-Körösre
vonatkozik. A X. században élt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár
Krisziosz alakban írta. A magyar forrásokban először talán a Crisius
Albus jelenik meg Zaránd megyében 1009-ben, hitelesen pedig 1075-ben említik
Crys
alakban a Békés megyei Doboz mellett, vagyis utóbbi esetben a Fekete-Körösről van
szó.
Az oklevelek először mindhárom folyót Körösnek
nevezik, de már a 13. század közepén felbukkan a Fehér-, Hármas- majd a 14.
században a Fekete- és csak 1520-ban a Sebes-Körös elnevezés.
A Fehér-Körös – melynek nevének előtagja tulajdonképpen sellőző, habzó vizű
jelentésel bír - első előfordulása 1177-1202 közé tehető, amikor azt egy Zaránd
megyei határjárásban találjuk, majd a teljes folyónévről az alábbi adatok
említhetők:
- 1261. CRIS1US ALBUS (Püspöki)
- 1313. Julamonustra circa ALBIUM FLUVIUM CRYS (Gyula)
- 1394. ALBUS CRYSIUS (Erdőhegy)
- 1438. FEYERKERES (Gyulavári)
- 1446. ALBUS CRIS1US (Vésze) stb.
A Fekete-Köröst - mely a folyóban található szerves anyagok és vasvegyületekről
kapta nevét - az Árpád-korban folyásának megfelelően Középső-Körösnek is hívták
(1249. iuxta MEDIUM CRYSIUM) 1316-tól fordul elő a CRISIUS NIGER alak, majd
1504-től olvasható magyar formában (1505. FEKETE KERES Bajnál, 1511-ben,
1515-ben Gyulánál, 1520-ban FEKETE KEWRES Tenkénél).[1]
Érdekes okfejtést fogalmaz a folyók elnevezésével
kapcsolatban Karácsonyi János: „Sokkal fontosabb emlék azonban ennél megyénk
főfolyójának, mintegy életerének, a neve, a mely vagy a gepidáktól származik,
vagy legalább is az ő közvetítésükkel jutott korunkra. A Körözs szót értjük. —
Hiábavaló szójáték e nevet a görögöktől származtatni (Chrysius — Aranyos), mert
hiszen a görögök nem laktak a mai Körözsök mentén, hogy azoknak nevet adhattak
volna, s azonkívül az egyetlen görög író, aki e folyóról emlékezik, bíborban
született Konstantin, nem Xrudiog-nak, hanem Krudog-nak írja. De meg így e név
nem volna is megfelelő, mert hiszen csak a Fejér-Körözsben s ott is csak kis
részen találnak aranyat, márpedig a nagyobb részről veszszük az elnevezést. —
Másutt kell tehát e név eredetét. Éppen mostanában figyelmezteté Borovszky Samu
a magyar közönséget, hogy az ófelnémet nyelven a »gries« szó homokot, iszapot
jelentett. Egybevetve már most ezzel a folyónkról emlékező legrégibb írónak
»Grissia« szavát, lehetetlen, hogy a kettő közt a megegyezést észre ne vegyük.
A »Grissia« tehát az ó.-német nyelven homokost iszapost jelentett s az itt
tanyázó 3 germán nép (vandál, gót, gepida) valamelyikétől származott. Ez
elnevezés egyszersmind nagyon találó, mert hogy a Körözsök valóban homokosok és
iszaposok, sőt ma kelleténél jobban is iszapolják a medrüket, azt tudjuk és
tapasztaljuk.
Ha a magyar történeti kútfőket vizsgáljuk, ugyanezen
eredményre jutunk. A legrégibb, idevonatkozó oklevél, 1075-ben e folyót
»Crys«-nek nevezi. Az 1200 körül író Névtelen jegyző egy helyett, mintha csak
Jornandes könyve állott volna előtte, Grisius-mk, kétszer Crisius-nak, de ismét
kétszer csak Cris-nek írja. Átvizsgáltam ezenkívül mindazon okleveleket, melyek
1350 előtt e folyóról emlékeznek, számszerint 27-t, de egyetlenegyben sem
találtam e nevet ch-val Chrysiusnak írva, hanem mindig Crisius vagy Cris és
Kriss olvasható ott, noha az oklevelek írói a ch hangzót ismerik, s a
christianus, Christoforus stb. nevekben alkalmazzák is. Hogy a Crisius alakban
az ius szótag éppen úgy mint a Morisius (Maros) névben csak latinos, az
élőnyelvben használatlan hozzátoldás, az kézzel fogható. Hiszen még 1279-ben,
sőt 1313-ban is elhagyják e toldást a királyi jegyzők s egyszerűen Krist vagy
Crys-t írnak.
„Crisius (Arine, Chrysius, Cris, Crisus, Crisyus,
Crys, Gerasus, Gilfil, Gilpit, Gresia, Grisius, Grissia, Keres, Keurus, Kewres,
Kris, Krisius, Krisus, Kriss, Kriszosz, Kyrus, Miliare, fons, fluvius, flumen)
Tudtommal a legrégibb író, ki a Kőrösről említést
tesz, a IV. században élt Ammianus Marcellinus római író, kinek Gerasus-át a
Sebes-Kőrös-re magyarázzák a tudósok. A VI. századból Jornandes goth püspök az,
ki Grissia névvel a Sebes-Köröst, Miliare névvel a Fehér-Kőröst, Gilfil néven a
Fekete-Kőröst jelöli meg. A IX. századbeli ravennai Névtelen ugyanazon folyókra
már némi varians-neveket alkalmaz, a Gilfil helyett Gilpitet és a Miliare
helyett Arine-t irva.
A hazai XII. és XIII. századi beli iróink közül pedig
Béla király névtelen jegyzője, Rogerius mester és a Vita Sancti Gerardi irója
említik, az első Cris, Crisius, Grisius, a második Crisius, a harmadik pedig
Keres néven.
Ezeken kívül igen gyakori a Kőrösnek megnevezése
okiratainkban, említik azt név szerint a XI. századból, I. Gézának 1075., a
XII. századból II. Istvánnak 1124., Imrének 1198. és 1199. évi okiratai, a
XIII. századból pedig az 1201-1235. időközökre kiterjedő Váradi regestrum,
továbbá a leleszi prépostságnak egy 1211., II. Endrének egy 1214., IX. Gergely
pápának egy 1230., II. Endrének egy 1232. és 1234., IV. Bélának egy 1236. és
1249., a váradi káptalannak egy 1257., IV. Bélának egy 1261., a váradi káptalannak
egy 1274 ., IV. Lászlónak egy 1279., a váradi káptalannak egy 1283 ., és két
1284., IV. Lászlónak egy 1284, Bertalan váradi püspöknek egy 1284. és III.
Endrének egy 1294., 1297. és 1299. év okiratai.
Mindezek az okiratok a Kőrösök különböző jelzőit csak
igen ritkán tüntetik fel. A Crisius Albu s és Krisius triplex egyszer kerül elő
IV. Béla 1261. évi és a Feyer keres Feyrkyrus szintén egyetlen egy, III. Endre
1299. évi okiratában, s csakis az illető okiratok topographiai viszonyaiból
tudjuk, hogy az 1075., 1124. és 1232. évi okiratok a Fehér-, az 1198., 1211.,
1214., 1236. és 1249- dikiek pedig a Sebes-Kőrösről szólanak.
Az akadémiai nagy szótár készítői szerint a Kőrösök
»igen kanyargós folyásaiktól vették neveiket«, de e szószármaztatás tökéletesen
helytelen…[2]
A Körös, „Karas” szkíta eredetû szóból ered, amely
ellenségest, mérgest jelent. Ezt a nevet teljes joggal érdemelte ki egykor, de
ma is rászolgál nevére.
Ahogyan Korbély József írja cikkében: A
Körös elnevezést sokan a folyó kanyargós folyásától származtatják, de ezen az
úton nem jutunk a szó eredetéhez. A latin Crys megfelel az ó-német Gries
szónak, amely fövenyt, kavicsot jelent. A 6-ik században Jordanis említi
elõször a Köröst, valószínûleg az eredeti gepida elnevezés után, Grisiának
írván. A nép Körös helyett Kerest vagy Kerezst mond. Karácsony
János történetírónk is valószínûnek tartja, hogy amint christianusból lett
keresztény, ép úgy lehetett Crysből Keres, később pedig a török foglalás
idején, midőn az e betűt ö-vel felcserélő alsótiszai magyar nép a Körös felé
menekült, a Keresbõl is Körös lett.
Kiss Lajos etimológiai szótára szerint a Körös szó a dák k(w)rhso-s szóból
eredeztethető, amelynek jelentése fekete, és szláv közvetítéssel jutott el
hozzánk. A Fehér-Körös a 13. században Feyer Keres ill. Crisium Album, a
Fekete-Körös Fekethekeres ill. Nigrum Crisium néven fordult elő, ugyanazon
forrás alapján. Előbbi folyó crisium előtagjának értelme: „sellőző, habzó vizű”,
magyar nevében a fehér a fekete ellentéteként jelenik meg. A fekete előtag a
folyó vizében lévő jelentékeny mennyiségű szerves anyag és vasvegyület bomlási
termékével kapcsolatos A Sebes-Körös értelemszerűen sebességének köszönheti
nevét, gyors folyására utal.
Kiss alapján a Berettyó a magyar berek, vagyis
ingoványos szegélyerdő és a jó, vagyis folyó szavak összetételéből eredeztethető.
Galbáts szerint a Fehér-Körös nevének fehér előtagját
onnan kapta, hogy árhullámok idején a Honctő környéki fehér mészkő mederanyag a
víz színét szürkés-fehérre festi. A „Körös” honfoglalás előtti ősiségű szó, és
a „kres”, „sötét színű” szóval hozható kapcsolatba. Jelentése később
elhalványult, de utalhat arra, hogy akkoriban a Fekete-Köröst tekintették főfolyónak.
Hunfalvy szerint is a jó-jó folyóvizet jelent és
így a Berettyó jelentése: berek között folyó víz, a berek (=ártéri erdő,
ligeterdő) és a jó (=folyó) szavak összetételéből. Kettős-Körösnek a Fehér- és
Fekete-Körös összefolyásától a Sebes-Körössel való egyesüléséig terjedő
folyószakaszt értjük, míg a Hármas-Körös a Kettős-Körös és a Sebes-Körös
összefolyásától a Tiszába való torkolásig folyik.[3]
[1] Dr. Dóka
Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy
táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula,
1997.) 18. oldal
[2] Dr.
Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII. század végeig. Budapest,
1882.220-221. oldal
[3] A Körösök
szabályozásának műemléki vetülete a békésszentandrási létesítmények tükrében.
Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, Kertmûvészeti Tanszék. https://www.fajltube.com/gazdasag/epiteszet-epitipari/A-KOROSOK-SZABALYOZASANAK-MUEM55311.php
Megjegyzések
Megjegyzés küldése