Békés város a régi térképeken. 10. rész:
I.
A Habsburg Birodalom
első katonai (Jozefiniánus) felmérése
Ausztria, Csehország és Magyarország katonai
felmérését közvetlenül a hétéves háború után Mária Terézia rendelte
el. A felmérés Magyarországon 1764-ben kezdődött. Huszonegy évi munkával, 1785-re
készült el az ország 1:28 800 méretarányú I. katonai
felmérése, melyet II. József császárról Jozefiniánus felmérésnek
neveznek.
A térképezést a hadsereg geometriában (trigonometria)
és geográfiában jártas mérnöktisztjei végezték. A tisztek kompasszal,
mérőasztallal, asztrolábiummal és mérőlánccal dolgoztak. Geodéziai vetületet és
földrajzi hálózatot akkor még nem használtak, s a magasság-meghatározások alapjául
szolgáló szintezési hálózat sem volt. A magassági adatokat nem tüntették fel,
hegyvidéken gyakran csak szemrevételezést alkalmaztak. A domborzatot
matematikai összefüggés nélkül, pillacsíkozással ábrázolták a „minél meredekebb,
annál sötétebb” elv alapján, viszont a korábbi ábrázolásoktól
eltérően alaprajzban.
Magyarország korabeli területét 1451, Horvátországot
401 szelvény ábrázolta. A részletes térképek alapján 1:115 200 méretarányban
elkészült az ország 39 (egyenként 94x63 cm nagyságú) szelvényből álló átnézeti
térképe, valamint az 1:192 000 méretarányú földrajzi áttekintőtérkép is. A
terepi (felmérési) szelvények csak két, kézzel rajzolt és festett példányban
készültek, és szigorúan titkosak voltak. A levezetett térképeket rézbe
metszették és kevés példányban kinyomtatták.
Az eredeti felmérési lapok értékes kiegészítései az
ún. országleírások, amelyek táblázatos formában közlik a rajzban nehezen
kifejezhető, hadvezetést érdeklő adatokat. Megadták minden egyes hely környező
településektől való távolságát gyalogmenetidőben. A további adatok a kő- vagy
téglaépületek számbavételére, a vizek mélységére, a partok és utak minőségére,
az erdők, rétek, mocsarak járhatóságára, a környező hegyekről belátható terület
nagyságára vonatkoznak.
Magyarország első katonai felmérése az első olyan
térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők stb.) ábrázolja a
teljes országot, leszámítva ebből a Bánát és Erdély területét,
ahol az 1760-as években végeztek térképezési munkákat.
A térképek tartalmilag részletesen feltüntetik az
ország-, kerületi, megyehatárokat, határköveket, országutakat, postautakat,
műutakat, kocsiutakat, mezei-, erdei-, ösvény- és gyalogutakat. Külön jelölik a
mély utakat és a feltöltött utakat, gátutakat, postaállomásokat, vám és
harmincadhelyeket. A településeknél a házakat külön-külön ábrázolják és
különbséget tesznek a fából, vagy kőből készült épületek között. Több mint
tízféle jellel ábrázolják a kőből és fából épült templomokat, sok jelet
használnak a kivégző, vesztőhelyek jelölésére. Változatos és értékes a térképek
vízrajzi adatanyaga is: ábrázolják a forrást, a patakot, folyót szigetek
rajzával, csatornát, tavat, duzzasztott tavat, mocsarat: vizenyős területeket
nádas növényzettel vagy anélkül; részletesen feltünteti a folyami, tavi
átkelőhelyeket. Tagolják, melyek alkalmasak kocsik, lovak, gyalogosok számára,
így a komp, fahíd, kőhíd pillérekkel vagy pillérek nélkül (ami a hidak
teherbírására is enged következtetni). Külön jellel ábrázolják a hajóhidat,
vízimalmot stb.
A felvételi lapok a terep teljes helyszínrajzi
tartalmán kívül ábrázolják a gazdasági művelési ágakat is, így rét, legelő,
szántó, dohány és szőlő művelési területeket. A térképek, a névírást tekintve,
feltüntetik a puszták, szállások, majorságok, falvak, városok, vármegyék,
nagyobb hegyek, hegységek, patakok, tavak, mocsarak stb. nevét, de ezt fenntartással
kell fogadnunk, mert a névírásokban sok hiba van, bár azok ellenőrzésével a sok
nyelvet beszélő Korabinszky Jánost bízták meg.
A hibák onnan adódtak, hogy bár a felmérésekben számos
magyar származású felmérő is részt vett, nagy többségben mégis más anyanyelvű
(osztrák, cseh, holland, olasz stb.) felmérők is dolgoztak hazánk területén,
akik nem tudtak jól magyarul és nem egy esetben téves névírást használtak: a
hadseregben használt nyelv a német volt, minden előírás, rendelet, utasítás
német nyelven készült. A térképeken található minden kereten kívüli szöveg
német nyelvű, mind a felmérési, mind a levezett szelvényeken, így pl. a térképek
címe, a jelkulcs (ha van), stb. A Birodalom országai, tartományai is német
elnevezéssel szerepelnek: német nyelvűek a térképeken található rövidítések, az
egyéb megírások, a közigazgatási nevek, valamint a felmérésekhez tartozó
országleírások is. A térképeken található települések neve viszont a helyben
használt név, amely a lakosság többségi arányát követi, többnemzetiségű
területen több név szerepel. A nevekben előforduló elírások annak a számlájára
is írhatók, hogy a felmérést végző tisztek többnyire nem beszélték a helyi
nyelvet sem….
A térképlapok domborzatábrázolása pillacsíkos, a régebbi mappák távlatos vagy vakondtúrásos ábrázolásához hasonlítva korszerűbb, fejlettebb.
A felmérési munkákkal egyidőben országleírás is
készült, amely a térképen jellel ki nem fejezhető fontosnak tartott adatokat
tartalmazza, mint pl. az egyes településeknek a szomszédos lakott helységektől
való távolságát órákban számítva (1 óra alatt 5000 lépést számítottak).
A lakott helységekben leírja a szilárd épületeket, a
folyók szélességét, mélységét, gyalogosok, lovasok vagy kocsik számára alkalmas
gázlókat, utak állapotát és azok járhatóságát évszakonként.
Az erdőknél felsorolja, hogy azok magastörzsű fákból
állnak-e vagy pedig van e sűrű aljnövényzetük. Feljegyzi a mocsarak- és lápok
területeit, megjelölve a rajtuk levő kedvező átjárókat, a folyók, tavak vizének
ihatóságát, medrük iszapos, homokos, vagy pedig mocsaras, ingoványos stb.
voltát. A csak vázlatosan említettek alapján kitűnik, hogy ez az, országleírási
anyag a már említett térképekkel együtt kitűnő forrásmunkát nyújt nemcsak a
történész, természeti-, vagy gazdasági földrajzkutató számára, hanem
növényföldrajzos, erdész, régész, talajtan és még számos tudományok művelői is
igen értékes, nélkülözhetetlen korabeli állapotokat leíró anyagot találnak
benne.[1]
Az I. katonai felmérés munkálatait — még mielőtt teljesen befejezték volna — 1786-ban beszüntették, mivel hiányosságai már ekkor igen szembetűnőek voltak: II. József ugyanis a katonai helyett inkább a gazdasági felmérésnek adott elsőbbséget.
II.
A második katonai (Franciskánus)
felmérés
A 19. sz. elején, részben a napóleoni háborúk
ösztönzésére, nagy szükség mutatkozott egy, az egész Osztrák Birodalmat
összefüggően ábrázoló, egységes szelvényezési, ill. vetületrendszerű (ún.
derékszögű szelvényezés Cassini-féle vetület) térképmű iránt, mivel az I.
katonai felmérés nem összefüggő, egységes felmérés volt, hanem az országok és
tanyok részletfelméréseinek sorozata, amelyek szilárd geodéziai alap,
felsőrendű mérések, vetületi alap nélkül készültek. Ennek eredményeképpen I.
Ferenc császár 1806-ban rendelte el a „Zweite oder Franziszeische
Landesaufnahme”-t, (a második ill. Ferenc-féle országfelmérést), amelyet ma a második
katonai felmérésnek hívunk.
A felmérés méretaránya az I. katonai felméréshez
hasonlóan 1:28.800 volt. A színes, kéziratos térképeket elsősorban nem kiadásra
(az eredeti szelvények sokáig titkosak voltak), hanem az abból szerkesztett
kisebb méretarányú térképek alapjául szánták.
Egységes jelkulcs is készült hozzá, amely egyaránt
tartalmazza a kéziratos felmérési szelvények és a levezetett térképművek
jeleit.
A munkálatok több mint 50 évig tartottak, 1819–1866
között. A koordináta-kezdőpont a bécsi Szent István templom tornya volt.
36.
Békés a második Habsburg katonai felmérésen.
A második katonai felvétel térképei nagy haladást
mutatnak az előbbiekhez képest: a jelölésmódban ugyan nincsenek lényeges
eltérések, de kivitelük sokkal tökéletesebb, a helymeghatározások pontosabbak
és a térszíni formák ábrázolásmódja fejlettebb.
Pontosan megállapítható a térképekből az első felvétel
óta beállott sok változás, egész sorával találkozunk az új tereptárgyaknak,
különösen feltűnő a domborzat kifejezésében való haladás, a legkisebb
községeknél isi nemcsak a házaik számát, hanem az utcák alakját is feltüntetik.
Az Alföld újonnan betelepült helyein a szaporodó
tanyák tulajdonosainak hosszú névsorát a térképeken külön táblázat tünteti fel.
Ezt segítette, hogy a felmérésnél már felhasználták а korábbi kataszteri
felmérések anyagát is.
Az első katonai felmérés térképlapjait a második
katonai felmérés térképlapjaihoz hasonlítva, az első pillanatra feltűnik az
utóbbiak nagyobb részletgazdagsága és pontossága.
A vasútvonalak kiépülésével egészen új elem került
nemcsak a tájba, hanem a térképre is.
Megfigyelhetjük, összehasonlíthatjuk a települések
terjeszkedését, az erdőterületek változását, az úthálózat bővülését, és a jóval
több névírás alaposabb és megbízhatóbb tájékozódást nyújt.
[1] Gazdag
László: Hazánk területét ábrázoló régi helyszínrajzi térképek a hadtudományi
térképtárban. Földrajzi Közlemények 1958/2. Budapest, 1958. 183. oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése