Békés város a régi térképeken. 18. rész:
Vízrajz (2. rész):
A régi, szabályozás előtti vízrendszerben nem volt
Kettős-Körös, hanem a régi Fehér-Körösbe Békésnél ömlött be a Fekete-Körös és
ettől lefelé a Tiszáig a folyó neve Nagy-Körös volt. Ez Köröstarcsa alatt vette
fel jobbról a Sebes-Köröst.
Ma viszont a szabályozott Fehér-Körös Gyulától északra
egyesül a Fekete-Körössel és innen kezdődik az újonnan létesített Kettős-Körös,
amely a Sebes-Körös beömléséig tart. A Kettős-és a Sebes-Körös pedig egyesülve,
mint Hármas-Körös viszi a Körös-rendszer összegyűjtött vizét a Tiszába.”
Bizonyos tehát, hogy e folyó nevet őseink először (mai
helyes-írással élve) Kris alakban hallották s egyelőre ők is így ejtették ki.
De csakhamar hozzáfogtak, hogy azt a maguk nyelvének törvényeihez szabják s
mintegy magyarrá tegyék. S hogy ez átalakítás miképen történt, látjuk a
»kereszt« szóból. 1256-ban e szó még »cryst«-nek van írva (crystut=
keresztút),de a müncheni codexben (XV. század) már kerezt olvasható, Félegyházi
Tamás Bibliájában (XVI. század) pedig köröszt, s a szegedi és dunántúli tájszólásban
ma is e harmadik (köröszt) alak járja. — Éppen így a Krisből is lett később
Kerezs és még később Körözs.
Folyónk nevének 3 (Kris, Kerezs, Körözs) alakja közül
a XIII—XVI-ik századig a nép ajkán csak a második, a Kerezs volt használatos.
így Keresnek irják már 1282-ben a mai Sebes-Körözst »Feyerkeres«-nek irják,
1342-ben, 1438-ban, 1495-ben, 1511-ben és 1528-ban a mai Fehér-Körözst 1347-ben
a Gyománál, 1378-ban a Szent-Andrásnál, 1397-ben a Mező-Túrnál és Simánál
elvonuló folyónak, tehát a mostani Hármas-Körözsnek neve »Keres« Doboznál
1511-ben, Békés és Mező-Berény közt 1515-ben a »Fekethekeres«t említik. »Keres
Nadanyi«-nak irja magát még 1663-ban is a legtörzsökösebb békésmegyei családok
egyikének, a Nadányi-nak, megyénkben birtokos tagja Nadányi János. Sőt a
Gyulától délkeletre eső Vári, Ágya, Ant, Nagy- és Bél-Zerind, valamint feljebb
Körözs-Tarcsa lakosai mai is Kerezsnek ejtik ki annak nevét, pedig e lakosok
elei századokon át e folyó mellett tanyáztak.
A név harmadik, »Körözs« alakja a XV-ik században csak
egyetlen egyszer, akkor is az egri káptalannak levelében fordul elő, s lehet,
hogy csak azért, mert a káptalani jegyző valami du-nántúli, vagy szegedvidéki
ember volt. Békésmegyei iratban először 1564-ben találom említettnek a Körözs
alakot s nem egyébként alakult az, mint hogy a Kerezs szó zárt e hangja rövid
ö-re változott. Megyénk és hazánk műveltebb lakossága aztán ezt, mint
nyelvünkhöz legjobban illőt fogadta el; ez ment át az irodalmi nyelvbe is és
csak e név eredetének, történeti megalakulásának teljes tudatlanságával, a
nyelvszokás arczulcsapásával lehet azt mint mostanában kezdik — Kőrösnek irni
vagy nevezni.”[1]
A korábban már elkezdett vízszabályozási munkák a
reformkorban megélénkültek. Ezekhez azonban szükség volt a folyók részletes
felmérésére és a tengerszint feletti magasságok pontos ismeretére; ezzel
kapcsolatban Vásárhelyi Pált a Tisza, Huszár Mátyást a
Körösök, Beszédes Józsefet a Rába és Kapos térképezőjét említhetjük.
Az 1816. évi körös-völgyi katasztrofális nagy árvíz
után - a Duna völgyének felmérése helyett - a Körösök-Berettyó-Hortobágy
vízrendszerére terelődött a figyelem. Báró Vay Miklós (mérnök generális,
1804-1824 évek között volt a Tisza és a Körös-vidék királyi biztosa) kétszeri
találkozás utáni javaslatára a nagy felkészültségű Huszár Mátyást (1778-1843) nevezték
ki a legelvadultabb vidék felmérésének elvégzésére: 1818-ban bíztak meg ennek
elkészítésével. Feladatul kapta a Helytartótanácstól az uradalmaknál és a
községeknél már meglévő térképek lemásolását, a szükséges léptékváltást,
valamint a még térképezetlen területeken a hiány pótlását.
Huszár mellett dolgozott Vásárhelyi
Pál is. Felmérték a Körösök és a Berettyó völgyét, pontos helyszínrajzot
készítettek a vízfolyások és a mocsarak feltüntetésével. Szintezéssel,
háromszögelési módszerrel végezték a munkát, ezen a vidéken elsőként. A Tisza
szomszédos szakaszaira is kiterjesztette a felmérést. A
szintezést Huszár Szegedtől indította, mert ekkor még nem volt
meghatározva az ország területének egyetlen pontjának tengerszint feletti
magassága sem. Az önkényes választás azért esett Szegedre, mert itt ömlenek a
vidék folyói a Tiszába (Vásárhelyi csak 1843-ban hozta át az Adria szintjét
hazánk területére).
A térképezés 1823-ra készült el, a térkép
(keresztszelvények nélkül) 67 db, 42x63 cm méretű, 1:36.000 méretarányú. A
felvételezések alapján Huszár tanulmányt adott ki „Dissertatio
Hydrographica Fluviatilis Quatuor Crisiorum et Berettyo címmel. A tervezet
elsődleges célkitűzése az árvízszint csökkentése volt, amelyet a fenék
mélyítésével kívánta elérni. A felső folyásokon a malmokat eltávolították, a
hullámtér szélességét megszabták. Megvalósult a Fekete-és a Fehér-Körösön az
akadályok eltávolítása, az elágazások feltöltésével egységes meder létrehozása,
ill. néhány átmetszés.
Huszár Mátyás - akinek a nevéhez a korszerű szintezési
munka megindítása fűződik Magyarországon - a Bars megyei Kisherestényben -
jelenleg Szlovákia - született 1778-ban. Tanulmányait a pozsonyi és kassai
akadémián folytatta.
Mérnöki tanulmányait az Institutum Georgikumban (Pesti
Egyetem Mérnöki Kara) kiváló eredménnyel végezte el. Az anyanyelvén kívül öt
nyelven beszélő fiatal mérnököt leginkább a geodéziai és a vízrajzi tudományok
foglalkoztatták. Gyakorlati tevékenységét az Eszterházy-uradalomban kezdte,
majd 1806—1808 között Szatmárnémeti város mérnöke volt.
1809-től a Helytartótanács ösztöndíjával
Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában a vízépítés és
folyószabályozási munkálatok legújabb külföldi tapasztalatait szerezte meg.
1815-ben az építészeti főigazgatóság mérnökeként Lugosra
került, majd báró Vay Miklós királyi biztos kérésre Nagyváradra költözött a
Körös felméréséhez.
1818-ban Gyuláról megindította a munkálatokat. Még ez
év őszén kinevezték a nagyváradi kerület igazgató főmérnökévé, innentől a
munkák irányítása Nagyváradról történik. (Ebből a munkacsoportból született meg
a Tisza Térképészeti Intézet, fiatal mérnökként itt kezdte pályáját Vásárhelyi
Pál is.)
1818-tól a Körös és Berettyó vidékét mérte fel, majd
1819-ben megkezdődött a háromszögelés, Huszár Szegeden, a vízibástya oldalában
létesített alappontot.
Öt év kemény munka eredményeként elkészült 68 db
térképlapon a Körös-vidék térképe 1:360 000 méretarányban a Tiszáig, 11 db
térképlap 1:108 000 méretarányban és 1 db 1:144 000 méretarányú áttekintő
térképlap. 250 db háromszögelési pontot mértek, ebből 166-nak a földrajzi
koordinátái is megvoltak, 28 000 szintezett pontot táblázatba foglaltak, 68 000
db mélységmérést végeztek, 14 000 keresztszelvényt vetettek papírra. Végül, de
nem utolsósorban 1823-ban elkészült a Vízrajzi értekezés és a Szabályozási terv.
A német nyelvű fogalmazványt Huszár sajátkezűleg írta le és 1823. június 28-án
tudta befejezni.
Koncepciójával hozzájárult a Körös-szabályozás
sikeréhez, az általános technika fejlődéséhez, térképein és vízrajzi
értekezésében az ország egyik igen érdekes vidékének ősi képét is megőrizte.
Karakán magatartása – a megalkuvás hiánya – miatt
elmaradt a szakmai elismerés, a magasabb beosztásba való kinevezés. 1829-ben
eredeti nagyváradi beosztásába helyezték vissza. A legnagyobb geodéták és
vízimérnökök egyike testben és lélekben összeomolva hunyt el 1843-ban
Nagyváradon.[2]:
felesége ápolásában halt meg 1843. március 10-én nagyváradi (Várad-Velence)
lakásán.
„Egyenes lelkület, tiszta fõ és kebel, hivatalában
szigorú pontosság és fáradhatatlan szorgalom, tudományos bõ ismeret…” írta a
Pesti Hírlap 1843-ban – Huszár Mátyás halálára, megemlékezésül.
Huszár Mátyás ugyan elkészítette a Körösök egységes
szempontú szabályozásának tervét (1822–1823), de a kivitelezésre nem volt
anyagi fedezet. A vízrendezés ekkor már tartósan nemzeti fontosságú ügynek
számított, a tőke és a szükséges műszaki szervezet hiánya azonban évtizedeken
át gátolta a kibontakozását. A vármegyék és az érintett uradalmak
áldozatvállalásának mértékétől és teherbírásától függtek a munkálatok. Ráadásul
közmunkával, azaz jórészt jobbágyi robottal folytak, ami az alacsony fokú
műszaki adottságokkal párosulva, a legkitűnőbb mérnöki irányítás mellett sem
válhatott igazán eredményessé. Ilyen körülmények között lehetetlen volt a
szabályozásokat összehangolni, hiszen azok az illető vármegye vagy uradalom
határánál többnyire véget értek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése