Békés város a régi térképeken.  21. rész: 

Vízrajz (5. rész):


Bodoki Lajos (1833-1885) 1833. október l-jén született Gyulán. Bodoki Lajos a kecskeméti református kollégiumban és az eperjesi evangélikus líceumban végezte középiskoláit, majd immár családi hagyománynak mondhatóan a pesti Mérnöki Intézetben tanult 1852-ig.

Mérnöki oklevelét 1852-ben kapta meg, majd kétéves gyakorlati idejét az 1850-től a Tisza-szabályozást irányító, Herrich Károly mellett dolgozta le. 1860-ban főmérnök lett Békés vármegyében, de arról 1861-ben lemondott – az osztrák önkényuralom miatt nem akart közhivatalt vállalni -, majd 1863-ban a Temes Szabályozási Társulatnál kapott főmérnöki megbízást. Ettől a társulattól 1868-ban szomorú esemény miatt - testvérbátyja, Károly halála miatt - vált meg, mert erre a megüresedett gyulai állásra nevezték ki. így a hivatal apáról fiúra, testvérről testvérre szállt: így lett a Gyulán megszervezett Folyammérnöki Hivatal első főmérnöke.

1868-ban így Gyulán helyezkedik el, de csak négy évig töltötte be a családi munkahelyet, 1872-ben Budapestre került a Duna-szabályozáshoz.[1]

A két másik vízmérnök Bodokitól eltérően Lajos szakirodalmi munkásságot is folytatott, elsősorban a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében publikált, legtöbbször az alföldi folyók kérdésköréről írt cikkeket és dolgozatokat. Szakkönyvet fordított angolból, Franciaországban tanulmányozta a folyami csatornákat, értékelő elemzést készített az 1873-as bécsi világkiállításról. Magas beosztásokban dolgozva, az országos vízépítési bizottság vezetője volt előbb osztálytanácsosi (1881), utóbb miniszteri tanácsosi rangban (1882). A XIX. századi Bodokiakra talán jellemzőnek mondható, korai, hirtelen szívhalál azonban őt is elszólította az élők sorából (1885).

 

62. Bodoki Lajos (1833-1885) arcképe. 


A Bodoki családban még mindig nem szakadt meg a mérnökök sora, az elődök nyomába most Bodoki Károly egyetlen fia, Kálmán lépett. Ő tízéves volt, amikor apja meghalt, 27 éves, amikor nagybátyját is elvesztette. Az egyetem elvégzése után visszatért elődei földjére és Gyulán telepedett le.

A Gyulai Folyammérnöki Hivatalban dolgozott, és folytatta nagyapjának és nagybátyjának a Körösök vidékén végzett munkáját. Mint mindegyik Bodoki, halk szavú ember volt.[2]


63. Bodoki Kálmán (1858-1918) arcképe.

 

Városunk vízrajza a Körösök vízszabályozása előtt összetett, nagy méretű volt: jól mutatja ezt Banner János: „Adatok a békési határ XVIII. századbeli vízrajzához” című térképe, amely 1924-ben jelent meg a Föld és ember c. kiadvány IV. évfolyamában.



64. Adatok a békési határ XVIII. századbeli vízrajzához.

 

 

 

 


[1] Góg Imre: Emlékezés Bodoky Mihály, Bodoki Károly, Bodoki Lajos és Bodoki Kálmán hidrológiai munkásságára. Hidrológiai tájékoztató, Budapest, 1998. 5-7. oldal

[2] Góg Imre: Emlékezés Bodoky Mihály, Bodoki Károly, Bodoki Lajos és Bodoki Kálmán hidrológiai munkásságára. Hidrológiai tájékoztató, Budapest, 1998 június 5. oldal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  17. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatással ismerkedhetünk meg: A vízügyi igazgatás szervezetrendszere: 1788-ban, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság megalakulásával új fejezet kezdődött a magyarországi műszaki munkák történetében: létrejöttek azok a szervezeti keretek, amelyek az adott körülmények között korszerű, központosított irányítást lehetővé tették. Az új szerv létrehozását 1787-ben maga az uralkodó kezdeményezte. A Bécsben működő főigazgatóság nem tudta áttekinteni az egész birodalom műszaki ügyeit, ezért szükség volt arra, hogy az egyes tartományokban (Csehország, Morvaország, Ausztria), valamint Magyarországon - a helyi kormányszerveknek alárendelt - építési igazgatóságokat hozzanak létre. Az új szervezet, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság, a kamara és a helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. Tevékenysé...
További információk
  Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  18. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatáson belül a vízitársulatokkal folytatjuk: A vízitársulatok: Az 1820-as években szerepet kaptak a vízügyi irányításban a vízgazdálkodási feladatok ellátására létrejött társulatok is. Egyre világosabbá vált, hogy a birtokosok és a községek érdekeit szolgáló vízimunkálatokat nem lehet teljes egészében állami támogatásból fedezni, hanem szükség van társadalmi segítségre is. Egy-egy község vagy birtokos a maga területein azonban nem tudott eredményes munkát végezni, ezért egy-egy vízfolyás mellett az érdekeltek összefogásával társulások jöttek létre. Ezek megalakítására az 1807:17.tc. adott lehetőséget. A szervezetek ekkor még önkéntesek voltak, senkit sem lehetett arra kényszeríteni, hogy belépjen. Mivel az általuk végzett munka nem a sóalap költségeit vagy a kamarát terhelte, a főigazgatóság nem sokat törődött tevékenységükkel. Műsza...
További információk
Kép
  Fejezetek Tarhos Község történetéből.  (4. rész): Árvíz A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21–27. között különösen sok csapadék hullott, ám július 27-től a Körösök felső és középső szakaszán apadás indult meg. Rendellenes jelenségek nem mutatkoztak, és akkor váratlanul olyan dolog történt, amire a legtapasztaltabb szakemberek sem számítottak: 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes jelzés nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése.  Helikopter, honvédségi kétéltűek, a lánctalpas úszó gépkocsik vitték a homokzsákok ezreit a hosszúfoki lokalizációs védvonal és a tarhosi körtöltés erősítéséhez. A gátszakadás során kiömlött mintegy 208 millió köbméter víztömeg a Kettős-Körös jobb parti töltésének Doboztól Hosszúfokig terjedő szakasza, a Hosszúfoki-főcsatorna és a Gyepes-csatorna által közbezárt 10 ezer 500 hektáron helyezkedett el. A víz teljesen körülzárta Tarhost (sziget lett Tarhos ….), helyi védelemvezetést szerveztek a tarh...
További információk