Dr. Baji Mihály:

 

Fejezetek Tarhos Község történetéből. 

Készült Tarhos Község önállóságának 70. évfordulójára.

 

Békés, 2024.

 

Tarhos község Békés vármegye Békési járásában, természetföldrajzi szempontból a Körös menti sík délkeleti részén, a Kettős-Körös jobb oldalán fekszik.

Szomszédai: észak-északkelet felől Vésztő, kelet-délkelet felől Sarkad, dél felől Doboz, nyugat felől Békés, északnyugat felől pedig Bélmegyer. Hozzátartozik Berke, Féltő, Vizesfás, Almár, Békési erdő, Szilas, Törsökös és Macskás, területén folyik át a Gyepes-csatorna, amely valamikor Körös nagyságú folyóvíz volt, a szabályozások óta belvizek szállítására szolgál.

A település központján keresztülhalad kelet-nyugati irányban a Furta-Gyula közti 4234-es utat Békéssel összekötő 4238-as út, közúton csak ezen közelíthető meg a település.

Nevének eredete

Egyes elképzelések szerint a települést Tarhosról, Árpád nagyfejedelem második legidősebb fiáról nevezték el. Tarhos, mint Árpád nagyfejedelem örököse, egy időben birtokolhatta a bihari dukátust, amely magában foglalta Szabolcs, Hajdú, valamint Békés és Szatmár vármegye egy részét is. Mivel a jelenlegi település a volt bihari dukátus szélén fekszik, így az akkor még nomád életmódot folytató honfoglalók szálláshelyét jelzi a mai Tarhos településneve. Szépen hangzik, de ezt az elképzelést kétségessé teszi ezen helynév igen késői felbukkanása.

A másik elképzelés szerint 1563-ban, a szomszédos Békésen találkozhatunk Tarhos András nevű lakossal, akinek ősei bizonyára a régi tarhosi pusztán laktak.[1] Tarhos András 1527-ben Békésen lakott, 1563-ban Jakab és András szintén a városban éltek. A 17. században ismét találkozunk a nevükkel: 1620-1636-ban Békés-Doboz határperében az egyik tanú említi Békési Tarhos Istvánt, mint bíróságot viselt embert. A 18. században elején, az újjátelepüléskor már nem találkozunk többé a család nevével, a Békés határában Tarhos nevű határrész – majd település – emlékeztet a régi békési családra.[2]

A Tarhos név magyarázata, hogy megyénkben használatos kifejezés a kéregetésre, gyűjtésre a tarhálás. a tarhos, vagy tarhás tehát az, aki kéreget, gyűjtöget.[3]

Bár a településről, annak elnevezésére középkori adatot nem ismerünk, és a 16-17. századi családnévvel való összefüggése sem bizonyítható [4], mégis talán a második elképzelés állhat legközelebb az igazsághoz.

Az utóbbi elképzelést erősítheti, hogy gyulai szandzsák 1567. évi összeírásakor a Békéshez tartozó Decse falu (amely falu Szarvas város mellett keletre fekvő Nagy- és Kis-Décs puszták helyén fekhetett, ma Décsipuszta néven Szarvas városhoz tartozik) lakosai között feltűnik Tarhos Mihál (Mihály), aki nős, fia Anbrus (Ambrus) nőtlen. [5]

Tarhos története

A település az ősi emberi kultúra gazdag lelőhelye, különböző korok - őskor/bronzkor, szarmata (római kor), népvándorlás kora, Árpád-kor (középkor) – emlékeivel még a mai napig is találkozhatunk.

A település középkori történetére nézve nincsenek adataink, vélelmezhetően Békés település sorsát osztotta, valószínű, hogy a XV. és XVI. század folyamán királyi adománybirtok volt és a török időkben nem lakták.

 


A török megszállás alóli felszabadulást követően a vármegye Habsburg katonai igazgatás alá került, a település puszta volt. A vármegye – néhány település és puszta kivételével – 1720. évben Harruckern János György (1664–1742) tulajdonába került a Habsburgok részére végzett szolgálatai fejében.

 

A kamara 1720. októberében vezette be Harruckern János Györgyöt, honfiúsítását az 1722–23-as országgyűlés iktatta törvénybe 1722. március 28-án. Harruckern János György 1729. február 10-én megkapta a magyar bárói rangot, 1732. októberében iktatták be Békés megye főispáni tisztébe, amelyet haláláig töltött be.

Öt gyermeke született, közülük fia, Harruckern Ferenc Domonkos (1696–1775) követte őt a főispáni címben.

A Wenckheim család - egy osztrák polgári család - Békés vármegyébe a Harruckern családdal történő házasság és kapcsolatok révén kerültek: Harruckern János György három leánya közül Harruckern Mária Cecília, I. Wenckheim József Ágoston felesége volt, és mivel Harruckern Ferenc Domonkosnak nem volt fiú örököse, vele a báró Harruckern család férfi ága kihalt.

Így történt meg az, hogy a békési uradalom, Tarhos és környéke 1775-ben a Wenckheim család birtokába került….(más kérdés, hogy a végleges egyezség, és annak írásba foglalása később történt).

A békési uradalomnak a Körös folyó jobb oldalán fekvő birtoktestei: Fehérhát, Ludad-Déló, Békáslapos, Bodzás-zug, Tarhos, Hosszusziget, Féltő, Száraz-Fásmellék, Szilaslapos, Vizes-Fásmellék és Bél-Megyer.[6]

A grófi család a kb. 50 kh-nyi erdő közepén díszes kastélyt építtetett itt a 19. század közepén, amely körül aztán egyre több gazdatiszti és cselédház épült, akiknek lakó valamennyien a grófi család szolgálatában állottak.

Épült két magtár, víztorony, harangláb is, ezzel Békés külső tanyazónájában létrejött egy települési gócpont, mely a későbbi Tarhos község kialakulásának alapja lett.

A fenti építkezések is jól mutatják a Wenckheim család törekvéseit a mezőgazdaságra épülő uradalom létrehozására: a települési gócponttól a külterületek felé terjeszkedett folyamatosan: a 18. században, az újjátelepülést követően a szabad földfoglalásos jobbágyi birtoklás alakult ki, amelynek aztán a földesúri birtokrendszer kialakulása vetett végett: „1835-ben… az uraság Tarhosról, Berkéből a gazdákat kihajtotta, és a maga számára lefoglalta, és a külső földekből – pl: Fásmellék – úgy osztott a szigeteken a gazdáknak tanya helyett, a laposakat és nádvágó rétet széjjel osztotta köztük.”[7] Ezen lépésnek köszönhetően a 19. század másod felétől a Szilas, Törsökös, Macskás és Vizesfás nevű határrészeket –amelyek addig nádas, sásas mocsaras részek voltak – szántóföldi művelés alá vontak, illetve erdővel telepítették be.

Így alakultak ki az uradalmi központhoz közelebb-távolabb fekvő majorok.

Az uradalomhoz 945 hold erdő és 800 hold nádas tartozott. Jellemzően tölgy, akác, szil, nyárfa és kőrisfa alkotta az erdőt. Az állatvilága is gazdagnak mondható, a fácántenyésztésnek kultúrája volt, de vadállatok is előfordultak jócskán, hiszen a feljegyzések szerint 1886-ban 16 farkast lőttek ki ezen a vidéken. De van tudomásunk arról is, hogy ménes legelt Törsökös, Tarhos és Szilas területén is.[8]

 

1883-ban Scultéty László, Melchiory Károly, Tabery Ármin, Rainer Zsigmond, Gerzábek, Pillmann József, Müller, Klose József, és Eberhardt közreműködésével megszületett Békés község felvételi előrajzai elnevezésű, 552 db szelvényű (!!), papíralapú tervdokumentáció, amely a település birtokviszonyait mutatja be. A tervdokumentáció a település, és a közigazgatásilag hozzátartozó településrészek (a mai Bélmegyer, Tarhos, Murony, Kamut) földrajzi és birtokviszonyait, gyakorlatilag valamennyi ingatlan azonosítóit, tulajdonosának nevét, valamint az ingatlanon található épületek rajzát tartalmazza.

A hatalmas terjedelmű dokumentációt Csonka János bíró, Bondár Gábor és Samu István esküdtek hitelesítették. [9]

 

Tarhos 1883. évi ábrázolása.

 


Berke 1883. évi ábrázolása.

 

A folyók szabályozása előtt a vidék árvizes terület volt, ezért Tarhos köré 10 ezer forintért védőgátat építettek, amelyet 1888-ban fejeztek be: Az uradalom a nagyobb biztonság szempontjából és előre nem látható esetekre tekintettel, a tarhos-berkei részt saját költségén körgáttal vette körül; a mintegy 10,000 frtnyi költségbe kerülő körgát 2000 holdnyi területet biztosít a Körös töltéseinek kiszakadása esetén az árvíz ellen. Ezen körgát építése 1888-ban nyert befejezést. Az 1880-as évek elején a tarhosi rész belvizeinek eltávolítására mintegy 8000 frtnyi költséggel egy szivattyútelep állíttatott fel gőzerőre.[10]

Az első világháború eseményei és hírei a zárt kis közösséget is érintette: a Tanácsköztársaság idején a 100 holdon felüli földeket állami tulajdonba vették, ezeket a parasztok közös tulajdonába akarták adni azért, hogy a földeket szövetkezeti formában műveljék. Békésen a földkérdés megoldása a Birtokrendezési Bizottság feladata lett, így Tarhoson hozzá is kezdtek a földek szétosztásához, de az uradalmi birtokok továbbra is állami vagyont képeztek, azokon szövetkezeti gazdaságot létesítettek. Ezek irányítására a korábbi apparátust teljesen meghagyták, Tarhoson csak a főintézőt menesztették állásából.[11]

Erről is tudósít a békési járási Birtokrendező és Termést Biztosító Bizottság jelentése a végzett munkáról 1919. április 14-től április 19-ig bezárólag (Heti jelentések 1919. április 14—19.):

14. Tarhosi gazdaságba munkások közvetítése. 18. Ludad, Megyer, Földvár, Soványhát, Tarhos és Vizesfás uradalmi cselédség leszavazása az uradalmi tisztségekre bizottsági tagok jelenlétében.[12]

 

Aztán a bevonuló román csapatok elől menekülő vöröskatonák 1919. április 25-én a tarhosi gazdaságból elhajtanak vagy 40 szarvasmarhát, többszáz aprójószágot, juhot, disznót, sőt egy ménest is….[13]

 

1926-ban az uradalmak és nagyobb birtokok: dr. Wenckheim László gróf (Tarhos puszta) tulajdonában: 5500 kh. 48 négyszögöl, (50 kh.-on rizst, 100 kh-on pamutot termel az uradalom, van olajsajtoló és kendertörő üzeme is). Jószágigazgató: Studinka Elemér; urad. felügyelő: Iby Ferenc Tarhos puszta, valamint özv. gróf Wenckheim Frigyesné örökösének, özv. gróf Nádasdy Tamásnénak 3540 kh. 114 négyszögöl Vizesfáson, intéző: Huttinger Ferenc Vizesfásmelléken.

 

Mezőgazdasági tájjellegénél fogva a község lakói földművelők, főleg szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

A múlt század elején a település népessége folyamatosan növekedett, 1928-tól szeszgyár működött, fejlett volt a szarvasmarha-tenyésztés, később pedig meghonosították a rizstermesztést. A szeszgyár a tarhosi majorban létesült, az uradalomban nagy területen termeltek cukorrépát, ebből állítottak elő szeszt, amelyet aztán eladtak likőrgyártásra.

A terjedelmes szikes legelőket juhtenyésztéssel hasznosították.

 

1944-ben az egyébként Tarhoson élő grófi család tagja külföldre távoztak a szovjet hadsereg elől, akik 1944. október 6-án érkeztek Tarhosra. A helybeli földosztó bizottság 1945. március 16-án alakult meg, mely maradéktalanul szétosztotta a grófi földeket a régi cselédek közt, így a földosztás nyomán újabb lakóházak épültek, illetve felépült az új tanácsháza.

 

1948. augusztus 20-án megalakult a Békési Gépállomás, amely tarhosi székhellyel működött, egészen az 1954-es Békésre történő beköltözéséig. Hatalmas területet látott el gépi erővel, körzetébe tartozott még Békés, Bélmegyer és Murony is.[14]

1949-ben három vegyesbolt szolgálta ki az itt élőket – Tarhoson, Vizesfáson, Békéserdőn -, aztán 1951-ben már mindhárom vegyesbolt mellett italbolt is működött.

1948-ban a Vizesfáson a rizsföldek hasznosítására megalakul a település első termelőszövetkezete Kossuth néven, egy évre rá viszont megszűnik, mivel a rizstelep az akkori Békési Állami Gazdaság kezelésébe kerül.

1949-ben megalakult a település első életképes termelőszövetkezete Petőfi néven a berkei határrészen, első elnöke Nánási János volt. 1951-ben a földrendezés során a tsz. földterülete a féltői határrésszel bővült.

A falu másik termelőszövetkezete 1959. márciusában kapott működési engedélyt: az Új Élet termelőszövetkezet a békéserdői, almári, macskási, törsökösi, szilasi és részben a féltői határrészeken jött létre.

A vizesfási határrészen 1950-ben alakult meg az termelőszövetkezet, amely 1952-ben egyesült a békési Alkotmány tsz-el. Az egyesülés után részleges tagosítást hajtottak végre, és létrehoztak egy 3000 kh.-as állami gazdaságot, amelynek központja a régi uradalmi major lett. Az Vizesfási Állami Gazdaság fő termelési ága a rizstermesztés volt 1960-ig, mivel a régi mocsaras vidéket bő csatornarendszer hálózta be, így a rizstelepek elárasztásához szükséges vizet a csatornák szolgáltatták.[15]


[2] Békés város néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983., 230. oldal.

[3] Békés város néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983., 183. oldal.

[4] Jankovich B. Dénes: Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty Frigyes helységnévtárából - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 11. (Békéscsaba, 1983) 5. Békés város ’s határ helyiségeinek részletes elnevezéseiről szólló jelentése Békés várostanácsának, 110. oldal.

[5] Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. Békéscsaba, 1982, 220. oldal.

[6] Emlék-Album nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos titkos belső tanácsos és neje Wenckheim Krisztina grófnő ő excellentiája ezüst menyegzőjére. Budapest, 1897., 71. oldal.

[8] Békés város néprajza. Szerkesztette: Dankó Imre. Békés, 1983., 357. oldal.

[9] Dr. Baji Mihály: Békés város a régi térképeken. Békés, 2023., 82. oldal.

[10] Emlék-Album nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos titkos belső tanácsos és neje Wenckheim Krisztina grófnő ő excellentiája ezüst menyegzőjére. Budapest, 1897., 72. oldal.

[11] Gulyás Sándor: A Tanácsköztársaság napjai Békés községben. Békés, 1959., 39. oldal.

[13] Gulyás Sándor: A Tanácsköztársaság napjai Békés községben. Békés, 1959., 46. oldal.

[14] Hortobágyi József: Tarhos község története., 25. oldal.

[15] Hortobágyi József: Tarhos község története., 36. oldal.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  17. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatással ismerkedhetünk meg: A vízügyi igazgatás szervezetrendszere: 1788-ban, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság megalakulásával új fejezet kezdődött a magyarországi műszaki munkák történetében: létrejöttek azok a szervezeti keretek, amelyek az adott körülmények között korszerű, központosított irányítást lehetővé tették. Az új szerv létrehozását 1787-ben maga az uralkodó kezdeményezte. A Bécsben működő főigazgatóság nem tudta áttekinteni az egész birodalom műszaki ügyeit, ezért szükség volt arra, hogy az egyes tartományokban (Csehország, Morvaország, Ausztria), valamint Magyarországon - a helyi kormányszerveknek alárendelt - építési igazgatóságokat hozzanak létre. Az új szervezet, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság, a kamara és a helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. Tevékenysé...
További információk
  Békés város történelmi vízrajza  a kezdetektől a XIX. század végéig.  18. rész  Folytatjuk vízrajzi kalandozásunkat, a vízügyi igazgatáson belül a vízitársulatokkal folytatjuk: A vízitársulatok: Az 1820-as években szerepet kaptak a vízügyi irányításban a vízgazdálkodási feladatok ellátására létrejött társulatok is. Egyre világosabbá vált, hogy a birtokosok és a községek érdekeit szolgáló vízimunkálatokat nem lehet teljes egészében állami támogatásból fedezni, hanem szükség van társadalmi segítségre is. Egy-egy község vagy birtokos a maga területein azonban nem tudott eredményes munkát végezni, ezért egy-egy vízfolyás mellett az érdekeltek összefogásával társulások jöttek létre. Ezek megalakítására az 1807:17.tc. adott lehetőséget. A szervezetek ekkor még önkéntesek voltak, senkit sem lehetett arra kényszeríteni, hogy belépjen. Mivel az általuk végzett munka nem a sóalap költségeit vagy a kamarát terhelte, a főigazgatóság nem sokat törődött tevékenységükkel. Műsza...
További információk
Kép
  Fejezetek Tarhos Község történetéből.  (4. rész): Árvíz A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén 1980. július 21–27. között különösen sok csapadék hullott, ám július 27-től a Körösök felső és középső szakaszán apadás indult meg. Rendellenes jelenségek nem mutatkoztak, és akkor váratlanul olyan dolog történt, amire a legtapasztaltabb szakemberek sem számítottak: 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes jelzés nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése.  Helikopter, honvédségi kétéltűek, a lánctalpas úszó gépkocsik vitték a homokzsákok ezreit a hosszúfoki lokalizációs védvonal és a tarhosi körtöltés erősítéséhez. A gátszakadás során kiömlött mintegy 208 millió köbméter víztömeg a Kettős-Körös jobb parti töltésének Doboztól Hosszúfokig terjedő szakasza, a Hosszúfoki-főcsatorna és a Gyepes-csatorna által közbezárt 10 ezer 500 hektáron helyezkedett el. A víz teljesen körülzárta Tarhost (sziget lett Tarhos ….), helyi védelemvezetést szerveztek a tarh...
További információk