Fejezetek Tarhos Község történetéből. (2. rész):
Oktatás, kultúra:
A
tarhosi pusztán az első iskolát nevelői lakással együtt 1886-ban létesített az
uradalom a tarhosi uradalmi központban, amely iskola a katolikus egyházhoz
tartozott. Első tanítója Nagy Lajos volt, őt követte Gonda József (1895-1909),
Tolnay Ferenc (1910-1917), akit Kozler Laura követett. A második tanítói állást
csak 1925-ben szervezte meg az uradalom. Első tanítónője Szeghy Olga volt
(1925-1932) volt, őt Végh Anna követte 1932. szeptember 1. napjától.
Ezt az iskolát helyezték át a Berke majorba 1922-ben, mert a régi iskolából számtartói lakást és uradalmi irodát alakítottak.
Vízesfáson 1910. szeptember 1-jén nyílt meg a katolikus uradalmi iskola, amelynek első tanítója Boócz Katalin volt, egészen 1918-ig, amikoris betegsége miatt Csepy Anna és Török Jolán tanítónők alkalmazására került sor 1922-ig. 1927-ig azután Kövessy Béla látla el a tanítói feladatokat, akit 1927. december 19-én Edelényi Károlyné (született Szabó Katalin) váltott.[1]
A
második világháború végéig ez a két iskola működött Tarhoson.
A
második világháború után külterületen a legtávolabbi részen, Békéserdőn
létesült először alkalmi épületben iskola, majd 1948-ban megépül a
kéttantermes, tanítói lakással ellátott új iskola.
1948-ban a féltői uradalmi intézői lakásban kapott helyett egy tanteremmel és nevelői lakással a féltői iskola, egészen az 1960-as megszüntetéséig.
1952-ben a vizesfási iskola a vizesfási uradalom nyári kastélyában kapott elhelyezést három tanteremmel, és három, egy-egy szobás nevelői lakással, 1955-ben pedig elkészült az új központi iskola is.
Az
50-es évek második felében Tarhoson 3 általános iskola működött: a
tarhos-békéserdői, a -féltői és a -vizesfási. A három iskola tanulóinak a
létszáma az 1956/1957-es tanév elején 217 fő volt, a tantermek, és tanítók
száma 6-6, miközben a település lakosainak száma 2320 fő volt.[2]
Különleges
helyet foglal el a település történetében a második világháború után, 1946-ban
Gulyás György szervezésében a volt grófi kastélyban énekiskola nyílt. Ez az
iskola, mely később hatalmas zeneépülettel bentlakásos zenegimnáziummá és
zeneművészeti szakiskolává fejlődött, Tarhos nevét országos hírűvé tette. A
művészi kivitelű zenepalotát 1952-ben és 1953-ban 3,5 millió forintos
beruházással építették, s Kodály Zoltán jelenlétében, 1953. május 1-jén adták
át rendeltetésének.
Ez volt az ország első zenei szakirányú középiskolája, tanítóképző intézete (a líceumi érettségi lehetőségével) és az első ének és zenei elemi iskola. Tanterve és követelményrendszere a Zeneakadémia képzési programja szerint készült el.
A tarhosi általános iskolát, zenei gimnáziumot és zeneművészeti szakiskolát 1954. augusztus 26-án kelt népművelési miniszteri rendelettel megszüntették és helyébe gyógypedagógiai intézetet létesítettek.
Létrehozásra
került a községi könyvtár, a járási könyvtárnak Vizesfáson és Békéserdőn
fiókkönyvtárai létesültek, ill. a vizesfási állami gazdaságnak is volt üzemi
könyvtára. A mozi is hamar népszerű lett: Vizesfáson már 1951-ben - a magtárból
és a kovácsműhely egy részéből kialakított épületrészben Csatári István volt a
mozigépész -, Tarhoson pedig 1955-ben rendszeres mozielőadások voltak.
Az önállósodás
Már 1951-ben felmerült a gondolat, hogy Tarhos - Bélmegyer és Murony példáját figyelembe véve, előbbi 1946-ban, utóbbi 1950-ben – önálló településsé váljon, de akkor ezt a kérést Budapesten elvetették.
Az
önállósodás pillanata Tarhos számára 1954-ben jött el, addig Békéshez
tartozott, onnan igazgatták. A Nagy Imre vezette Minisztertanács 1954. július
6-i ülésén, az 540706/35/1954. számú titkos minisztertanácsi határozatában – a
Határozatok Tárában nem került közlésre a döntés - úgy döntött, hogy a tarhosi
külterületi lakott helyet és tanyaközpontot Tarhos néven önálló községgé kell
szervezni a békési járásban.
Természetesen ezen döntés végrehajtásában le kellett gyűrni a helyi politikai ellenállást is, hiszen a békési járási tanács végrehajtó bizottsága az 1954. augusztus 27-i ülésén, a 126/1/1954. számú határozatában a végrehajtó bizottság elnökét arra utasította, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságán keresztül keresse meg a Minisztertanácsot határozatának hatályon kívül helyezése érdekében. Kérelmüket arra is alapozták, hogy az új község megszervezése a népgazdaság számára csak állandó kiadást jelentene, mert az új község önmagát ellátni képtelen volna. Határozatukban hivatkoztak arra, hogy a zeneiskola megszűnt, illetve a gépállomás áthelyezése is folyik….
Mindezek
ellenére Tarhos 1954. november 28. napján önálló tanácsú járási község lett Almár,
Békési erdő, Berke, Féltő, Macskás, Szilas, Tarhos, Törsökös, Vizesfás
területekből, működését pedig 1954. december 3-án kezdte meg.
A községi tanács 24 tagból állt, a végrehajtó bizottság elnöke Vári Sándor lett, akinek megválasztását a békési járási tanács végrehajtó bizottsága 1954. december 10-i ülésén hozott 173/1/1954. számú határozatában – mivel a törvényi előírás alapján a járási tanács végrehajtó bizottságának kellett a községi végrehajtó bizottságokban történt vezetőválasztást jóváhagynia – jóváhagyta.
Az
elnök helyettese Németh László lett – aki 1956-ban átvette az elnöki funkciókat
-, további tagok: Szalkai Gergely, id. Herpai Sándor (utóbbit később M. Molnár
Imre váltotta). Vb. titkár Szabó Sándor lett.
Tarhos
község határleválasztásának leírása (1955. január 20):
Északról
Bélmegyer és Békés község határa, keletről Sarkad és Békés község régi határa,
délről Doboz és Békés község régi határa.
Nyugatról
Bélmegyer község határától északról dél fele, tartva a 21587 hrsz-ú árvízvédelmi
töltés nyugati lába a 23055 hrsz-ú erdő déli sarkáig, ahol a 21587 hrsz-ú
árvízvédelmi töltés keletre fordul. E ponttól tovább a dél fele vezető
belvízvédelmi csatorna (mely a 21556 hrsz-ú szántó területhez van csatolva)
nyugati felső körme a 21488 hrsz-ú (sarkadi földút) útig, innen tovább dél fele
a 21447 hrsz-ú út nyugati határa Doboz község határig.[3]
A tarhosi tsz elnöke Gulyás Imre, a gépállomás vezetője Boros O(láh) György volt, az állomás pártitkára Hanyecz Sándor.
Községi
pártitkár Fábián Mihály, a begyűjtési megbízott Borbély Imre, az agronómus
Kocsor Sándor volt, az iskola igazgatója pedig Bereczki Sándor.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése