Fejezetek Tarhos Község történetéből. (3. rész):

A fejlődés útján

Az 1950-ben felépült új tanácsháza épületében sokáig iskola működött, egészen 1955-ig, amikor is elkészül az új központi iskola. Ugyanezen az évben megkezdődik a település villamosítása is.

1954. április 1-jével alakultak meg a megyei növényvédő állomás, amely először Mezőberényben alakult meg, majd 1955. december 8-án átköltözött Tarhosra, a volt gépállomás korábbi telephelyére. Az állomás – 1960/61-ben az elhelyezésre szolgáló épületet átépítették -, egészen 1974. áprilisáig a településen működött, az új, modern telephely létrehozását követően költözött Békéscsabára.

Az első igazgató 1954-től 1959-ig Varga Vendelné volt, őt követte Csomós István, majd 1964 és 1965 között Nemes Dániel látta el a vezetői feladatokat. 1966-tól 1978-ig az igazgató – a Békéscsabára történő beköltözést irányító – Murányi Miklós volt.

 

 

Kovács Lajos a növényvédő műhelyében a K.25-ös traktor motorját javítja.

1959-ben megépült a vizesfási kövesút, amelyen 1962. január 1–jén megindult az autóbusz forgalom Békés felé.[1]

Az 1956-os események

Az 1956-os év eleje szinte egyhangúan eseménytelen volt – kivéve az egy, halálos vasúti balesetet leszámítva -, csak a szokásos történések mentén folytatta a település az életét. A legfontosabb történes a vizesfási és békéserdei kocsma nyitvatartási ideje volt. Az ügy kivizsgálása során a végrehajtó bizottság megállapította, hogy „igen sok helytelenség van”, ezért a kocsmák nyitvatartási idejét a 17/1956. V.B. határozatában az alábbiak szerint szabályozta:

„a kocsmák a szünnapok kivételével reggel 7 órától 11-ig és délután 4 órától 8 óráig szombati napon pedig du. 2-ől 10-ig. Estenként a községi tanács vb. engedélyt ad a zárórák meghosszabbítására. A vb. ezen a rendelkezés végrehajtását ellenőrizni fogja.”[2]

 

1956. október 23-i események után október 30-án megkezdték nemcsak Békésen, hanem a szomszédos községekben, mint pl. Murony, Tarhos a nemzetőrök felállítását.^[3]

 

Németh László községi vb. elnök 1957. március 21-i jelentése a falu forradalmi időszakáról:

„Tarhos község területén 1956. okt. 23-a utáni napokban a békésen és nyugodt állapotban lévő lakosság megrettenésben és megrázkódtatásban vette tudomásul a rádió mondása után, hogy Budapesten kormányváltozás alakult ki.

A rádióbeszédek után napról napra kezdett a lakosság mozogni, beszélgetni az utcán. Majd került jó pár olyan személy, aki nyíltan és elég határozottan tolmácsolta a Szabad Európa rádió hangját. Nyíltan kezdték beszélni a boltban, tejcsarnok előtt, kovácsműhelyben, hogy megbukott a magyar kormány. Napról napra több és több ellenforradalmi hangot lehetett hallani az utcán. A parasztok nem fizették az adót, a beadást megtagadták.

Azok a hangok merültek fel az egyes személyek részéről, hogy a magyar rádió nem mond igazat, csak a Szabad Európa rádió, és mellé álljon a nép. Ezt hírelte az ellenforradalom 8 tagú bizottsága, mely összeköttetésben volt a békésiekkel. Azok közreműködésével 1956. X. 28-án éjjel a körzeti rendőrtől, a község területén lévő vadászoktól a fegyvert összeszedték, erre az időre a községi függetlenített párttitkárt szólították fel és kötelezték, hogy minden fegyvertartóhoz vezesse őket el. Az összeszedett fegyvert a békési rendőrségre szállították. A fegyverösszeszedés ideje alatt fenyegetéseket hangoztattak a nép között, ezzel akarták biztosítani a nép megjelenését az ellenforradalmi tanács választásán.

1956. október 29-én de. 9 órakor kitűzött választásra a békési forradalmi tanács kiküldte Juhász István [György] volt csendőr békési lakost, és Liszkai László tarhosi begyűjtési megbízottat, aki börtönből szabadult 1955. évben.

Az állomás mellett lévő térségen 200 főnyi tömeg gyűlt össze és az ellenforradalmi szervezők a csendőr vezetésével felmentek az épület töltésére és megnyitotta a Juhász csendőr a forradalmi tanács választó gyűlését.

Megválasztották a forradalmi tanácsot, melynek tagjai: Pocsai István elnök, Dobi Sándor elnökhelyettes, Barabás József, Egeresi Lajos, Hajnal István tagjai.

A választás után Pocsai István elnök szózatot intézett a néphez, melyben kifejtette, hogy hogyan kell egy községet vezetni kommunista vezetők nélkül. Elhangzottak a szavak: „oroszok haza, le a kommunistákkal”, kijelentette, izraelistákkal. O a kommunistákkal együtt nem dolgozik. Felelősséget vállalt a tömeg előtt, hogy hajlíthatatlanok lesznek az „áruló kommunista rendszer” előtt.

Kijelentette, hogy a község kommunista vezetői ne hagyják el a gyűlést, jelenjenek meg a tanácsteremben. A gyűlés végén a helyi rendőrt megtámadták. Józan érzésű emberek megvédték az ütlegeléstől. A tanács nagytermében összejött az első forradalmi tanács, Pocsai István megnyitotta a gyűlést, berendelte a község két választott funkcionáriusát, hogy hallgassák végbe a gyűlést. írógépet és adminisztrátort kértek. Azelőtt kijelentették, hogy kommunista vezetőre nincs szükség, a község két törvényes vezetőjétől megvonták az elnöki és titkári megszólítást, megbízólevelet adtak a község belügyeibe az ők utasít[ása] után avatkozhattunk be.

Ekkor kidolgozták a 15 követelési pontot, és ígértek a népnek sokat. Akkor Pocsai István javaslatot tett, hogy a község régi vezetőségének véleményét kérjék ki.

Németh László kifejezte, hogy ragaszkodunk a község régi ügyének az intézéséhez, mivel rendelet nélkül törvénysértést elkövetni nem akartunk. Építkezéseket terveztek, melyet a község egy számlájáról akartak fizetni, ekkor ellentét alakult ki, mivel a pénzfelvételi csekken a tanács törvényesen választott vezetői megtagadták az aláírást.

29-én este megszervezték a népőrséget, őrizték éjjel a község és a párt függetlenített vezetőit, indok az volt, hogy a nép ne bántalmazza őket. Ellenben elgondolásuk az volt, hogy a községet el ne hagyják.

A választás alkalmával kijelentették, hogy a községben kommunista pártot nem ismernek el, megtiltottak minden kommunista gyűlést, a kommunistákat minden helyről kizárták. Ennek fő kezdeményezője az ellenforradalmi tanács vezetői voltak. [...]

[...] Amikor Magyarországon 1956. október utáni napokban szocialista érzelmű emberek látták, hogy gyilkolják hazánk hű fiait, a becsületes kommunistákat, láttuk, hogy ellenforradalom van Magyarországon.

1956. nov. 4-én Kádár elvtárs vezetésével megalakult az MSZMP. Ennek híre bejárta a falvakat is, így Tarhos községben is megalakult 1956. nov. 6-án. Melytől a községi tanács legelőször segítséget kapott. Később a Járási Intéző Bizottság [így; MSZMP] végül a járási tanács vb-től írásbeli útmutatást kapott.

Amikor a járási párt intézőbizottság gyűléséről hazajöttem, a községi forradalmi tanács elnöke azt mondta, nem vagyok megbízható, javasolja a tanácsházától az eltávolításomat.

Barabás József, a forradalmi tanács elnökhelyettese, gorombán összeszidott, illetlen szavakat használt és javasolta Pocsainak, hogy „ezt a piszkos kommunistát távolítsák el a tanácsházától”. Meg is írták a jegyzőkönyvet a békési forradalmi tanácshoz, de ez a tervük már nem sikerült, mivel én megmondtam nekik, nincs joguk törvénytelen intézkedéshez és amiatt mindenáron ellenünk uszították a falu lakosságát, de a lakosság látta, hogy szélhámos társaság, és később semmiféle tanácsot nem kértek tőlük és a lakosság továbbra is, ha volt problémájuk, a törvényes vezetőket kérdezték meg, így a forradalmi tanács lejá- ratottnak érezte magát és szégyenletében, a pedagógusok javaslata alapján önkényesen elhagyták a tanácsházát.

Az iratokat, amit készítettek, Pocsai magához vette és elvitte haza, a lakására. Azóta csüngött orral járkálnak a faluban a szájhős forradalmi szervezők és vezetők, amikor javasoltam nekik, hogy a Kossuth Rádió szerint megszűnt a funkciójuk betöltése, ők azt mondták, ők Szabad Európát hallgatják, nem a Kossuth Rádiót, és nem vettek figyelemben. 

Az egész ellenforradalmi cselekményt a község területén, volt csendőr és büntetett előéletű személyek és a klerikális reakció emberei, pl. I. Szabó Sándor, vizesfási lakos, aki tanácstagok, ezek szervezték és segítették elő az ellen- forradalmi lármát.

A tsz újraalakult, Barabás József kezdte iletlen szavakkal fenyegetni a tsz tagjait, de a tsz-tagok bíztak a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban és ellent álltak, így a tsz továbbműködik.

Egeresi Lajos, aki Bélmegyer községből száműzött és ötéves büntetése van, vasrúddal támadott meg, agyon akart verni, de ez nem sikerült, a följelentés után elvitték nevelőmunkára. 1957. III. 12-én a bíróság elítélte 11 hónapra, de még itthon van, az a véleményünk az MSZMP részéről is, hogy nagyon lassan és óvatosan kérjek számon az ilyen személyeket tetteikért, mert ők nem udvaroltak ennyit nekünk, mint mi őnekik. A község boltjait teljesen kiürítették, pénzromlást hirdettek, Egeresi sztrájkot szervezett, a Vizefási Állami Gazdaságban a traktorosokat a földről visszazavarták, akadályozták az őszi búzavetést, sajnos még mindig itthon vannak, akik nem közénk valók. Egeresi Lajos bűnöző, szélhámos. Illyés Gábor csendőr volt, szervező, szájhős, Pocsai István forradalmi tanácselnök kulák érzelmű, Barabás József forradalmi tanácselnökhelyettes, Dobi Sándor elnökhelyettes, bűnöző, Egeresi János szervező szélhámos szájhős, I. Szabó Sándor egyházi adjuktor.

A községi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt tíz év ellenforradalmi eseményeinek legjelentősebb dolgairól számolt be, mivel szóról szóra igen nehéz lenne vázolni.

A község területén az ellenforradalmi időszak alatt egy személynek sem bántalmazták a testi épségét, csupán a kárörvendők működtek a kommunista rendszer ellen, az ellenforradalom jelszavait hangoztatták. Jelen pillanatban a község területén a hangulat az ellenforradalommal kapcsolatban csendes.

Németh László vb-elnök^[4]

 

Részlet Tarhos rendőrségi „monográfiájából” (Békés, 1959. január 20.):

[...] Az ellenforradalmi események a községben 1956. október 28-án vette kezdetét. A tevékenység elsősorban a Növényvédő Állomás egyes személyeitől indult ki. Október 28-án éjjel egyes ellenforradalmi személyek, mint pl. Dobi Sándor, Barabás József, Egeresi Lajos a vadászoktól összeszedték a fegyvert, majd azt a békési rendőrkapitányságra szállították be. Másnap, október 29-én délelőtt 9 órára a már említett személyek gyűlést hívtak össze a község egyik forgalmas helyén, a gyógypedagógiai intézet udvarának részében. Erre a gyűlésre megérkezett Juhász György, volt csendőr, békési lakos, valamint Liszkai László, akik börtönből szabadult ki. Ez a két személy szónokolt a gyűlésen, majd ezt követően Pocsai István kommunista ellenes beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy ő megmutatja, hogy kell kommunista vezetők nélkül irányítani a községet. A gyűlésen sor került az ellenforradalmi tanács tagjainak megválasztására. Ennek során az ellenforradalmi tanácsba beválasztották:

Pocsai István, sz.: 1907. Békés, anyja: Szűcs Erzsébet, szegényparaszt származású, Tarhos VI. 135. sz. alatti lakkost. Ezt a személyt, mint az ellenforradalmi tanács elnökét jelölték.

További tagjai: Dobi Sándor, sz.: 1938. Békés, anyja: Domokos Zsófia, középparaszt származású, mint ellenforradalmi tanács elnökhelyettest jelölték.

Dobi László, sz.: 1896. Békés, anyja: Balogh Zsófia, származása középparaszt, volt NPP [Nemzeti Parasztpárt] országgyűlési képviselő, Tarhos III. 17. sz. alatti lakos.

Barabás József, sz.: 1911. Békés, anyja: Veres Mária, származása szegényparaszt, III. 18. sz. alatti lakos.

Egeresi Lajos, sz.: 1925. Békés, származása szegényparaszt, Tarhos, I. 2/2. sz. alatti lakos.

Szabó Sándor, sz.: 1904. Békés, anyja: Pataki Rebeka, középparaszt származású, Tarhos VI. 59. sz. alatti lakos, volt FKP-tag.

 

Az ellenforradalmi események október 29-e után továbbfolytatódtak. A községi tanács vezetéséből eltávolították a tanács vezetőit, majd követelési pontokat dolgoztak ki, amely a Békés megyei Ellenforradalmi tanács mintájára készült. Tartalmazta a szovjet csapatok azonnali kivonását, az ÁVH megszüntetését, többpártrendszert, egyéni gazdálkodáson alapuló parasztgazdaságot, statárium eltörlését stb. Ugyanakkor létrehozták a nemzetőrséget, amelynek tagjai többségben a növényvédő állomáson dolgozó személyekből került ki.

Herbert Ferenc, Növényvédő Állomás alkalmazottja, kocsikísérő.

Szűcs Ferenc, Növényvédő Állomás volt agronómusa.

Babinez Lajos, Növényvédő Állomás volt főkönyvelője.

Varga Vendel, a Növényvédő Állomás igazgatójának férje. Szerelő foglalkozású.

Egeresi Gábor, a békési gépállomás traktorosa.

Tóth Pál r. törm. végezte a nemzetőrség irányítását. Jelenleg is állományunkban van.

A nemzetőrök azzal az indokkal, hogy bántalom ne érje a kommunistákat, őrizet alá vették a párttitkárt, és a tanácsvezető kommunistákat. Ugyanakkor megtiltották, hogy a kommunisták részéről bármilyen összejövetelt is kezdeményezzenek. Pl. Egeresi Gábor nemzetőr kijelentette, hogyha a kommunisták bármilyen összejövetelen is észreveszi [így], kézigránátot fog közéjük dobálni.

Az ellenforradalmi események továbbfolytatása közepette az ellenforradalmi tanács Pocsai István vezetésével, Gulyás Imre akkori tsz-elnököt behívták [így] a tanácsházára, és olyan névsort követeltek tőlle, melyen azoknak a tsz-tagoknak nevei szerepeltek, akik hajlandók voltak kilépni a tsz-ből. Ezen a gyűlésen jelen volt Barabás József nevezetű személy is, aki mint tanácselnök-helyettes működött fegyveresen, és a tsz-elnököt arra akarták rábírni, hogy a tsz-t oszlassa fel. A termelőszövetkezet fel is oszlott, amely megalakulása után mintegy 500 ezer forint kölcsön államsegély támogatással indult. Ez a pénz nem térült vissza az államnak, mivel a kölcsönt a tsz nem tudta visszafizetni. Jellemző az, hogy 1956. november 4-én, amikor a munkás-paraszt kormány megalakult, az ellenforradalmi tanács tagja nem akarták otthagyni, illetve átadni helyüket a korábban hivatalosan megválasztott tanács tagjainak, illetve vezetőinek. Pocsai István pl. november 6-án olyan kijelentést tett a tanács elnökének, hogy ezt a piszkos kommunistát el kell távolítani a tanácstól, a jegyzőkönyvet meg is írták, azonban tervük a továbbiakban már nem sikerült.

A községben, mint említettem, található növényvédő állomás, Gyógypedagógiai Intézet, ezen kívül a Vizesfási állami gazdaság [így]. Ez a három objektum igen jelentős az ellenség szempontjából, tekintettel arra, hogy elsősorban a növényvédő állomás, majd a gyógypedagógiai intézetben jelentős osztályidegen személyek helyezkednek el, míg a vizesfási állami gazdaságban egy nagyobb arányú tisztítás után is található ellenséges személy. [...]^[5]

 

A tarhosi 1956-os eseményekért nem maradt el a „jutalom” sem: 

A gyulai, megyei bírósági 1957. augusztus 29.én ítélet hozott a békési Juhász György és 22 vádlott-társa ügyében, mely ügyben az 1957. április hó 17. napjától előzetes letartóztatásban lévő, XVII. r. Egeresi Lajos vádlott érintett volt., aki 1925. július hó 30. napján Békésen született, apját nem ismerte, anyja: Egeresi Zsófia, anyjának 4 kat. hold földje van. Vádlott 6 elemit végzett, magyar anyanyelvű és állampolgár, nős Fodor Rebekával, 3 gyermeke van; 6, 4 és 1 évesek, eltartásukról gondoskodik, traktorvezető. Legutoljára a békési gépállomáson dolgozott havi 1000 Ft keresettel, 1945 előtt gazdasági cseléd volt.

 

Egeresi Lajost bűnösnek találta a bíróság  a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettének előkészületében.^[6]
A bíróság ezért XVII. r. Egeresi Lajos vádlottat 2 (kettő) évi börtönbüntetésre mint főbüntetésre, 300 (háromszáz) Ft értékű részleges vagyonelkobzásra és 5 (öt) évi időtartamra egyes jogaitól való eltiltásra mint mellékbüntetésre ítéli.^[7]

Az ítélet indokolása szerint a XVII. r. Egeresi Lajos vádlott 1956. október hó végén november hó elején Békés-Tarhoson teljesített fegyveres nemzetőri szolgálatot. E vádlott ebben az időben jelentős tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy a békés-tarhosi lakosok közül minél többen vegyenek részt a békési ellenforradalmi (!!) tüntetésen. Később, 1956. november hó végén Egeresi Lajos egy piaci nap alkalmával Békésen járt, itt találkozott VI. r. Szabó Gáborral. Szabó Gáborral folytatott beszélgetés során megtudta Szabó Gábor közléséből azt, hogy Szabó Gábor egy olyan röpcédulaszóró csoport tagja, mely csoportnak fegyvere is van. Ez alkalommal VI. r. Szabó Gábor vádlott Egeresi Lajosnak egy röpcédulát adott át és mondotta, hogy e röpcédulát ők csinálták.

Szabó Gábor arra is felszólította Egeresi Lajost, hogy Békés-Tarhoson szervezzen egy csoportot, s majd ő ki fog menni és beszél velük. Abban is megállapodtak a vádlottak akkor, hogy Egeresi Lajos egy bizonyos nap estéjén hívja kint össze az embereket, ahol majd Szabó Gábor meg fog jelenni.

E beszélgetés következtében Egeresi Lajos XVII. r. vádlott Harcsa Kálmán volt békési lakossal elment Balogh István békési lakos tanyájára és kérte Baloghot arra, hogy engedje meg azt, hogy a tanyáján összejövetelt tartson. Balogh István ehhez nem járult hozzá.

Egeresi Lajos ezért a saját lakására hívott össze embereket. D. Nagy Mihály és Domokos László békési lakosok jöjjenek el hozzá. Ugyanerre az estére meghívta még Varga Károlyt és még kb. 3-4 békés-tarhosi lakost. E meghívott személyek meg is jelentek Egeresi lakásán november hó végén. Összesen mintegy 7-8 személy jelent meg Egeresinél. Egeresi lakásán az összejött emberek kártyáztak s miután Egeresi Lajos nem mondotta meg, hogy minek hívatta őket, rövid otttartózkodás után eltávoztak. Amikor a megjelentek távozóban voltak, Egeresi meghívta őket a december 10-én tartandó békési tüntetésre.^[8]

Az 1956-os események utórezgéseit jól ábrázolja Cserenyecz István békési karhatalmi őrsparancsnok 1957. március 15-i heti jelentése a békéscsabai karhatalmi zászlóalj parancsnokának:

„A járás területén Mezőberény, Békés-Tárhos, Bélmegyer, Murony, Kamut, Kétsoprony és Mezőmegyer községek, valamint a csárdaszállási és a vizesfási á. g.-ok, ezenkívül a kamuti Rákóczi és Lenin Tsz-ek, a békési gépállomás és tangazdaság, kosárfonó üzem, olajütő, a téglagyár és malomüzemeket meglátogattuk. Ezeken a helyeken a vezetőséggel és az ott lévő dolgozókkal, a munkásőrség tagjaival elbeszélgetve felhívtuk figyelmüket a március 15-ével kapcsolatos éberségre és az éjjeli szolgálat fokozottabb ellátására. Ezen a téren ugyanis hiányosságokat észleltünk a tangazdaságban, a téglagyárban és a hi....ségeknél [olvashatatlan szó], ahol az éjjeliőröket a járőr több esetben alva találta. Ezzel kapcsolatban a vezetőség figyelmét felhívtuk.

Ugyancsak ellenforradalmi jelszavak kiírását észlelte a járőr Békés-Tàrhoson, a növényvédő állomás WC-jében: „Le a Kádár-kormánnyal!", „Ruszkik haza!", valamint a Vizesfási AG-nak a WC-jében „Megdöglötök piszkos kommunisták!". A WC-kben levő jelszavak még az október, november hónapban lettek felírva, de az előbb említett házak falára e héten kerültek fel. A jelmondatok letakarítására felhívtuk az illetékesek figyelmét, aminek folytán a letakarítás még aznap megtörtént.”[9]

---

[1] Hortobágyi József: Tarhos Község története. 40. odal.

[2] Tarhos Község Végrehajtó Bizottság 17/1956. V.B. határozata. Forrás: MNL Békés Vármegyei Levéltár Békési Fióklevéltára.

[3] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006), 103. oldal.

[4] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009), 360–362. oldal.

[5] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009), 363–364. oldal.

[6] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006), 117. oldal.

[7] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006), 119. oldal.

[8] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006), 133. oldal.

[9] Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006), 97-98. oldal.