Fejezetek Tarhos Község történetéből. (7. rész):

Vasúti érdekességek (2. rész)[1]

1954.-ben fogy a vonal, ugyanis megtörtént Szilas rakodóállomás mellékvágányának bontása.

1957. augusztus 9. Ezen a napon tartották a Sarkadi Gazdasági Vasút üzemfőnökségen a GV által kezelt vonalak műszaki szemléjét. Ekkor a MÁV AK kérte a Vizesfás állomáshoz csatlakozó GV vonal 160 vfm-i szakaszának átadását. Indoklásul azt hozta fel, hogy a kérdéses szakaszt jelenleg is a MÁV használja nyílt vonali rakodásra és kocsi tárolásra. Mivel a pálya tengelynyomása az AK-nak nem felel meg, azt átveendő szakasz átépítésre kerülne. A kért pályarész azonban a GV kezelésében marad. 1957. november 7.-én lett átadva az új nyomvonalra helyezett, a Vizesfási ÁG. tulajdonát képező iparvágány.

1959-ből ismerjük a vonal két állomásának forgalmát:

- Tarhos állomás                 84 kocsi kenyérgabona                      671 tonna

                                           47 kocsi árpa                                      376 tonna

                                           47 kocsi rizs                                       376 tonna

                                           16 kocsi tengeri                                  128 tonna

                                         100 kocsi vegyes és darabárú             1011 tonna

 

- Vizesfás állomás            202 kocsi kenyérgabona                     1616 tonna

                                           32 kocsi árpa                                       256 tonna

                                         111 kocsi rizs                                        888 tonna

                                           21 kocsi tengeri                                  165 tonna

                                         598 kocsi vegyes és darabárú             2928 tonna

                                         212 kocsi homok                                 1484 tonna

                                         188 kocsi kavics                                  1216 tonna

                                           94 kocsi kő                                          568 tonna

                                         156 kocsi tégla                                    1092 tonna

                                         245 kocsi iszap                                    1715 tonna

                                           12 kocsi mész                                        84 tonna

                                           76 kocsi műtrágya                               532 tonna

                                           46 kocsi szén                                       322 tonna

                                         234 kocsi trágya                                  1638 tonna

 

A folyamatos gyarapodás és fejlesztés után hatalmas törés következett következet be a vonal életében, 1960. október 1.-én megszűnt a forgalom a Békéscsaba-Békés vonalszakaszon. Ezzel egy közel 400 km hálózatot daraboltak fel: a Békésen erről rekedt járművek elveszítették főműhelyüket. Elveszett a Békéscsabára való átszállás nélküli eljutás, Békésen nagyvasútra vagy buszra kellett átszállni.

Ez az állapot sem tartott sokáig: 1961. december 31.-én elment a vonalon az utolsó személyvonat és a pálya a MÁV AK hálózatából átkerült a Sarkadi GV hálózatába. Békés és Vésztő között a pályát 1963-ban szedték fel. A vonallal együtt elbontották a Ludad–Vizesfás szárnyvonal egy részét is: 1963-ban Ludad állomástól kezdve a pályát a 38+50 szelvénypontig kellett felbontani és ott földkúpot elhelyezni. Az új vonalszakasz forgalmi helyei:

- Tarhosi elágazás váltója – 40+57.5 szelvénypont,

- Terményforgalmi iparvágány – 41+88 szelvénypont,

- Tarhos állomás – 42/45 szelvényköz,

- Vizesfási ÁG. iparvágánya – 109+03.3 szelvénypont,

- Vizesfás állomás – 109/112 szelvényköz.

 

A sebességet 15 km/h csökkentették és 3.5 t tengelynyomást vezettek be. Vizesfáson az iparvágánynak két váltóval csatlakozása volt a belső hálózathoz, mely több kilométer hosszan hálózta be a központot, saját vágányhídmérleggel. A végül megmaradt Sarkad–Tarhos-Vizesfás közötti vonal túlélte ugyan a hozzá kapcsolódó AK vonal (Békéscsaba–Vésztő) megszűntét, azonban önmagában életképtelennek bizonyult, ezért hamarosan felszámolták.

Végül a kisvasúton 1970. november hóban a forgalom, majd 1971. februárjában maga a kisvasút is megszűnt. A belső hálózat utolsó szakaszait 2000-ben bontották fel.

  

Néhány halálos baleset is történt a vasúti vonalon: 1956. szeptember.1.-jén Ludad-Vizesfás között a 45+17 szelvényponton található biztosítatlan útátjáróban a 9631/a vonat, mely 48 tengellyel, 91 tonna terheléssel közlekedett, a MÁV 494,303 psz. gőzmozdonnyal volt továbbítva, 19:52 órakor elütötte Nagy János (született 1901.III.10.) hibájából az általa hajtott tehénvontatású szekerét. Nagy János a balesetben 20 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az utasként a szekéren tartózkodó Nagy Jánosnét (született 1902.IX.30.) az egyik tehén combján megsebesítette. A vonat személyzete az alábbi volt: Papp József mozdonyvezető, született 1917.III.21.-én, szolgálatba állt 1943.IX.22.-én. Hankó Pál fűtő, született 1915.III.29.-én, szolgálatba állt 1946.VII.9.-én. Lacskó János fékező, született 1901.X.29.-én, szolgálatba állt 1923.XII.13.-án. A MÁV Jah 3637 psz. kocsin fékező Veres János, született 1938.I.31.-én, szolgálatba állt 1956.V.5.-én.

Tragikusabb események történtek 1959-ben: 1959. január 27-én Vizesfás állomásra bejáró 9640 sz. vonat halálra gázolta Pántyi Mihály békési lakost, az esetet a hatóságok öngyilkosságként kezelték.

 

Néhány uradalmi gőzmozdonyról is maradt fenn adat:

„LÁSZLÓ” - A Sigl cég bécsújhelyi gyárában 1893-ban 3649 gyári számon született háromcsatlós gőzmozdony a Borossebes-Menyháza kisvasúton állt forgalomba 1893.május 12.-én és 1920-ban a román betörés miatt menekíthették Békéscsabára, ahonnan Trianon után nem adta a közlekedési vállalat vissza Romániába. 1927. szeptember 2.-án eladták gróf Wenckheim Lászlónak, a tarhosi uradalm részére, további sorsa ismeretlen, valószínűleg 1941-ben selejtezték.

Psz. nélkül - Gróf Nádasdy Tamásné vásárolta 1925.május 2.-án Vizesfási uradalma számára az Orenstein & Koppel cég 1909/3109 gyári számú kétcsatlós masináját. Eredetileg 600 mm nyomtávolságú, kétcsatlós, 30 LE teljesítményű masina. 1947 őszén lett MÁV tulajdon, ekkor a MÁV 298,001 pályaszámot kapja. 1953-ban ismeretlen helyre eladja a MÁV, így további sorsáról nincs információnk.

„TARHOS” – 1941-ben vásárolja gróf Wenckheim László, feltehetően a Sigl mozdony pótlására. 1913-ban készült az Orenstein & Koppel gyárban 6623 gyári számmal. Eredetileg 600 mm nyomtávolságú, kétcsatlós, 50 LE teljesítményű masina. 1949. május 5.-én a MÁV Debreceni Javítójában van, sérült. Javítás után Békéscsabán a MÁV 298,201 pályaszámon áll forgalomba. Cegléden és Békéscsabán szolgál 1960. október 18.-i selejtezéséig.

 

Uradalmi vasút, háttérben a víztorony.

 

A vonal megállóhelyei az alábbiak voltak: Ludad – Vizesfás vasútvonal: Ludad (0 km) – Délló (2 km) – Tordac (3 km) – Tarhos (5 km) – Szilas (7 km) – Lókuca (9 km) – Nyékes (11 km) – Vizesfás (12 km).

 

Tordac: A megállóhely Ludadról nézve a pálya jobb oldalán volt. A vonal közforgalomra megnyitásakor (1950. április 15.) nem volt jegykiadás. Pontos helye a 27+80 - 28+30 között volt, 50 méter hosszúságú peronnal.

Tarhos: Az állomás Ludadról nézve a pálya bal oldalán volt. A vonal közforgalomra megnyitásakor (1950. április 15.) nem volt jegykiadás. Pontos helye a 42 - 45 szelvények között volt, 155 méter hosszú kitérővágánnyal. A közforgalomra nyitáskor nem volt szolgálati helyiség, így csak nappal volt tárolható vasúti kocsi. Javaslatot tettek felvételi épület építésére, melyben szolgálati helyiség, váróterem, lakás, valamint raktárhelyiség, melléképületek, árnyékszék létesítését is szorgalmazták.

A tarhosi kisvonat megállója az egykori zeneiskola fiúkollégiuma és a Cseke bácsi által működtetett szövetkezeti bolt és italbolt között volt. Ezzel a vonattal közlekedtem, mint egykori Ének-zeneiskolás 1950 és 54 között. 

Szilas: A megállóhely Ludadról nézve a pálya jobb oldalán volt. A vonal közforgalomra megnyitásakor (1950. április 15.) nem volt jegykiadás. Pontos helye a 67 + 85 - 68 + 15 - szelvények között volt, 30 méter hosszúságú peronnal.

Szilas, önálló épülettel nem rendelkező egykori megállóhelyen valahol itt álltak meg a vonatok, Tarhos felé nézünk a töltés tetején.

Lókuca: A megállóhely Ludadról nézve a pálya bal oldalán volt. A vonal közforgalomra megnyitásakor (1950. április 15.) nem volt jegykiadás. Pontos helye a 81 + 20 - 81 + 60 szelvények között volt, 40 méter hosszúságú peronnal.

Nyékes: A megállóhely Ludadról nézve a pálya bal oldalán volt. A vonal közforgalomra megnyitásakor (1950. április 15.) nem volt jegykiadás. Pontos helye a 99 + 90 - 100 + 20 szelvények között volt, 30 méter hosszúságú peronnal.

Vizesfás: a szárnyvonal vége.

 

Mögöttünk Szilas mh. egykori helye, a nyomvonal a vésztői közutat és a Gyepes - csatornát keresztezve erre folytatódott. Lókuca - Vizesfás felé nézünk.

A MÁV Alföldi Kisvasút, Vizesfási szárnyvonalának végállomásán hasonló motorszín áll, mint Vésztőn.

Keskenynyomközű hídmérleg Vizesfás állomáson.

 

Vizesfás állomás a megszűntetés után.